Városi és nemvárosi közlekedés
A Kékszalag az ország leghíresebb sportversenye, legalábbis a nevét mindenki ismeri, legfeljebb nem tudja, hogy konkrétan mi is történik ilyenkor a Balatonon. Egy kb. 150 kilométeres gyorsasági versenyről van szó: a résztvevő vitorlásoknak a Balatonfüred - Kenese - Siófok - Keszthely - Balatonfüred útvonalat kell megtenniük kikötés nélkül. Ami engem illet, minden előzetes információgyűjtés nélkül vágtam neki a mezőny Bahart járatokkal való "üldözésének", tehát abszolút nem tudtam, mire számíthatok. Vitorlásokról utoljára a "Fecskék és Fruskák" könyvekben olvastam, még gyerekként, és bár utána még egy ideig tudtam, hogy mi az a Kalóz, illetve pár szakkifejezést is értettem, végül kimaradt az életemből a vitorlázás. Ma már nem is akarnék ebben a műfajban vízre szállni, de azért élvezettel nézegetem - és fotózom - őket utazás közben. Eme oldal készítése közben természetesen már utánaolvastam a dolgoknak, de ha esetleg valahol marhaságokat írok, a kiegészítéseknek, javításoknak mindig örülök!
Először a Siófokról sétahajózást végző Kelén motorossal mentem a mezőny elé Kenese felé. Az első szembejövő a Process Solutions nevű katamarán volt, mely végül negyedikként futott be a célba körülbelül tíz órával később. A háttérben látható, hogy a mezőny nagy része ekkor még csak Almádi magasságában járt, tehát a tó másik partja mentén még a másik irányba ment. Még néhányszor le fogom írni, mennyire megdöbbentett, hogy a modern hajók mennyit rávertek a régivágásúakra!
Kicsivel a Process Solutions után jött az RSM (balra), ő a nap végén a harmadik helyet szerezte meg. Mögötte a Prospex-Delta hajózott, a második helyezett. Csak hogy éreztessem, mennyire szoros volt a verseny: az első két befutó közt összesen ötven másodperc volt, ami nem túl sok egy tizenkét és fél órás vágta után! Az itt láthatók befutása közt viszont már öt teljes perc eltelt.
Itt is az RSM-et látjuk. A háttérben már másodszorra látható új katamarán valószínűleg VIP- vagy sajtóhajó volt, szívesen rajta lettem volna!
A látszat ellenére a verseny nem arról szól, hogy szépen libasorban követik egymást a vitorlások: mivel nagyjából ki van zárva, hogy az elszakadt befőttesgumi alakú útvonalon végig jó szél legyen, a hajóknak taktikázniuk kell, megpróbálni a legtöbbet kihozni az adottságokból. Az egyik katamarán például egyszer csak merőlegesen kivált a mezőnyből, hogy aztán pár kilométerrel arrébb megfelelő szelet fogva és megfordulva úgy gyorsulja le az egyenesen haladó többi hajót, mintha rakéta tolta volna. Őszintén szólva én nem gondoltam, hogy ez legalább annyira szellemi sport, mint fizikai.
Fél óra után felforrt az agyvizem, úgyhogy le kellett menekülnöm a Kelén büféjébe valami hideg folyadékot vételezni. Szerencsére onnan is lehetett követni a történéseket :)
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Elöl a sötét lovag a Team Kaáli; ő nyolcadik lett, nagyjából 24 perccel az első helyezett után befutva. A sok fehér vitorla a távolban a mezőny vége lehetett, egy részük több mint egy nappal (!) az élboly után ért célba.
A Nanushka Forestay nevű katamarán, a későbbi hetedik helyezett. Ha jól értem, ezeken a hajókon a hátrébb levő szögletes vitorlát szárnynak hívják, mert merevített kialakítása miatt inkább a repülőgépek szárnyára emlékeztet, mint a megszokott fővitorlákra.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A Team Suzuki (ekkorra már összeraktam a fejemben, hogy a legnagyobb teljesítményű hajók/csapatok romantikus fantázianevek helyett a szponzorok nevét viselik) a nap végén hatodikként futott be. A sorrend végig változott az élboly hajói közt, de a hozzáértők valószínűleg tudták, hogy ezek az egységek végig vezetni fogják a versenyt.
