Városi és nemvárosi közlekedés
Eredetileg már augusztusban azt hittem, hogy erre az évre annyi, aztán szeptemberben mégis naplementéztünk egyet Mariannal a tihanyi öbölben. Utána októberben Jazzcoollal nosztalgiahajóztunk egyet Siófokról, majd átmentünk keresztben Füredre. Aztán elmentem megnézni az utolsó Badacsony - Fonyód járatot. Aztán másnap hosszában végighajóztuk a tavat Mariannal. Aztán november elején még mindig olyan szép idő volt, hogy el kellett mennünk Füredre, ahol az őszi tanítási szünet alkalmából pár napig újra járt a sétahajó...
Bor és naplemente a Jókain
Tündézés Siófokról
A Szigligettel Füredre
Záróra a Badacsonynál
A Helka hazamegy
A Helka Balatonfüreden
Szerintem ősszel elviselhetőbb a hajózás, mert július-augusztusban a napsütés miatt gyakorlatilag életveszélyes a nyitott fedélzetről figyelni a vizet. És persze a más színek és fények miatt a tó hangulata is más..
2023 augusztusának végéig egy kivételével a Bahart összes vonali és sétahajójával utaztam, de ez a(z akkor még) magántulajdonban levő darab valahogy kimaradt. Sokáig úgy voltam vele, hogy majd jövőre kipipálom őt is, aztán szeptember közepén csak rábeszéltem Mariannt arra, hogy ugorjunk le Füredre naplementézni. Mondjuk nem kellett könyörögnöm :)
A Jókai gőzösként kezdte életét 1913-ban: Óbudán építették, majd szétszedve szállították Siófokra, ahol készre szerelték. Fekete hajóteste a húszas években fehéredett ki (lásd fentebb), és egészen a kilencvenes évek végéig úgy is maradt.
A hatvanas években motorossá átépített hajót 1979-ben selejtezték, és Békés-megyébe szállították, ahol étteremként akarták használni, de valahogy soha nem lett igazi gazdája, aki vigyázott volna rá. Az elhagyatott roncs a nyolcvanas években egy ideig a Körös partjára vetődve rozsdásodott, ahogy az a fentebbi fotón látható. A kilencvenes évek végén a a Tiszalöki Vízlépcső és Hajójavító Üzem kezdte felújítani, a két balatoni vezérhajó, a Kelén és a Helka kinézetére hasonlító orrkialakítással. A félig elkészült hajót egy volt tengeri hajós, Vanyolai Sándor vette meg, azzal a céllal, hogy befejezi a felújítását, és visszaviszi a Balatonra. Előbb a Tiszán át a Dunára kellett volna átjutni, de a jugoszláv háború miatt ez nem ment azonnal, úgyhogy a hajó egy ideig Szegeden állt.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Ezután meg a Sióban nem volt elég víz, úgyhogy egy időre a Dunán ragadt... Itt találkoztam vele én is: annyira érdekes látványnak találtam villamosfotózás közben, hogy a síneket otthagyva lesétáltam az előtte levő pontonra lefotózni. Kicsit később aztán már hiába kerestem, mert 2002-ben átvitték a Balatonra - mivel a Sió továbbra se volt hajózható, tréleren.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A fentebb leírtaknál persze sokkal bonyolultabb pályafutása (pályaúszása?) volt: 1945-ben elsüllyesztették, csak három évvel később került ismét forgalomba. 1955-ben zárt kormányosfülkét kapott, 1963-ban dízelmotorossá alakították, illetve a felépítményét is átépítették, az eddig olvasott tortúra csak ezek után kezdődött...
Az utastér puritánabb, mint a Keléné,...
... de teljesen vállalható. Mint kiderült, az út, amire jegyet vettem, nem sima naplementézés volt, hanem borkóstoló is, de nem kellett bejönnünk, mert kihozták az italt.
Mindig igyekszem a lehető legközelebb ülni az orrhoz, így (most is) miénk volt a legjobb hely.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A viszonylag kései időpont ellenére sok vitorlás volt kint, például ez a szép 15-ös jolle. Nagyon tetszett!
Ahogy a nap egyre laposabb szögben sütött, a víz és a part is lassan elsötétült a nappal átellenes oldalon, a fehér vitorlák viszont csak úgy ragyogtak!
Füred környéke - nem annyira meglepő módon - tele van egy füredi oktató- és bérbeadó cég hajóival, ez a vitorlás is hozzájuk tartozik. Érdekes, hogy mennyire tetszenek a vitorlások, annak ellenére, hogy semmi kedvem sincs vízre szállni rajtuk.
Mariann mondta, hogy ez milyen vitorlázat, de elfelejtettem :)
Pár képpel ezelőtt láttunk egy 15-ös jollét; ez itt egy nagyobb és modernebb változata annak a hajóosztálynak.
A távolban a Szigliget igyekezett Füred felé, ő is kivilágított az egyre monokrómabb háttérből.
Őrületes mennyiségű vitorlás lakik Füreden, szerintem évről-évre nő a kikötő - ha nem vigyáznak, egyszer át fog érni Siófokig :)
Az este főszereplője természetesen a Nap volt, mely meglehetősen gyorsan...
... tűnt el a Tihanyi-félsziget mögött. Bár elég sok naplementét végignéztem már, ...
... mindig meglep, hogy milyen gyorsan történik az egész.
