Városi és nemvárosi közlekedés
Előző oldal: a főszezon második fele
Lassan, de biztosan elértünk a nyár végéhez, de még messze nem volt vége a hajózgatásnak! Tavaly még meglepetés volt számomra, hogy augusztus vége után sem állt meg az élet odalent, idén viszont kifejezetten számítottam erre. Egy-egy viszonylat utolsó menete például mindig egyfajta ünnepség, úgyhogy idén kimondottan vadásztam az ilyen alkalmakra. Meg úgy általában minden hétvégére, amikor jó idő volt. Meg azokra is, amikor nem.
Az időjárás szeszélyesebb volt, mint nyár közepén, de ez még érdekesebbé tette a helyzetet - illetve fotógénebbé is, lásd a fentebbi képet.
Még egy kis tengeri vízibusz (Balatonmáriafürdő - Balatongyörök)
Az Arács befejezi a szezont
November szeptemberben (Siófok - Tihany)
Újra napsütésben: Földvár - Füred - Földvár
A Keszthely is befejezi az évet
Süllőfesztivál (hamarosan)
Napfényes majdnem-búcsú (coming soon)
Az utolsó nap (nemsokára)
A tényleges búcsú (de tényleg nemsokára!)
Érdekes, hogy mennyire más volt 2024, mint 2023: sokkal többször találkoztam erős hullámokkal, és valamiért sokkal szebbek voltak a naplementék is.
Még egy kis tengeri vízibusz (Balatonmáriafürdő - Balatongyörök)
A két nagyvízibuszból a Hévizet csak egyszer lehetett elcsípni, a Keszthellyel viszont igyekeztem minél többet menni.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Máriafürdőre érdemes a logikusnál egy IC-vel korábban lemenni, mert a vonatok úgy érkeznek meg az állomásra, hogy szinte esélytelen elérni a papírforma szerint még elérhető hajót. Pláne ha még késik is, márpedig szokott. Augusztus utolsó napján azonban pont nem tette, úgyhogy a tervezettnél eggyel korábbi indulást is elértem... volna, de utazás helyett inkább fotóztam, lásd fentebb. Nagyon elegáns, ahogy a fehér hajó a keskeny csatornán át kiúszik a nyílt vízre!
Ráadásul így tudtam egy érkezést is fotózni, közben elbeszélgetve a hajóállomást üzemeltető hölggyel. Mivel a hajó nem ment el egészen Keszthelyig vagy Badacsonyig, hanem Györökről szinte azonnal visszafordult, nem kellett sokat várnom.
A badacsonyi út idén már megvolt, úgyhogy most csak Györökig mentem, ahol a mólóról megörökítettem, ahogy a hajó kihátrázik, ...
... és vidám motor-rotyogás (motorotyogás?) kíséretében elindul Máriafürdő felé. Györökről vonattal mentem tovább Tapolca felé, és itt meg kell emlékeznem arról, hogy ekkor láttam életem leglepukkantabb, legkoszosabb Desiróját. Konkrétan alig találtam olyan helyet, ahova gusztusom volt leülni!
Máskor készült felvételekkel együtt sikerült egy videót összeraknom a "retró" ingajáratról. Élmény ezzel a típussal utazni, de kívülről látni-hallani se rossz!
Az Arács befejezi a szezont (Akali - Szemes)
A Balaton másik, sima vízibusza a szintén 1963-as építésű Arács. Tavaly utaztam vele Szemes és Akali közt, idén Akali és Lelle közt, és bár szerettem volna egy Földvár - Akali utat is lenyomni vele, az nem jött össze, ...
... viszont az imént látott Keszthelyezés után belefért vele visszamenni a déli partra. Míg az előző utakon alig volt utas, most örültem, hogy egyátalán volt ülőhelyem, mert több társaság is felszállt. Jó volt ennyire élettel tele látni ezt a hajót!
