Városi és nemvárosi közlekedés
A 2018-as Innotrans, első oldal
Az Innotrans egy Berlinben kétévente megrendezésre kerülő közlekedési szakkiállítás, elsősorban a kötöttpályás járműipar szereplői számára. Hétközben - a szakmai napokon - 95 euro a napijegy (elővételben "csak" 50), a tulajdonképpeni rendezvény utáni hétvégén viszont már 3 euróért be lehet jutni, bár ekkor már csak a kültéren kiállított járműveket lehet megnézni - de ez is elég vonzerővel bírt ahhoz, hogy kiugorjak a német fővárosba Ícé társaságában. Persze a jelek szerint ez a két nap a kiállítók számára nem fontos: a járművek nagy része le volt zárva, így belső képeket szinte csak a Stadler gyártmányairól tudtam készíteni - a jelek szerint a svájciaknak a nem-szakközönség is számít. Mindenazonáltal jó volt ott lenni, hiszen három és fél kilométernyi vágányon sorakoztak a mozdonyok, motorvonatok, villamosok és egyéb vasúti járművek, jórészt olyanok, melyeket eredeti otthonukban valószínűleg sose fogok látni. Egyetlen délután nem is volt elég a kínálat megtekintésére, másnap vissza kellett jönnünk. Ja, de mielőtt elkezdjük, egy tanács azoknak, akik esetleg el akarnak menni a két év múlva esedékes Innotransra: a kiállítás területén piszok drága a currywurst, érdemes jóllakottan - vagy három napi hideg élelemmel felszerelkezve - kilátogatni ;)
Nem akarok mindig panaszkodni, de a vasúti kiállítóterületet nem a fotósoknak találták ki: minden elég sűrűn egymásra volt tolva, a kattintgatást ezen felül a többi érdeklődő is akadályozta (fogalmam sincs, miért, de hatalmas rajongótábora van az ütközők közelről nézegetésének:). Itt fentebb balra egy ÖBB-s Vectront láthatunk, a típus ötszázadiknak legyártott példányát. Jobbra a Vectron olcsóbb, nem testreszabott kistestvérét, a Smartront láthatjuk, mely csak német áramellátásra (15 kV 16,7 Hz ~) van kiépítve, egyszerűsített felszereléssel (PZB/LZB), és valamivel kisebb teljesítménnyel (6400 helyett 5600 kW). A gyártó ezt a változatot azon német teherszállító vasútvállalatoknak szánja, melyek nem csavarognak szanaszét Európában, viszont gyorsan és olcsón akarnak vontatójárműhöz jutni. Állítólag még a színt se lehet külön meghatározni, mindenki ugyanazt a kéket kapja. Mindenesetre az itthonitól eltérő áramnem miatt Magyarországon nem fogunk ilyen gépet vonatok elején látni.
Balra: a Havelländische Eisenbahn Stadler (korábban Vossloh España, még korábban MACOSA) "Eurodual" elnevezésű mozdonyát látjuk. Ez villamos üzemben (25 kV/50 Hz és 15kV/16,7 Hz) 7000 kW, dízel üzemben pedig 2800 kW teljesítményt tud leadni. A nagy teljesítményhez nagy dízelmotor jár, ezért a gép is meglehetősen nagy. Jobbra egy ehhez képest kicsinek tűnő török hibridmozdonyt, az Aselsan-Tülomsaş HSL-700-at láthatjuk.
És maradjunk még egy kicsit a mozdonyoknál! Balra az FS Mercitalia, azaz az olasz államvasút teherszállító cégének EffiShunter 1000-esét láthatjuk, melyet a cseh CZ LOKO gyártott. Jobbra a német Gmeinder Lokomotiven DE75 BB jelzésű hibrid mozdonya látható. Amint az talán már feltűnhetett az olvasóknak, a dízelmozdonyok jövőjét sok gyártó "kétéltűen" képzeli el: vagy mindkét üzemmódban tudnak működni, mint az imént látott Eurodual, vagy hibrid módon, akkumulátorokkal megsegítve.
Balra a Vossloh DE18-asát láthatjuk, a változatosság kedvéért egy szintén hibrid példányt. A mozdony dízelmotorja 1800 kilowatt teljesítményt tud leadni, plusz egy 150 kWh-s akkucsomaggal is felszerelték. Jobbra szintén egy Vossloh vontatójárművet láthatunk, egy G6-ost - ez egy háromtengelyes dízel-hidraulikus tolató.
Akit a tolató- és tehermozdonyok nem kötöttek le, az most fellélegezhet, mert motorvonatok következnek. Az olasz államvasutak két új típusát is kiállították: az Alstom Coradia Streamet, mely a "Pop" márkajelzést kapta az FS-nél, illetve a Hitachi Caravaggiót, melyre a "Rock" felirat volt felfestve. Mivel fel nem jutottam rájuk, csak a külsejükről tudnék véleményt alkotni... de inkább nem teszem ;)
Körpanorámák a "Rock" belsejéről a kaemena360.com oldalon
Balra: a lengyel NEWAG az Impuls egy példányával szerepelt az egymás mellé felállított motorvonatok sorfalában. Jobbra: a Bombardier elég visszafogottan képviseltette magát, hirtelen csak ez a Talent 3-as jut eszembe tőlük, amit itt láttam.