Csak hogy lássuk, mennyire ufó kinézetűek ezek a teljesítménygépek: ez itt a Fifty-Fifty, a verseny későbbi nyertese. Ha jól értelmezem, itt csak a két szárnyat látjuk, a mindenféle orrvitorlákat feltekerték.
Összehasonlításként: itt jobbra a hagyományos (majd valaki megmondja, miféle) vitorlái is fent vannak. Balra a Principessa halad - ránézésre mintha nem is ugyanoda mennének!
Ez itt a siófoki bója, ezt megkerülve a vitorlások következő fordulópontja már Keszthely. A háttérben a tó túlpartján Balatonfüred látható, a starthely és egyben cél.
A Fifty-Fifty a bójánál, háttérben a fűzfői öböllel.
Előzés. Kicsit később lesz majd egy kérdésem arról, hogy miféle vitorlák léteznek, mert úgy sejtem, itt nem sima orrvitorlát látunk (az Audi-emblémásokra gondolok).
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Itt búcsút vettem a Keléntől, és felszálltam a tihanyi járatra. Emlékként itt egy kép a fehér szépségről.
A Szent Miklós motorossal hegyesszögben kereszteztük a mezőny élbolyát, eközben elég közelről láthattuk a versenyzőket, például a Ribstory nevűt, a későbbi kilencedik helyezettet.
Itt mintha nem is ugyanaz lenne a két hajó (a Cofidis és a Deboti Racing, a 14. és 13. helyezettek) úticélja: előbbi orra Füred, utóbbié Tihanyrév felé néz. Ennek ellenére a nap végére (igazából a következő nap legelejére) összesen öt perc különbség volt köztük.
A Cofidis tényleg elindult Füred felé - biztos be akart ugrani a Hatlépcsős vendéglőbe :)
A menetrendszerintiek és a vitorlások igyekeztek távolságot tartani, de néha voltak ilyen látványosabb pillanatok.
Ez szerintem inkább űrhajó, mint vitorlás. Ha minden igaz, a szárnyat hordozó középső modul nem úszik, úgyhogy nem trimaránról van szó :)
Még mindig a Deboti Racing, csak mert többször is keresztezte az utunk.
Ekkor ismét feltűnt a Cofidis, és immár az orruk is nagyjából ugyanarra nézett.
A képre kattintva egy nagyobb másik fotó fog felugrani, mert elkevertem a képeket :)
Tihany hajóállomástól busszal mentem át Tihanyrévhez, amitől szinte karnyújtásnyi távolságban haladtak el a versenyzők. A képen a Lisa nevű egytestű hajó látható, mely másnap befutva a tizenhatodik lett. Elsőre hagyományosnak tűnhet, de ha jobban megnézzük a hajótestet, ez is elég modern.
Hatalmasra dagadó orrvitorlákkal érkeztek a versenyzők, gyerekkoromban ilyennek képzeltem a vitorlásversenyeket, nem olyannak, mint amit eddig láttunk :) Ez itt a No1 nevű hajó, mely igazából a tizenkilencedik lett. Itt jegyezném meg, hogy ezeket a vitorlákat gyerekkori emlékeim alapján spinnakernek nevezném, de az oldalhoz való utólagos infógyűjtés közben láttam, hogy van olyan is, hogy gennaker meg Code 0, a különbséget pedig laikusként nem tudtam megérteni (a génuát még értem, de ott véget is ért a tudományom).
Kis guglizás után azt találtam, hogy ennek a hajónak Avatar II a neve. Azért így fotóztam, hogy látszódjon, ez a verseny mennyire nem egyszemélyes játék.
Egy ismerős hajófajta: az Anna egy 70-es cirkáló. Ez egy viszonylag új osztály, de nem csúnya.
