Városi és nemvárosi közlekedés
2023-ban kitaláltam, hogy be akarom utazni a Bahart összes járatát, és így is tettem, természetesen nem egyetlen nap alatt. Az utolsó még hiányzó útvonal Almádin és Alsóörsön át Balatonfüredre vitt bennünket... elvileg. Mivel túl korán érkeztünk volna oda, előző nap nézegettem, mit lehetne még csinálni. Felmerült bennem, hogy meg kellene nézni a Tihany - Szántód kompot, de útitársam hamar haza akart érni, úgyhogy előre megvettem a vonatjegyeket Füredtől Pestig. Aztán a Balaton közepén meggondolta magát, és azt mondta, hogy menjünk inkább kompozni :)
Életképek
Kisfaludy Sándor
Kossuth Lajos
Széchenyi István
Baross Gábor
... és még egyszer oda
A nádas oldalában
Az erősítés: új kompok
Mivel Szántódrévhez közelebb van a vasút, mint a tihanyi oldalhoz, másfél kört tudtunk menni: Tihanyból Szántódra, Szántódról vissza Tihanyba, majd onnan megint Szántódra.
Papírforma szerint 40 percenként indultak a kompok, de a nyári csúcsban mind a négy hajó folyamatosan pörgött: amint megteltek, már indultak is.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Az északi oldalon, azaz Tihanyréven vagyunk: a Széchenyi István nevű komp épp kikötött, az autók és a gyalogos utasok tömött sorokban hagyják el a hajót. Maga az út tizenegynéhány percig tart, aminek jó része a rámpához beállással telik. Ahogy régen, úgy most is a kikötést találtam a legizgalmasabbnak: egy átlagos hajóval nem lehet ilyen hirtelen megállni, hiszen továbbviszi a lendület, ezek a kompok mégis menetben érkeztek a mólóhoz, és ránézésre alig tizenpár méterre a rámpától kezdtek lassítani. Ráadásul oldalirányban is finoman simultak a betonnyelv mellé, szóval sejtettem, hogy valami bonyolultabb szerkezet mozgatja őket, mint egy (két) hajócsavar és kormánylapát.
Az utazás után rágugliztam, és kiderült, hogy tényleg így van: a hagyományos hajtás helyett két Voith-Schneider-propellerrel rendelkeznek. Ezek függőleges tengely körüli körpályán mozgó, szárny jellegű profillal rendelkező lapátok, melyek állásszögét változtatni lehet, így kormányzásra és gyors irányváltásra is alkalmasak a forgásirány megváltoztatása nélkül.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Déli oldal: a Baross Gábor közelít a szántódrévi rámpához.
Itt már a két beállóhely közti betonnyelv mellett van és "fékez" - a füst alapján lehet, hogy épp gázt ad az immár lassításra használt propellereknek?
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A rájuk ragasztott hirdetések alapján messziről felismerhető volt, hogy épp melyik kompot látjuk: a Kisfaludi Sándor fekete, a Kossuth Lajos sárga, a Széchenyi István kék, a Baross Gábor pedig világoszöld volt.
Utasokra várva. A képről sejthető, hogy a szántódi és tihanyi rév nem pont egymással szemben vannak. Nem tudom, hogy ez miért így van, hogy valami áramlás miatt építették ilyenre, vagy egyszerűen csak így volt elég hely a parton.
Úszó flaszter. Még most is izgalmas beállni rá, bár én mindig utas vagyok, ha autóval vagyunk.
Mindig furcsának tűnt, hogy a felhajtó keskenyebb, mint a tárolótér, ahol a járművek állnak. Pedig a négyből három komp szélesítve lett: régen a másik oldalon is volt felépítményük, amit elbontottak, így "féloldalassá" válva.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A Kisfaludy Sándor nevű komp őriz még egy kicsit régi kinézetből: a kormányosfülke az autók fölött van, bár a másik oldalon vékony lábakon áll ez a "híd", mert az ottani felépítményt itt is lebontották.
Mielőtt megnézzük egyenként a kompokat, lássuk egy kicsit forgalomban őket! Ki- és beszállás, menet, egymás mellett elhaladás, rámpához beállás - minden van itt!
Ahogy írtam, látogatásunk pillanatában négy komp dolgozott, ekkor nem is volt több belőlük. Közülük a Kisfaludy Sándor volt a legidősebb, és egyben a legkisebb is. Őt 1961-ben építették a rendkívül fantáziadús "KOMP II" néven. Ahogy sejthető, volt "KOMP I" is, de az egy kisebb, kevésbé kifinomult szerkezet volt a háború előttről.