Érdekes látványt nyújtottak a magasban áthúzó repülőgépek rövid kondenzcsíkjai. Aki sokat tartózkodik errefelé, valószínűleg tudja, hogy egy forgalmas légi útvonal (azért fogalmazok így, mert már rég nincsenek légifolyosók) húzódik a tó fölött keresztben, melyet elsősorban a Közel-Kelet és Ázsia felé haladó, illetve onnan jövő gépek használnak.
Ezekkel a rövid csíkokkal úgy néztek ki, mintha üstökösök lettek volna.
Ekkor még nem merült túl mélyen a horizont alá kedvenc csillagunk, úgyhogy krepuszkuláris sugarakat is láthattunk.
Ezután viszont hamar eljött a sötétség: mire elértünk a kikötőig, már alig voltak fények. Ami viszont meglepett: nem voltak szúnyogok. Bizonyos években ennyi idő alatt az utolsó csepp vért is kiszívták volna belőlünk. Na nem mintha hiányoztak volna.
Ahogy a videón hallható, az utazáshoz többnyelvű idegenvezetés is járt, melyben különösen tetszett, hogy nem csak a tájról meséltek, hanem többek közt a balatonfüredi hajógyártásról is. Jó, hogy az ilyesmire is gondol valaki, hisz ez is a tó történelmének fontos része!
Október: nosztalgia- és vonali menet
Szeptember hátralevő részében kimaradt a balatonozás, október elején viszont rá bírtam beszélni Jazzcoolt egy egész komoly túrára. A kirándulás fő oka az volt, hogy a nyár folyamán Balatonlellén dolgozó Tünde nosztalgiahajó néhány napig Siófokon sétahajózott.
Ez a hajó szögletes kormányállásával kicsit modernebb kinézetű, mint tesója, a Csongor. Érdekes módon a két hajó soha nem volt teljesen egyforma, mert a Csongornak eredetileg nem volt zárt fülkéje, míg a Tündének igen.
Kedves kis hajó ez is, 2024 nyarára egész megszerettem!
1945-ben a Vörösmarty Mihály szerelmespárjáról elnevezett mindkét hajó megjárta a tó fenekét: a Csongort a visszavonuló németek süllyesztették el, a Tündét pedig a saját személyzete, nehogy felrobbantsák a németek. Utóbbival jobban jártak, mert a front elvonulása után kiemelték, és néhány nappal később újra munkába tudott állni, elsőként a személyhajók közül. A Csongor ehhez képest csak '46-tól járt újra. Érdekes az is, hogy a Tündét a hetvenes-nyolcvanas években vontatónak is használták, uszályokat mozgattak vele.
A kellemesnél egy fokkal kellemetlenebb volt a szél, ami viszont tökéletes volt a vitorlázóknak.
A Talizmán II egy spanyol tengeri vitorlásból épült át. 2010 körül került a Balatonra, ahol ál-kalózhajóként hozza-viszi a nézelődni vágyókat. A vitorláját még nem láttam felhúzva, mindig motorral ment.
Balra Bujtor István második Csöpi-filmje látható :)
Az időjárás nem igazán volt jó a sétahajózáshoz. Távolodó irányban hideg szél volt, visszafelé jövet viszont szerencsére leárnyékolt bennünket a kormányállás.
A régi hajók nem tudnak úgy megpördülni a kikötő öblében, mint újabb, kétmotoros társaik, ezért "beipszilonoztunk" az alapvetően nem látogatható belső medencébe, ahol többek közt a Kelén pihent.
Az egyik újonnan érkezett katamaránt is egész közelről megnézhettük, ami nagy dolog volt, mert még nem közlekedett.
A "tündézés" után áthajóztunk Füredre a Szigligettel. Ekkor a nap már viszonylag alacsonyan járt, így besütött a felhők alá, ami pozitív hatással volt a hőérzetünkre.
Indulás előtt spontán megnéztük a kikötőmedence végén folyó munkákat. Év elején még föld volt a szádfal mögött, amit itt már eltávolítottak. 2024 tavaszán aztán átadták az új zsilipművet.
Kifelé menet még egyszer megnézhettük a Tündét.
A Csongor ekkor már nem dolgozott, valamit dolgoztak rajta..
Bár ősszel már nem voltak naplementés sétahajózások, mégis naplementében értünk át Tihanyba - igaz, a tulajdonképpeni naplementét nem láttuk a felhőktől. Most pedig az a kérdés, hogy elfért volna-e többször a "naplemente" szó egyetlen mondatban :)
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Irtó érdekes színeket produkált a laposan sütő nap. Színtévesztőként inkább nem próbálom megfejteni, hogy milyeneket (én zöldnek láttam), de szép volt!
Az előbb Tihany felé néztünk, onnan kilencven fokkal északabbra fordulva egész más színeket lehetett látni.
A tihanyi kikötőbe mindig jó megérkezni, ilyen fények mellett meg különösen!
Ahogy az előbb a naplementés Jókaizásnál írtam, irtó gyorsan sötétedik: csak másfél kilométert jöttünk az előző kép óta, mégis mennyivel sötétebb van!
Nem hatásvadászat, egyszerűen ezt láttuk, miközben Füredhez közeledtünk.
A füredi kikötőbe érkezéskor már majdnem teljesen sötét volt, ahogy ennek a hosszabb - és szerintem egész hangulatos - videónak a végén is látható.
Folytatás: az utolsó badacsonyi járat, hosszában a tavon, és az utolsó 2023-as sétahajózás