És ez itt végre egy 75-ös cirkáló: a vörösfenyő hajótestű, teak és mahagóni felépítményű Lillafüred eredetileg 1950-ben került vízre. Régen ez az osztály volt a vitorlások királya, de a korszerű típusokkal már nem tud lépést tartani. Mondjuk azért egy huszonnegyedik hely így is összejött neki.
Teljesen laikusként azt gondolom, hogy valahogy így kell egy hajónak kinéznie :)
Ez még mindig eléggé az élboly: a képen látható Fantom huszonyolcadikként ért célba.
A szántódi szűkületben a mezőnynek osztozkodnia kellett a vízfelületen másokkal, többek közt a kompokkal.
Az előbb lelkesedtem a Lillafüredért, ez itt viszont szerintem konkrétan a Balaton legszebb vitorlása: a Sirocco. Sajnos a nap ekkor már nem igazán jó szögből sütött, úgyhogy a képen nem látszik, milyen szép - aki akar egy jó fotót látni róla, kattintson ide. A tó három klasszikus 75-ös cirkálójából ezzel már kettőt láttunk!
És itt a harmadik is, a Nemere II! 1955-ben akkorát hajózott, hogy az idejét 57 éven át nem tudták megdönteni!
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Picit irigyeltem a kompon utazókat, hiszen onnan sokkal jobb képeket tudtak csinálni a hajóról. Igaz, én meg azt tudtam megörökíteni, hogy ez a vitorlás még a komphoz képest is milyen nagy.
Sok-sok buborékra fújt spinnaker (?), köztük néhány nem-versenyzővel. Érdekes, hogy itt még viszonylag jó szél volt; a mezőny nagy része viszont csak órákkal később ért ide az időközben beálló szélcsend miatt.
Ez már nem is vitorlás, hanem portugál gálya - ami nem hajó, hanem egy telepes medúza:) Persze igazából nem az, hanem a Honfoglaló, ...
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
... ami egy 70-es cirkáló. Miközben őt fotóztam, mondta valaki mellettem, hogy az első katamaránok már majdnem Szigligetnél járnak, tehát eddigre már kb. 30 kilométert rávertek a hagyományos hajókra. Pedig a Honfoglaló így is harmincnyolcadik lett a négyszázvalahány indulóból!
Ekkor már kettesével-hármasával jöttek a hajók, sok szép, színes buborék formájában.
Az Alison másnap hajnali háromkor harmincegyedikként érkezett vissza Füredre.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Egy órán át olyan sűrűn jöttek a vitorlások, hogy a kompok alig tudtak átbújni köztük.
Ha nem láttam a nevet felírva, akkor eddig vitorlaszámból próbáltam azonosítani a hajókat. Az alapján ezt a vitorlást Quantum Sails Trentasette-nek hívnák, de a neten rákeresve az nagyon nem így néz ki. Viszont rá volt írva, hogy René, szóval inkább az lehet, bár a listákban annál más vitorlaszámot találtam. Valaki el tudná magyarázni, hogy mennyire állandók a vitorlaszámok? Át szokták tenni egyik hajóról a másikra a vitorlákat, és ezzel együtt a számokat is? Érdemes ezeket a számokat keresgélnem a neten, vagy van jobb módja egy-egy hajó azonosításának?
Na, őrá viszont jól olvashatóan rá volt írva, hogy Present Perfect :)
És az oldal utolsó képe az Equilor nevű hajót ábrázolja. Ekkor már elkezdett ritkulni az áthaladók sora, valószínűleg ekkor állt be az a szélcsend, amiről azt mondták, hogy fél napra megállította a hajók nagy részét. Ha jól értem, akkor az élen levő katamaránok már visszafelé jöttek Tihany és Szántód közt, amikor a mezőny nagy része még csak Keszthely felé ment volna. Viszont mivel épp jött a menetrend szerinti hajó, inkább hazaindultam Földváron át, így megúsztam napszúrás nélkül a napot.
Hatalmas élmény volt ez a nap, bár azt hiszem, legközelebb helikopterrel kellene jönnöm :)