Városi és nemvárosi közlekedés
Az ötvenes évekig több kisebb-nagyobb cég végzett átkelő szolgáltatást a Dunán: ez nem csak Budapestet jelentette, hanem a teljes magyarországi szakaszt. Ezeket a vállalkozásokat előbb államosította az új hatalom, majd egyetlen cégbe, a Dunai Rév Vállalatba fogta össze. 1957-ben aztán területi felosztás szerint darabolták fel az egészet; a budapesti szakaszon ekkortól a Fővárosi Kishajózási Vállalat (FKV) osztozkodott a komolyabb léptékben működő Maharttal. Az FKV-nak elég sok hajója volt, az eredeti "héttörpéktől" kezde kisebb átkelő járművekig. 1966-ban vásároltak három 3011-es sorozatú váci vízibuszt is: a Margitszigetet, a Lágymányost és a Budavárat. A cég 1968-ban be lett olvasztva a főváros új, egyesített közlekedési vállalatába, a BKV-ba, mely 1970-ben vásárolt egy negyedik 3011-est is a hajózási üzletágnak: az Angyalföldet. Érdekes módon mind a három eredeti vízibusz megvan még, a BKV-nak pedig még mindig van három vízibusza, a két halmaz azonban nem teljesen fedi át egymást: a Margitsziget a kilencvenes években el lett adva, csak 2017 körül érkezett a "helyére" a Balatonról a Révfülöp. Az Angyaföld is megvan, csak más tulajdonossal: Szegeden, Hegyalja néven.
Sajnos a Budavárral nem sikerült utaznom 2024-ben, és a Révfülöpöt is csak kikötve látogathattam meg (már hogy a hajó volt kikötve:), de azért így is volt mit fotóznom!
2024 májusában városnéző járatként indult újra a BKV hajózási szolgáltatása, az egykori "új héttörpe" hajók egyikével: a Hungária (ex-Kuka), a Lánchíd (ex-Szundi) és a Szent Kristóf (ex-Tudor) váltotta egymást. A Sziget fesztivál idején viszont ott volt szükség a meglehetősen szögletes járművekre, úgyhogy az egyik vízibusznak kellett beugrani a városnéző járatra. A választás a Lágymányosra esett.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Az 58 éves hajó hat napon át elég virgoncan járta a Kossuth Lajos tér - Margit-sziget - Batthyány tér - Várkert bazár - Március 15. tér - Kossuth Lajos tér útvonalat, illetve este a megállás nélküli városnézőt. Öröm volt látni!
Valamikor az elmúlt két évtizedben nyitott fedélzetet építettek a hajó tetejére, mely ezáltal vesztett eredeti kecsességből, de szerintem így is a magyar ipari formatervezés szép emléke maradt.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A látszat ellenére ezen a fotón nem egy, hanem rögtön két váci vízibusz is látható: a meglehetősen khm... egyedi kinézetű Wiking ugyanis 1956-ban Arács néven látta meg a napvilágot. Természetesen ez az Arács nem azonos a Balatonon még mindig közlekedő Aráccsal: ez az Arács később Sztálinváros, majd Dunaújváros néven dolgozott, később állt Gönyüben és Győrben, egyszer pedig el is süllyedt a Hajógyári-szigetnél. Ezt követően 2013-ban alakították itt látható formájára. A rokonságot leginkább az orr alsó részén lehet észrevenni, a három kis kerek ablakon, mely még az átalakított példányokon is meg szokott maradni.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A "hajóvadászat" áldozatot követelt részemről: a sok éve használt kedvenc sapkámat lefújta a fejemről a szél a Lánchídon várakozás közben :) De így is megérte!
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Ez valami nagy ház, csak a hajó miatt fotóztam ;) A kép jobb szélén látható ponton a BKV járat kiindulási helye.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A vízibuszok a BKK égisze alatt megvalósult menetrend szerinti hajózás éveiben folyamatosan dolgoztak, de amióta azt elfújta a vírus, nem nagyon mozogtak. Sokan azt is hitték, hogy már nincsenek meg, de legalábbis működésképtelenek, de nem: léteznek.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Ez alatt a pár nap alatt a fotózgatáson túl mentem is vele pár kört, nagyon élveztem!
A hajó belülről is gyönyörű állapotban van.
Ha valakit érdekel, így néz ki a kormányállás. Ahogy látható, komolyan modernizálva van: kormánykerék helyett a jobbra látható karral irányítható. Középen a fekete fólia alatt a radar képernyője rejtőzik, ezt letakarják, amikor nem használják a hajót. A mindenféle rádiókon, AIS-en kívül a BKK-s utastájékoztató berendezés is fenn maradt rajta: az on-board unit jobbra látható az ablakban.
Ezeknek a hajóknak eredetileg félig nyitott hátsórésze volt, amit ebben az esetben előbb zárttá tettek, majd teraszt építettek a tetejére, hogy az utasok a szabadban élvezhessék a panorámát:
Szó szerint fapados, de ilyen időben nagyon jól jön a menetszél hűtő hatása, az ülőfelület keménységét pedig ki lehet bírni egy út erejéig. Vagy kettőig. Vagy még többig :)
Érdemes az első és hátsó részt összekötő folyosón az ablakok alatti valamiket megnézni: azok ott az ablakemelők tekerőinek csonkjai. Ugyanúgy lehet(ett) fel- és lekurblizni az üvegtáblákat, mint a régi villamosokon!
És így néz ki a büfé- és társalgórész az orrban.
