Városi és nemvárosi közlekedés
A budapesti magaspadlós Ikarusok búcsúhétvégéje
Előzmények: a budapesti Ikarus 200-asok utolsó hetei
A normál forgalomból 2022. november 18-án tűntek el az utolsó magaspadlós BKV-s Ikarusok, de a rákövetkező hétvégén még kiadtak néhányat bizonyos viszonylatokra, egyfajta búcsúkör jelleggel, a közlekedésbarátok kedvéért.
A hétvége első napján a 9-es és 109-es vonalakon pörgött egy sima 280-as, a ráncajtós 280-as, egy 435-ös, illetve egy egy 260-as. Ezeket Óbudán terveztem elkapni, mert oda kötnek hozzájuk kapcsolódó emlékek.
Mint az közismert, nem vagyok buszrajongó, úgyhogy egész nap nem bírtam rászánni magam arra, hogy elinduljak a messzi északra. Az időjárás se volt az igazi, aztán valahogy mégis elindultam - igaz, mire kiértem, már nem sok fény volt. A túrát a Bogdáni úti végállomáson kezdtem, ...
... bár odafele menet még elcsíptem a "sima" 280-ast is. A 9-es szerintem túl hosszú vonal ahhoz, hogy összesen két régi kocsi járjon rajta: túl sokat kellett köztük várni.
A 435-ös nem igazán érdekelt, soha nem is volt a szívem csücske a típus - de ezt biztos leírtam már párszor más oldalakon.
A sötétített ablakok nagyon hasznosak a régi járműveken, de a kinézetüket sose bírtam megszokni. A filmforgatásokon használt buszokra emlékeztetnek, melyeket talán öltözőként és sminkhelyiségnek használnak, ezért le vannak fóliázva az ablakaik.
A ráncajtós 280-as táblája csak nekem volt furcsa? Egy ideje bizonyos viszonylatokon láttam ilyet, de a ráncajtóhoz szerintem nem annyira passzol...
Ilyen sorbanállást rég láttam már! Ha tudtam volna, hogy ennyire szépen összejön a két kocsi, nem ide álltam volna, hanem a Vörösvári út kereszteződésébe, ott jobb fotókat lehetett volna csinálni :)
És megint a Bogdáni útnál vagyunk. Állvány helyett a "nagy levegő, benntart, exponál" megoldást választottam, ami erős zoomnál már nem annyira működött. Ennek ellenére a kép szerintem jól visszaadja a végállomás hangulatát: foltos úttest, dülöngélő oszlopok, a padka mellett kinőtt gaz, lepergő vakolat a háttérben...
XI. kerületiként már évek óta nem találkoztam 200-as Ikarusszal, úgyhogy fogalmam sincs, ez milyen felújítási állapot volt ezekkel az ülésekkel és kapaszkodókkal.
A széles látószög tágasabbnak mutatja az utasteret, de csak így fért bele a "forgó", ahol annyi időt eltöltött az ember utazáskor. Ha nem volt szabad ülés, akkor ez volt a második legkényelmesebb hely a típuson.
A Deákon szálltam le, ahol az utascsere hosszabb időt vett igénybe a szokásosnál, így volt időm egy ilyen "Made in Hungary" együttállást fotózni.
Kicsivel később a másik irányból megjött a ráncajtós is, amit nehezen tudtam lefotózni, mert valaki belelógott a képbe, aztán meg autók álltak elé. El is ment a kedvem attól, hogy tovább várjak az öreg buszokra, úgyhogy fotózásilag ennyi volt a nap számomra.
Videó is készült, magyarázó felirattal, amit szerintem érdemes bekapcsolni.
A hétvége második napján Közép- és Dél-Buda volt az ünneplés színhelye. A 139-esen egy 280-as és egy 435-ös kergette egymást, a 128/129-esen a ráncajtós 260-as, a 149/155-ösön pedig egy "Ezüstnyíl" forgott. Ezen felül felbukkant egy bónusz 435-ös és 260-as is valahonnan, gondolom privát szervezésben.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A BKV a kilencvenes évek végén kezdett bele a kocsik orrára ragasztott csíkok miatt "Ezüstnyíl" becenevet kapott arculatjavító felújításba, melynek 280-asok voltak az alanyai. A kétezres évek elején aztán 260-asok is sorra kerültek a Mezőtúron végzett nagyjavításokon. Én mindig régimódinak találtam ezt a matricázást, mely szerintem az ötvenes-hatvanas éveket idézte, úgyhogy maximum véletlenül fotóztam le egyet-egyet. Most igyekeztem ezen az egy buszon pótolni a lemaradásomat :)
Fogalmam sem volt, hova visz a 155-ös busz, aztán kiderült, hogy én még 28-asként ismertem a járatot, a végállomásként szolgáló Fácános térnek meg még nem is volt neve akkoriban.
