Városi és nemvárosi közlekedés
2025 októberének első hétvégéjén megint eljött a ferihegyi Ikarus találkozó ideje, és előző évvel ellentétben most rá tudtam venni magam arra, hogy kimenjek az Aeroparkba, amit nem bántam meg, ...
... annak ellenére, hogy az időjárás elég vacak volt. Persze milyen legyen októberben? Csapjunk is a közepébe: balra egy háromtengelyes E98-ast látunk, amiről ezen a fotón pont nem látszik, hogy háromtengelyes, jobbra pedig egy 1988-as gyártású 280-ast. Középen pedig egy Tu-134-es kukucskál, hisz ez mégiscsak repülőmúzeum :)
Étvágygerjesztőnek itt egy videó: körülbelül ezeket láthatja az, aki tovább olvassa ezt az oldalt!
Már megérkezni is jó ide: a bejárat előtti szokásos helyre állt be a kétszázezredik 200-as Ikarus, ami a Népliget buszállomás és Ferihegy közt hozta-vitte az embereket (én is vele jöttem), és ugyaninnen indultak a nosztalgia körjáratok is.
Ezekben a rendezvényekben azt szeretem, hogy nem csak az igazán oldtimerek és ritkaságok gyűlnek össze, hanem olyan járművek is, amelyekkel én is találkoztam a mindennapokban. Például engem is vitt malévos festésű Ikarus 280-as (jobb szélen) a Tu-154-estől a terminálra, és a reptérbuszt (balról a harmadik) is sokszor láttam a belvárosban.
Ez a 260-as elvileg '82-es. Érdekes, hogy én ilyen színű volános 200-assal nem nagyon találkoztam, persze nem is nagyon jártam Kecskemét környékén.
Mellette a sárga, na, nekem kiskoromban az volt a "távolsági busz", függetlenül attól, hogy valójában milyen messze ment. A nem kifejezetten szakmai alapú szétválasztás oka a Budaörsi út lehetett, ahol háromfajta "kocka" Ikarust különböztettem meg a Trabant hátuljában ücsörgés közben nézelődve: a városit (BKV, kék), a távolságit (Volán, sárga) és a turistát (ez bármilyen színű lehetett). Fogalmam sem volt, hogy a "távolsági" lehet elővárosi, helyközi, tudomismégmi. Amit nagyon szerettem, az a keskeny, kétszárnyú első ráncajtó volt, mindig örülök, ha ilyet látok. Ez egyébként egy 266-os, azaz a farmotoros 66-os utódja.
A buszokhoz hozzátartoztak a vontatók is, amik jellemzően elég dögös masinák. De persze olyasmi tűzoltó kivitelben is szerettem őket, mint ami hátul áll: anno az óvodából gyakran kivittek bennünket a Budai Parkszínpad elé játszani, és fogócskázás közben mindig figyeltük az ott működő tűzoltólaktanyát, hogy hátha lesz riasztás, és kijönnek a szééép naaaagy piros autók a titokzatos kapuk mögül. Volt nekik pár érdekes külföldi kocsijuk is, például Magirus-Deutz, de a nagy létrás (vagy kosaras?) kocsijuk például egy ilyen arcú Rába volt.
Az előző években csak kívülről nézegettem a sétajáratokat, most be is fizettem egyre.
Balra az ország legöregebb (vajon csak a működők közül?) 250-ese 1970-ből. Ha azt hisszük, hogy a jobbról jövő 66-os még öregebb, tévedünk, mert azt 1972-ben gyártották! Az NDK a kelleténél tovább volt felvevőpiaca az öreg konstrukcióknak, 1987-ben még láttam odakint menetrend szerinti ilyet közlekedni. Iszonytat öregnek tűnt, Pesten akkor már rég nem lehetett ilyennel találkozni (a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján ritkán még lehetett volánosként látni, aztán mintha elvágták volna). Nem csoda, hogy a mai 55/66-os nosztalgiák elég nagy részét az NDK-ból hozták vissza...
Szóval a látszat csal, az öregebb igazából fiatalabb :)
Ebben a kivitelben és festésben mondjuk öregnek tűnik ez a busz is a sok krómozott díszléccel, a dísztárcsákkal, a kis elhúzható ablaktáblákkal.