A felsorolásban némileg kakukktojás a Škoda ingavonata, mely emeletes kocsikból és egy 109E mozdonyból (alias "Messerschmitt", lásd jobbra) áll. Ezeknek a szerelvényeknek elvileg 2016 végén kellett volna forgalomba állniuk München és Nürnberg közt, de ez jelen pillanatban még mindig a jövő zenéje.
Körpanorámák az emeletes kocsik belsejéről a kaemena360.com oldalon
A Stadler (járműszerkezet) és a Siemens (hajtásrendszer) közös gyermeke a berlini S-Bahn leendő 484-es sorozatú motorvonata, melynek meglehetősen rendhagyó formatervvel rendelkező kocsiszekrényeit Szolnokon gyártják. A típus valamikor 2021 után fog forgalomba kerülni, tehát még nem kell elsiratni a mostani vonatokat :) A 484-es sorozat egyébként négykocsis egységekből (Halbzug = félszerelvény) áll, de lesz egy 483-as sorozat is, melynek alapegysége kétkocsis (Viertelzug = negyedszerelvény).
Körpanorámák a motorvonat belsejéről a kaemena360.com oldalon
Balra: sajnos akkora sor állt a szerelvény ajtajánál, hogy nem néztük meg belülről - kárpótlásul itt egy kép a forgóvázról. Jobbra: ez a kis gőzös a kiállítási terület távolabbi végében ingázott utasokkal, közben alaposan beterítve füsttel a környéket.
A svájci Südostbahn "Traverso" márkanevű vonata igazából egy emelt minőségű Flirt3-as. Bár a jármű orra nem tetszik, belülről nagyon kellemes volt; itthon is el tudnám viselni ezt a színvonalat. És ez itt a képen csak a másodosztály!
Körpanorámák a motorvonat belsejéről a kaemena360.com oldalon (érdemes az első osztályt megnézni!)
Balra: még egy kép a Traversóról, melyben a konnektorok működtek, lehetővé téve a telefon töltését, miközben a prospektusokat lapozgattuk ;) Jobbra szintén Flirt, de angol: egy "Flirt UK", avagy a Greater Anglia társaság Class 755.4-es motorvonata.
Ennek érdekessége, hogy egy dízelaggregátos kocsirészt (lásd balra) is tartalmaz, melynek köszönhetően felsővezeték nélküli vonalakon is tud közlekedni. Jobbra: a belső tér viszonylag szűknek tűnt, de elegánsnak.
Körpanorámák a motorvonat belsejéről a kaemena360.com oldalon
A svájci Regionalverkehr Bern-Solothurn (RBS) társaság a Bern-Worb vonalra vásárolt a fentebb látható narancsszínű csodából. A vonat méteres nyomtávú, 1250 volt egyenáramról üzemel, és szerintem egy guruló lépcsőház a magas- és alacsonypadlós részek közti különbségek (lásd jobbra) miatt.
A svéd Mälardalstrafik számára gyártott "KISS Nordic" a sima KISS-nél kicsit magasabb és szélesebb, plusz jobban bírja a hideget. A belső térben a székek hátoldalán itt is megjelenik az a faborítás, ami a Traversónál úgy tetszett. Talán fehér felületből lehetett volna kevesebb, mert így kicsit úgy néz ki, mint egy IKEA konyha.
Körpanorámák a motorvonat belsejéről a kaemena360.com oldalon
A balra látható jármű eredetileg a német nem-szövetségi vasutak számára kifejlesztett mellékvonali motorkocsi volt, ez a konkrét példány azonban manapság a német államvasút fennhatósága alatt az egységes európai vonatbefolyásoló rendszer jelenlegi legmagasabb szintét, az ETCS Level 3-at teszteli/népszerűsíti: 2018 szeptemberében egy dízel-TRAXX-szal együttdolgozva attól néhány tíz méteres távolságban közlekedett az említett rendszer felügyelete alatt. Ez így leírva persze cirkuszi mutatványnak tűnik, de a megoldás lényege az lenne, hogy a jelenleginél nagyobb sűrűséggel is biztonságosan közlekedhessenek vasúti járművek ugyanazon a pályán. Jobbra egy kis hazait láthatunk: a szegedi G&G Növényvédelmi Kft. által kifejlesztett, elég kifinomult gyomirtó szerelvényt, melyet két használaton kívüli postakocsiból alakítottak ki. Állítólag elég sikeres, folyamatosan dolgozik szerte Európában.
És ez itt nem a vége, folyt.köv.!