A Széll Kálmán téren fotóztam még egyet.
Ez a típus is búcsúzott, bár nem teljesen, mert néhány példányt még nem selejteztek akkor: amikor a kilencvenes évek közepén először láttam Ikarus 405-ös midibuszt, nagyon tetszett. Olyan volt, mint egy törpe 415-ös: ugyanaz a szögletes test, csak kicsiben, pici kerekekkel. Aztán az évek során kiderült, hogy hiába cuki a típus, igazából egy nagy darab sza...lámi. Nem igazán forrta ki magát, ennek ellenére évekig nem lehetett a Várat ("Várbusz", később 10/10A/110, még később 16/16A/116) vagy a Gellért-hegyet (27-es) nélküle elképzelni. Természetesen másutt is jártak, de ezen a két turistamágnes helyen voltak a leginkább szem előtt.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A szívemnek a 139-esen forgolódó 280-as és 435-ös volt a legkedvesebb. Egyrészt azért, mert gazdagrétiként rengeteget utaztam ezzel a viszonylattal, másrészt mert átmentek a Dayka Gábor utcai gyalogos-felüljáró alatt, ami kiskorom első "spotter" helye volt. Akkoriban errefelé laktunk, és amikor a város felé tömegközlekedéssel mentünk, át kellett rajta sétálnunk, közben meg lehetett a forgalmat nézni. Technikailag ezt a képet szűkebb kivágással kellett volna elkészíteni, de bele akartam venni a környezetet is. Közlekedéstörténetileg egyébként nem stimmelt a dolog, mert a fekete 139-esen 260-asok jártak, a csuklósok pedig a piroson közlekedtek. Ami akkor tényleg gyorsjárat volt, nem állt meg minden fánál,...
... például emlékeim szerint itt se :) Aztán a kollégium miatt megállították, és utána egyre messzebb került a kettes metró Gazdagréttől időben.
A másik irányból gyakorlatilag ugyanakkor jött a 435-ös, úgyhogy rohangálhattam fel-alá a hídon :)
Megszokott látvány. Akárcsak az a vasúti kocsi jobbra hátul, ami valamikor a kilencvenes évek elején került oda, valami kereskedés irodajának.
A következő körben fel kellett mennem Gazdagrétig, _a_ megállóig (Regős köz), ahol a legtöbbet fel- és leszálltam a városba vagy suliba menet. Elvileg a 153-ashoz közelebb laktunk, de az annyira össze-vissza járt, és annyira tele volt csúcsban, hogy sokszor inkább átsétáltam ide.
Videóztam is, ahogy szoktam; helyszínek, kiegészítő információk, illetve némi morgás a régi 139-es buszokról a feliratozásban ("CC" gomb)!
És itt is össze-vissza dülöngélnek a lámpák..! Igaz, a lakótelep építése óta nem nagyon nyúltak semmihez, az úttest újraszőnyegezésén túl.
A háttérben álló panelházak alacsonyabbak a lakótelep 10-11 emeletes átlagánál. Állítólag eredetileg az egész telep ezzel a magassággal épült volna ki, aztán megduplázták a házak magasságát, hogy több lakás létesüljön, csak a parkolóhelyek számát nem igazították hozzá, úgyhogy az autóval megállás már a nyolcvanas években kalandos tudott néha lenni. A projekt végefelé aztán felhúztak pár ilyen alacsonyabb épületet is.
A Déli pályaudvari megálló Gazdagrét felé. Régen az ember a másik oldalon, a pályaudvar mellett szállt fel, de aki lemaradt, kényelmesen átsétálhatott ide, hogy felpréselje magát a Maros utcánál visszaforduló, ritkán üres buszra. Azóta már a Széll Kálmán térre jár a viszonylat, szóval aki innen indul, annak eleve ide érdemes állnia.
.
A nap sztárja valószínűleg ez az 1980-as gyártású 260-as volt, mely olyan közel állt gyártáskori állapotához, amennyire csak lehet.
A busz látványa számomra tökéletes volt!
Ő a 128-ason és a 129-esen pörgött; én utóbbin kaptam el, hogy lefotózzam, ahogy felkapaszkodik a Szerb Antal utcán.
Nem ez a város legmeredekebb buszos utcája, de azért rendesen erőlködött rajta a járgány! El nem tudom képzelni, a régebbi típusok hogy mentek itt fel mondjuk télen.
Megvolt a kötelező álcázófüst is :)
Végül úgy esett, hogy két kört is mentem itt vele, egyet meg (ezt itt) kívülről fotóztam.