Az emberek többsége a hátsó, nyitott fedélzeten tartózkodott, így üresen le tudtam fotózni az oldalfolyosót, amikor előrementem egy limonádéért az orrban levő büfébe. A régi villamosokéhoz hasonlóan letekerhető ablakok továbbra is tetszenek, bár a kurblik itt pont hiányoztak.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A szemesi kikötő előtt hirtelen megtorpantunk, amit nem értettem. Gondoltam, biztos kiengedjük a Bahart-járatot, és tulajdonképpen ez is történt, ...
... azzal a kiegészítéssel, hogy neki is ez volt a szezon utolsó indulása innen, ezért nagyokat kürtölve ment két kört körülöttünk.
És az előbb azért írtam, hogy "neki is", mert az Arácsnak szintén az utolsó menetrend szerinti üzemnapja volt ez. Indulás előtt kapott is...
... egy bokrétát a vezérpálcára.
Bár még elérhettem volna a legkorábbi pesti IC-t, inkább maradtam, és megvártam, amíg elindulnak, remélve, hogy folyamatos kürtölés mellett nyomni fognak egy karikát. Amit meg is tettek :)
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A háttérben közben gyülekeztek a felhők, úgyhogy nem voltam biztos abban, hogy nem ázok ronggyá, amíg odaérek a vasútállomásig, de végül csak pár csepp esett, szóval abszolút megérte megvárni az indulást!
2024-ben még egyszer láttam ezt a hajót: decemberben, a füredi kikötőben, áttelelés közben.
November szeptemberben (Siófok - Tihany)
Szeptember közepéig elég jó idő volt, aztán jött egy hidegfront, utána pedig egy ciklon, ami elmosta fél Közép-Európát. Jazzcoollal eredetileg Pozsonyból Bécsbe hajózni mentünk volna, de a hajós cég lemondta az utat, és a vasúttársaságok is azt javasolták, hogy felejtsük el, hogy arrafelé menjünk.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Végül Siófokon kötöttünk ki. Pontosabban pont nem kikötöttünk, hanem hajóra szálltunk, bár kicsit tartottunk attól, hogy a szél miatt lemondják a járatokat. Mintha párat tényleg le is mondtak volna, sajnos nem jegyeztem meg. A miénk mindenesetre járt.
Amíg az indulásra vártunk, lekaptam a kikötőmedence túloldalán pihenő Sió vontatót. Manapság már nem sok munkahajót látni a tavon, pedig régen voltak vízügyisek, kutatók és halászok is.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Kedvenc Kisfaludym az immár megszokott helyén pihent.
Barátságtalanul szeles utunk volt Füredig, bár ezen a fotón pont nem látszanak a hullámok. Pedig voltak, az egyik például átcsapott az alsó fedélzet ablakain a felsőre! A fények csodálatosak voltak.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A Kelén most Füreden dolgozott, de a hullámok ellenére teljesen simán haladt. Nagyon jó kis hajó ez, nem kúszik fel a hullámokra, hanem átvág rajtuk :)
Mivel kevés hajó volt kint, fotózni nem nagyon volt mit, de videózni igen: a hullámokat, a hajónkat követő sirályokat, illetve a tihanyi kikötőbe befutást, melynél olyan szépen oldalba kaptak a hullámok, mintha hullámmedencében lettünk volna.
És egy kis kitérő: a durván változó időjárás a természetet is eléggé megzavarta, főleg a fecskéket. Szegények teljesen meg voltak bolondulva! Volt, ahol az utakon próbáltak melegedni, ott elütötték őket, itt "csak" centikkel a víz- és földfelszín felett száguldoztak - remélem, hogy azért, mert ott sok rovart el tudtak kapni. Tudom, hogy a vihar közeledtével a madarak alacsonyan szállnak, de a tihanyi kikötőnél óvatosan kellett közlekedni, nehogy rájuk lépjünk :(
Újra napsütésben: Földvár - Füred - Földvár
Egy héttel később aztán ragyogó vénasszonyok nyara időjárásban mentem egy Földvár - Füred retúrt Mariannal.
A földvári kikötő bástyaszerű kapuja gyerekkorom egyik meghatározó emléke, ma is imádom. Ez a legkellemesebb kikötő a tó körül, egy ugrásra a legkellemesebb vasútállomástól. Egy baj van csak ezzel a környékkel: hogy nem árulnak jó fagylaltot. Viccen kívül, ez egy fontos szempont.