A nyugatnémet Voith cégtől licenszelt propellereket eredetileg két Láng motor hajtotta, ezeket 1975-ben a VEB Schwermaschinenbau "Karl Liebknecht" által gyártottakra cserélték, és ezt a hosszú cégnevet csak azért írtam le, hogy ne felejtsem el, minek a rövidítése a mindenki által használt SKL :) Ebben a hajóban ma is ezek az NDK-s motorok dolgoznak, nem lettek modernebbre cserélve.
A kompot 1985-ben átalakították, akkor tűnt el róla az egyik oldali felépítmény, hogy egy kis plusz helyet csináljanak a járműveknek. Érdekes, hogy a két másik régebbi komppal ellentétben őt nem hosszabbították meg, úgyhogy majdnem 6 méterrel rövidebb azoknál.
A főszezont a fekete alapra írt hirdetéssel az oldalán dolgozta le, de fehérben szerintem szebb volt: májusban láttam így Siófokon. Érdekes, hogy így öregebbnek látszik, pontosabban meglátszik rajta a kora: a fekete a jelek szerint nem csak slankít, de fiatalít is :)
A "parancsnoki híd" miatt ez a komp a kedvencem.
A féloldali felépítmény valószínűleg elég, a legtöbben úgyis a kocsijuk vagy kerékpárjuk környékén maradnak, és csak a nem túl sok gyalogos utas jön fel, na meg a gyerekek és kísérőik. Ehhez persze az is kell, hogy már nem állnak olyan szorosan az autók mind eredetileg, mert a régi felállásban csak a vezető tudott bennmaradni, a többi utas gyalog szállt fel és le.
Erről a kompról kedvenc mivolta miatt egy külön videót is csináltam.
A "KOMP III" 1964-ben épült, és a Kisfaludyval egy időben, '69-ben kapta a Kossuth Lajos nevet. A nyolcvanas évekre már szűknek bizonyult, ezért '87-ben hosszirányban megtoldották, az egyik oldali felépítményét pedig elbontották, hogy szélesebb legyen az autók által használható tér. Ezen túl a Néphadsereg "szponzorálásával" megerősítették a kocsipályát, hogy katonai járműveket is elbírjon. Érdekes lenne tudni, hogy ezt hogyan tesztelték: átvittek néhány megpakolt ZiL-t délről északra, majd vissza? Feltételezem, hogy nem tankokkal próbálkoztak...
Ebből a szögből kicsit úgy néz ki, mint egy repülőgéphordozó :) Vajon a "parancsnoki hidas" fülkéből könnyebb kezelni a hajót, vagy ebből a féloldalasból? Ennek a felállásnak valószínűleg megvan az az előnye, hogy egy helyben állva rögtön három irányba is jól lehet látni, nem kell megfordulni irányváltáskor.
Az embereknek tetszeni szokott a kb. tízperces út: nézelődnek, fotóznak, integetnek a másik irányba menő komp utasainak. Az interneten olvastam néhány értékelést, melyek szerint ha sor van, akkor gyorsabb körbemenni a parton, de kizártnak tartom, hogy ez túl gyakran igaz legyen. Nyáron legalábbis biztosan nem lehet értelmesen haladni az északi part településeken átvezető főútján. Persze ha valaki csak Füredig vagy Almádiig megy, lehet, hogy tényleg gyorsabb, de az élmény mindenképpen a vízen át érkezve nagyobb.
A kompok oldalain görgők vannak, hogy a betonnyelv oldalán csúszva pontosan a rámpához tudjanak beállni. Egyébként ez a hajó is Láng motorokkal indult, melyeket SKL-re, majd a kétezres években Caterpillarra cseréltek.
Mi Tihanyrév felé tartunk, szemben a Baross Gábor Szántód felé halad.
A Széchenyi István - leánykori nevén "KOMP IV" - 1968-ban épült, és '88-ban a Kossuthhoz hasonlóan átépítették, bár a katonai célú megerősítést kihagyták.
Valamiért őt fotóztam a legtöbbet, szerintem ez a kék szín állt a legjobban a kompoknak.
Mivel én az itthoni kompokon "nőttem fel", kultúrsokk volt egy nagyobb példány Jugoszláviában, ami úgy nézett ki, mint egy rendes hajó, és csak az orrán volt rámpa, ott kellett fel- és lehajtani is. Igaz, volt rajta büfé, mert az út kicsit tovább tartott, mint itt.