Széher utca, azaz a Szent Ferenc kórház végállomás. Napközben hatalmas tömeg volt a buszon, este viszont már a belső teret is lehetett fotózni:
Nincsenek szövethuzatos ülések, se fénycsövek, a padló pedig pöttyös gumi. A kapaszkodók fehérek, az ajtók hamónikák. És persze a vezetőfülke még nem toló-, hanem "budiajtós", a vezető mögötti plexi pedig az utastér felé domborodik, hogy legyen hova hátracsúsznia a sofőr ülésének. Ez utóbbi részlet mindig furcsának tűnt, hogy miért nem lehetett inkább az egész vezetőfülkét húsz centivel tágasabbra építeni, de gondolom így nagyobbra jött ki az utastér. Aki meg a fülke mögötti ülést akarta használni, óvatosan állt fel/ült le, hogy ne fejelje le a plexit :) Ja, és a lábára is figyelnie kellett, a fülke sarkának lekerekítése alól ugyanis kilógott a fülke pódiumának nem ugyanakkora ívben lekerekített sarka. Azért lett volna még mit csiszolni ezen a típuson!
A leszállásjelző a kisgyerekek egyik első életcélja volt akkoriban - már hogy az, hogy felérjék. Magasan volt, és ott tátongott alatta a lépcsők szakadéka, a kapaszkodókra meg még nem raktak gombokat. Először - valamikor a nyolcvanas évek közepétől - a vezetőfülke jobb oldalának ajtó felőli részén volt egy kimondottan gyerekeknek szóló jelző, aminek viszont nem sok értelme volt, mert ha az ember előrement, a "vezetőbácsi" legtöbbször kinyitotta az ajtót gombnyomás nélkül is. A később bejött világítós billenőkapcsolók előtt a képen látható módon külön volt a nyomógomb és a visszajelző lámpa. Pontosabban van olyan emlékem, hogy egy időben itt is olyan "mellbimbó-gombok" voltak, mint a vezetőfülkében. Sokáig azt hittem, hogy csak álmodtam, vagy a trolikkal keverem, de más is mondta, hogy volt ilyen, de csak rövid ideig, talán valami alkatrészhiány idején.
Az utazási és hangélmény is tökéletes volt, hiszen MAN-licensz Rába D2156-os szívómotor van benne Praga automata váltóval, a hátsó híd is Rába, illetve van "bubu" kipufogófékje. Képek helyett megpróbálom inkább egy rövid videóval illusztrálni ezt - érdemes bekapcsolni a feliratokat, hogy tudjuk, mit látunk, mire érdemes figyelni!
Következő körére indul a 139-es.
Az előző menetben csak a Regős közig buszoztam fel, most viszont egészen a Gazdagréti térig. Ez a végállomás annak idején maga volt a nagyvárosi csoda ahhoz képest, amikor a 153-as egy sárba lerakott betonlapokból álló hurokban fordult a Regős utca alatt, valahol itt!
És már megint ott vannak azok a feldőlni látszó oszlopok a háttérben! Nem kellene kiegyenesíteni őket?
A 280-as és a 435-ös egy-egy indulását is bevártam. Érdekes hangulata volt a helynek az őszi naplementével és a sok közlekedésmániással.
"Leáldozott a 280-asok napja", vagy valami hasonló közhely...
A teljes élmény megörökítése végett szorgosan videózgattam.
A 16-oson pörgő 405-öst igazából nem terveztem megörökíteni, aztán összefutottam IC-vel, és mégis követtük egy kicsit.
Sötétben elég nehéz mozgásban levő járművet fotózni, úgyhogy a végén csak videóztam.
Ez a 260-as civil szervezésben lehetett jelen. Meglepően sok jármű került magánkézbe az elmúlt években, kíváncsi vagyok, hogy 10-20 év múlva mennyi fog még közlekedni közülük!
Mondanám, hogy fura, hogy eltűnt ez a forma a budapesti utcákról, de ahogy korábban írtam, budai lakosként már évek óta nem láttam BKV-s színekben ilyet.
Hazaindulás előtt elgondolkoztam azon, hogy menjek-e még egyet az Ezüstnyíllal, mert még sose utaztam végig a (1)49-es járatot, ...
... de végül csak kattintottam párat rá, ...
... illetve egy rövid videót is összedobtam. Aztán hazamentem forró csokoládét inni a kellemesen felfűtött lakásban, mert az azért jobb, mint a hidegben buszokat videózni :)
És ennyi volt, másnaptól már tényleg nem jártak 200-as és 400-as Ikarusok a városban, csak troliként...