A műszerfala még egyblokkos, ergonómiailag nem különbözik rettentően egy 55-ösétől. A kormánykerék is régimódi, a rádió meg egy költemény, ahogy a negyed műszerfalat elfoglalja!
Osztálykirándulás hangulat, a távolban a malévos Boeing 767-esek utolsó hírmondójával, egy függőleges vezérsíkkal.
Irányítható olvasólámpák és a légkondi fúvókái, pont, mint egy repülőgépen. Ez vajon 1970-ben is ilyen volt már? A nyolcvanas években ilyenek voltak a jobb kirándulóbuszokon, és a modern luxus csúcsának érződtek.
Szofita izzós lámpák, kerek tábla közepén a vészjelző gomb, műanyagfedelű hangszórók - ez tényleg nosztalgiaút volt.
Amíg fotózgattunk, jött egy másik Faros, ...
... ezúttal egy 55-ös. Ő viszont tényleg régebbi, mint a 250-es, mert '69-ben gyártották, nem meglepő módon az NDK számára. Erre a buszra azért emlékszem, mert kisebb szenzáció volt, amikor a Bzmot-krízis idején vonatpótlóként járt Esztergom környékén. Nem tudom, a helyiek értékelték-e, de a buszosok megőrültek érte :)
Voltak tényleg öreg járgányok is, ez a 311-es például... hát... szóval ő se nagyon öreg, mert '71-ben gyártották. Lehet szeretni az Ikarust, ez meg különösen aranyos gép a kerregő Csepel motorjával, de '71-ben már őrülten elavult cucc volt bármihez képest. Az imént látott 250-eshez képest meg végleg. Bár a 200-as pont a világ egyik legsikeresebb busza volt, a gyárat alapjában véve az ölte meg, hogy hiába tudott új dolgokat fejleszteni, a tömeggyártás a "keleti oldali" felvevőpiacok miatt mindig le volt egy-két brossúrával maradva.
De mint mondtam, ezt a kis buszt nem lehet nem szeretni, szóval itt egy rövid videó róla.
Meg voltam győződve arról, hogy soha nem fogok Ikarus 60-assal utazni, egészen addig, míg a BKV fel nem újította ezt itt. Ő tényleg öreg: 1955-ben állt forgalomba.
Alapvetően egy utasszállító kasztnival ellátott teherautó, de micsoda hangja van a tetőkémény kialakítású kipufogójával!
Gyerekkoromban a Közlekedési Múzeum a vasúti és repülős exponátumokról szólt, az elmúlt tíz évben ez erősen eltolódott a buszok felé. Az internet szerint ezt az 66-ost 1973-ban építették, úgyhogy szinte még bejáratós.
Nem teljesen világos számomra, hogy ez az 55-ös kié. Azt tudom, hogy a Légiközlekedési Kulturális Központ (azaz kvázi az Aeropark) üzemelteti, de halványan rémlik, hogy a BKV-nak is volt valami köze hozzá. Egyébként ha megkérdeznek, hogy hogyan állok a buszokhoz, azt szoktam mondani, hogy nem nagyon érdekelnek, ehhez képest ezzel is utaztam már.
És vele is, többször, Somogyországban és Budapesten is. Mi lenne, ha még érdekelnének is a buszok? :)
Ha a szélvédő mögé bedobott rendszámtáblának hinni lehet, akkor ez egy volt GYROS, amit valami filmforgatás kedvéért...
... moszkvai trolibusznak álcáztak.
Ez a csuklós pedig...
... indokolatlanul hamar véget ér. Lengyelországban láttam ilyen munkagépeket, itthon szerintem nem.
Ez se egy mindennapi szerkezet, mondjuk borulási tesztre nem szívesen mennék vele.
Ha minden igaz, ez a masina 1975-ben kezdte a pályafutását.
A mindenféle egzotikus távolsági-, turista és magánbuszokat most nem fényképezgettem, az már megvolt az előző években. Szerencsére nincs hiány belőlük, szóval aki látni szeretné őket, az menjen ki a következő ilyen találkozóra, tutira jól fogja magát érezni!