A kékség mindjárt eléri Tihanyrévet, és itt is látszik, hogy a szántódi rév nem pont szemben van, ezért a kompoknak kanyarodniuk kell, hogy irányban legyenek a kikötéshez.
Mellettünk a Baross Gábor épp lepakolja az autókat, mi meg mindjárt indulunk a déli part felé. Tényleg őrült pörgés volt, öröm volt nézni!
Tetszik, hogy minden modernizálás ellenére a korlát ugyanolyan rácsos, mint régen. Ami a motorokat illeti, természetesen Lánggal indult, amiket SKL-re cseréltek, aztán egy ideig Cumminsok voltak benne, most pedig Doosanok (ami egy dél-koreai cég).
A képek készítésének idején a Baross Gábor volt a legfiatalabb szolgálatban levő komp. Ő 1976-ban eleve féloldalasan épült, hosszabb hajótesttel; a Kossuth Lajos és a Széchenyi István az ő mintájára lett átépítve a nyolcvanas években.
Az új hajó eleve SKL motorokat kapott, melyeket a közelmúltban cseréltek Caterpillar gyártmányúakra.
Ki- és beszállítás közt Tihanyréven, egy települések közti járatról nézve.
Az előbb látott képek többsége egyetlen kirándulás alatt készült. Eredetileg Szántód volt az úticél, de túl hamar odaértünk volna a vasútállomásra, úgyhogy az első odaút után újabb jegyvásárlás jött, és egy másik komppal visszamentünk Tihanyba, hogy onnan egy megint másikkal visszajöjjünk. A végén volt egy két és fél kilométeres gyaloglás hatvan fokban a szántódi vasútállomásig, de legalább véletlenül belefutottunk egy oldtimer találkozóba.
Úgy helyezkedtünk, hogy mindig másik komppal menjünk, mint amivel jöttünk. Persze három átkelés alatt nem lehetett mind a néggyel utazni, úgyhogy néhány héttel később visszajöttem, hogy mindegyik ki legyen pipálva.
Két komp utast cserél a két kikötőben, kettő meg épp mozog.
Néha három is útközben volt, szóval lehet, hogy lesz helye a két új kompnak.
Következzék most egy feliratok nélküli videó csak úgy általában a forgalomról.
Az áthaladás közben oda kell figyelni a keresztező forgalomra, mert a jelek szerint a vitorlázók kimondottan szeretik a szűk folyosót a két part közt. Köztük néha olyan "iskolamenetek" is, mint amit itt látunk egymás mögé kötött Optimistekból.
Még egy egymás mellett elhaladás, két komolyabb vitorlással a háttérben.
Amikor nincs szükség mind a négy hajóra, félreállnak. A déli oldalon a móló egyik karja mellett van erre lehetőség, az északin pedig a rendes hajók kikötőjén túl, a nádas oldalában.
Egyszer épp egy települések közti járaton utaztam Tihanyból Földvárra, amikor a Tihanyrévnél való kikötés közben megláttam, hogy a Kisfaludy Sándor üresen közelít felénk, ráadásul nem a rámpa felé tart.
Rögtön beugrott, hogy a "nádasba" megy, úgyhogy némi rohanás után még le tudtam videózni, ahogy beáll a parkolóhelyre. Nagyon tetszik, hogy ezek a hajók ugyanúgy tudnak oldalra haladni, mint előre, a már említett Voith-Schneider hajtásnak köszönhetően.
Jópofa volt, ahogy leengedte a "csapóhidat" ott, ahová nem is vezet út.
2023 nyarán négy komp dolgozott, néhány héttel korábban viszont két új autós átkelőhajó is érkezett a tóra, ezek a Szántód és Tihany nevet fogják viselni. A Sió méretei miatt ha nem is lapra szerelve, de némileg szétszedve jöttek, hogy aztán Siófokon komplettírozzák őket. Július végén már egész kompszerűek voltak:
Sajnos nem tudom, hogy melyik melyik. A formájuk nem igazán tetszik, ráadásul a kormányállásból nem tudom, mennyire lehet a hajó sarkaira rálátni. Az új járművek nem az oldalon már többször megénekelt Voith-Schneider hajtással vannak felszerelve, ezért az eddigi tapasztalatok alapján nem lett gyorsabb az átkelés: kint a szabad vízen ugyan gyorsabbak, mint a régiek, a rámpához beállásnál viszont lassabbak. Összességében ez persze azt jelenti, hogy az utasoknak nem lett rosszabb :)
És az oldal végén itt egy kép, ami valami szépet ábrázol ;)