Ráadásul itt van a leglátványosabb vitorláskikötő is. Már nem emlékszem, melyik, de ez itt egy kisebb cirkáló. A kikötő másik sarkában egy csomó nagyobb is szokott állni.
És megjött a hajónk! Balra egy Z-hajtású önjáró uszályt láthatunk: a bal hátsó szélén ott a nevét adó Z-hajtás.
Főszezonban a "szovjetek" inkább a hajóállomás belső oldalán szoktak állni, most volt nekik hely kint is.
Továbbra is csinosnak találom ezt a típust, csak a fejmagasságban levő dolgokat kicsit feljebb helyezhetnék, hogy ne verjem bucira a koponyámat minden egyes alkalommal, amikor utazom velük.
A szép időnek köszönhetően a tó tele volt vitorlásokkal, ...
... a sétahajók meg tele voltak utasokkal. Mi most elsősorban nem hajózni jöttünk, hanem csavarogni, de azért mentünk egyet a Kelénnel - a képen viszont nem őt látjuk, hanem a Csobáncot. A sétahajók általában egymást tolták ki a kikötőből: amíg a bent levő el nem indult, az érkező nem tudott beállni.
A Keszthely is befejezi az évet
Szeptember 22-vel aludni tért a Badacsony - Szigliget - Györök - Máriafürdő járat, és vele együtt a Keszthely motoros is.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Idén ugyan már többször is utaztam vele, de még egynek bele kellett férnie, annak ellenére, hogy a MÁV ilyenkor borzasztó sz*r szűk elővárosi kocsikat közlekedtet az északi parton. A magyar vasút szerint a Balatonon mindennek vége van augusztus végével, úgyhogy utána hónapról-hónapra rosszabb a kínálat: először ezek a vacak kocsik vannak helyjeggyel, aztán kevés másfajta kocsi helyjegy nélkül, hogy parázhass azon, felférsz-e még. IC minőségű kocsi nuku.
Amíg az indulásra várakoztam, jött-ment a Tomaj. Mostantól néhány évtizedig ez az ő felségterülete lesz, minden más hajó csak másodhegedűs lehet a fonyódi átkelőn. Remélem, hogy egyszer át fogják tervezni az orrát, mert nem csak csúnya, hanem célszerűtlen is :(
És már ott volt az utolsó menetet jelző bokréta a Keszthely orrán.
Az indulás hátramenetben karikázással járt, amit folyamatos hangjelzés kísért, a normál utasok szomorúságára. A második alkalom után már ők is értették, hogy valami különleges járattal hozta össze őket jósorsuk.
Irány Szigliget, amihez először meg kell kerülni a Badacsonyt!
Eközben a Tomaj is elindult Fonyódra.
Szigliget mindig is tüchtig település benyomását keltette bennem, és ezt megerősítette, hogy milyen sokan fogadták az utolsó járatot. Ott volt a polgármester, ajándékot kapott a személyzet, az utasok közt pedig pogácsát kínáltak körbe. Mintha nem is Magyarországon lettünk volna: itt az emberek örülnek a dolgoknak, és hálásak értük!
Ez pedig már a célegyenes: a túlparton valahol ott van a máriafürdői kikötő.
Végállomás, kiszállás! Az utasok közt több cseh hajós is volt, akik amúgy váci vízibuszokat hajtanak cseh víztározókon. Ott kicsit jobban megbecsülik ezeket a gépeket.
A mi "tengeri" vízibuszunk nem várt sokat, hamar elindult Siófok felé, bár elsőre csak Fonyódig ment.
Egy jó hosszú videó, sok forgással, kürtöléssel, és a máriafürdői "tűbe fűzős" kikötőbe behaladással. Érdemes bekapcsolni hozzá a feliratozást. A hangot meg letekerni a kürtölések miatt :)
Folytatás: különjárat a süllőfesztiválra, csodálatos naplemente, és egy kis "záróra" utáni hajózás (HAMAROSAN!)