Annak ellenére, hogy a hajóban már rég nem az eredeti Csepel motorok dolgoznak, hanem valami Steyrek, a hangjuk és a vibráció régimódi érzetet ad. A motor típusa azért ironikus, mert az eredeti Csepel motorok is alapvetően Steyr eredetűek voltak.
Nem csak a nosztalgiafaktor miatt szeretem fotózgatni ezeket a hajókat, hanem mert tényleg tetszenek. Mint már írtam, terasz nélkül szebbnek találom őket, de persze értem, hogy miért van igény a tetőfedélzetre.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Nem tudom, mikor láthatjuk ezt a hajót megint mindennapi forgalomban, mert a Sziget végével szabaddá váltak a BKV kockák, és visszavették ezt a járatot.
A BKV bevethető hajói a Jászai Mari térnél vannak kikötve, ahonna régen a szigeti átkelők indultak. Amikor ott jártam, a Budavár éppen fent volt a másik kikötőben (majdnem a Dráva utcánál), helyette viszont itt volt a:
Ez a hajó 1963-ban épült, és némileg szokatlan módon végig megtartotta eredeti nevét.
Ezen a képen épp az imént említett "felső bázison" látható a hajó, de időnként mozogtak a két bázis - és néha az Újpesti-öböl - közt, úgyhogy a jelek szerint mindegyik működőképes.
Májusban a Jászai Mari térnél alkalmam volt fel is menni rá. Bár a Lágymányossal ellentétben neki van kormánykereke, a hajtása teljesen más: a közelmúltban vízsugárhajtásúra lett átépítve.
A faborítás miatt az utastérnek teljesen más hangulata van, mint a Lágymányosénak! Ráadásul a kötöttpályás közlekedés rajongói is felfedezhetnek ismerős dolgokat, ...
... tudniillik a metrós lámpákat - ezek már a BKV-nál kerültek fel. Ha szülinapi bulira ki kellene bérelnem egy budapesti hajót, szerintem ez lenne az.
A hátsó fedélzet a Balatonról lett megörökölve, csak a tető nélküli rész fölé ponyva került. Jobbra látható összehasonlításként a Lágymányos lezárt-befedett hátsórésze. Szerencsére ez a hajó "tetőteraszt" se kapott. Ahogy korábban írtam, értem a terasz hasznát a turistaforgalom szempontjából, de nekem az eredeti kivitel jobban tetszik :)
Az Erzsébet híd pesti oldalának tövében már régóta nézegettem, hogy ott áll egy 3011-es. Valahogy sose láttam mozogni, és amikor valakit megkérdeztem, azt mondta, hogy az már nem jár, maximum vésztartaléknak használják. Aztán egy kék órás este során egyszercsak elment mellettünk utasokkal. Aztán egy héttel később megint láttam. Aztán megint. De csak este, amikor nehéz volt menet közben fotózni, úgyhogy...
... a nyár leghosszabb napjain próbálkoztam vele, akkor is a partról. Csak azt nem tudtam, hogyan lehet feljutni rá. A városnézők egy részét utazási irodás csoportoknak ajánlják ki, de az "utcáról elérhetőeket" se hajónév alapján hirdetik (a Kisfaludy és a Hableány kivételével). Jobb ötlet híján kifigyeltem az indulásait a Marine Trafficban, aztán Sherlock Holmes-i magasságokba emelkedve a turistahajósok weboldalain látható menetrendeket végignézve következtettem ki, hogy ki közlekedteti, és hol lehet rá jegyet venni (segítek: nem az Erzsébet hídnál). Érdekes módon az utakat hirdető és árusitó cégek se tudták mailben megmondani, pedig reméltem, hogy ennyire egyszerű lesz; ők valószínűleg utasszám-kapacitásokat árulnak, nem konkrét hajókat, úgyhogy nem voltam teljesen biztos abban, hogy jól tippelek. Egy hűvös őszi estén aztán csak megvettem a neten a jegyet, kimentem a Batthyány térre... és lám, tényleg ő úszott be a ponton mellé:
Kellemes meglepetés volt számomra ez a hajó, és ment, mint a golyó!
Mint a bevezetőben írtam, 1966-ban gyártották, és bár a kétezres évek második felében kilátóteraszt kapott a hátára, az eredeti felépítmény megmaradt, ...
... beleértve az ablaktekerő kurblik helyét, ...
... illetve a hátsó fedélzet is nyitott maradt oldalról, nem lett beüvegezve.
Ez ám az igazi retró városnéző élmény, imádom!
A váci vízibuszokban kimondottan szeretem, hogy az utastér alacsonyan van, közel a vízhez: van egyfajta "csak úszkálok itt a folyó közepén 18 kilométer per órával" hangulata :) Ezen a képen egyébként a hídon túl a levegőben lebegő QR kód az igazán érdekes, azt ugyanis kivilágított drónok hadával varázsolta oda egy mobilszolgáltató.
A videó elején szerintem különösen jól látszik, hogy milyen szép formájú, karcsú ez a típus! Nem tudom, hogy meddig közlekedik ez a konkrét gép, hogy 2025-ben is járni fog-e, de ha tudok, még fogok menni vele, mert nagyon bejött. Amit még érdemes nézni a videón, az az, hogy milyen sok városnéző hajó ment el mellettünk az ellenkező irányba a Szabadság hídnál: nem semmi, hogy még októberben is ilyen sűrűn jártak! Őrületes mennyiségű turistával ismertetik meg a fővárost ezek a hajók, erre mit csinál a főváros? El akarja lehetetleníteni őket...