Városi és nemvárosi közlekedés
Bár 2024 számomra leginkább a Balatonról szólt, azért a Dunát se hanyagoltam. Sőt, a sima sétahajózgatás és szárnyashajózás helyett (mellett) kipipáltam pár folyami átkelőt is.
A soroksári rév (Molnár-sziget - Csepel-Királyerdő)
Gyerekkorom óta tudom, hogy jár valahol egy komp Csepel és Soroksár közt, és már legalább egy évtizede minden évben eldöntöm, hogy végre ki is próbálom, de csak 2024-ben szántam rá magam, hogy tényleg el is menjek a soroksári Molnár-szigetre.
A ráckevei HÉV Soroksár, Hősök tere megállójától 6-8 percnyi gyaloglással érhető el a rév, az ott a túlparton pedig már Csepel. Az átkelő érdekessége, hogy a járműnek nincs saját hajtása: drótkötéllel vontatják át az egyik partról a másikra és vissza. Vannak még hasonló kompok az országban, de már nem sok.
Az úszóalkalmatosság kisebb, mint önjáró balatoni rokonai, de persze a forgalom se akkora. A járat olyannyira része a fővárosi tömegközlekedési rendszernek, hogy még a Futárban is benne van! A félóránkénti ütem csak az alapmenetrend, a valóságban elindulnak azon kívül is, ha van elég utas (itt jellemzően autókra kell gondolni, nem gyalogosokra).
A vontatókötél csörlője a soroksári oldalon van, ebben a kék bódéban. A kötél a csepeli oldalon át van vetve egy csigán, úgyhogy a csörlés irányának megváltoztatásával mindkét irányba tud húzni.
A "madzag" menet közben hol kiemelkedik, hol visszaesik a vízbe, a jármű pedig jelentősen kacsázik, úgyhogy adja magát a kérdés, mehet-e itt keresztben bármi más a vízen. És természetesen mehet, megvannak rá a szabályok. A képen balra egy másik kompot láthatunk a partnak tolva; azt olvastam, hogy a megszűnt dömsödi rév úszóműve, bár a képek alapján az mintha önvontató lett volna. Persze lehet, hogy csak leszedték róla a hajtást.
Az utazás rövid, de kellemes, mert kimondottan szép a környezet!
Van egyébként egy még érdekesebb változata a köteles kompoknak: a gépi hajtás nélküli repülőhíd. Na, az egy szokatlan állatfaj, én Bázel belvárosában találkoztam vele. Videóm sajnos nincs róla, úgyhogy akit érdekel, milyen, nézze meg a Tim Travellernél!
És ez itt már Csepel-Királyerdő, Soroksár felé nézve. Innen busszal indultunk vissza a belvárosba, ami egyfajta közlekedésmániás kalandtúra: ebben a városrészben az utcák annyira összevissza cikáznak, hogy nem lepődnék meg, ha néha a helyiek is eltévednének. Komolyan érdekelne, hogy a buszvezetők mennyi idő után szokják meg, ha mondjuk a 71-esről átrakják őket a 148-asra, mert én utasként az ötödik kanyar után elvesztettem, merre van észak :)
Aki szereti a nagyvárosi szemmel szokatlan dolgokat, az szerintem akkor is szeretni fogja ezt az átkelőt, ha nincs annyira oda a hajókért, mint én. Ráadásul tömegközlekedésileg kifejezetten könnyen elérhető mindkét oldal, tehát akinek van BKK bérlete/napijegye, annak ingyen van az egész kirándulás!
Egy gyors Nagymaros - Visegrád retúr
A soroksárival ellentétben a Nagymaros - Visegrád kompra aligha mondhatjuk, hogy el van rejtve az átlagember elől, hiszen az ország turisztikailag egyik legfrekventáltabb helyén, a Dunakanyarban közlekedik.
Nagymarosnak van egy, a város legszélén fekvő vasútállomása, plusz egy nagyon kellemes, a Rajna völgyében találhatókra hasonlító megállóhelye. Utóbbi a Nagymaros-Visegrád névre hallgat, amit mindig furcsának találtam, hiszen utóbbi település a Duna túlpartján van. Viszont van ez a komp, amivel reggel hat és este nyolc közt át lehet menni oda, tehát nem annyira csalóka a megnevezés, mint Jósvafő-Aggtelek megállóhelyé, mely tizenkét, illetve tizennyolc kilométerre van a névadó településektől.
Ez a komp se olyan komoly szerkezet, mint a balatoniak, de azért komolyabb, mint a soroksári. Igazából két járműről van szó: van egyszer a hajtás nélküli platform, amire az utasok és járművek felállnak, és van a Sződ motoros, ami a platformot mozgatja. A hetvenes években Horányban épült hajónak van ugyan utastere, de nem lehetett használni, legalábbis én nem láttam lehetőséget az oda beszállásra. A motoros nem simán maga mellé véve mozgatja a platformot, hanem egy csuklószerű kapcsolaton elfordulva néha oldalra tolja azt az áramlással szemben. A nagymarosi oldalon ránk merőlegesen állt, a visegrádin pedig...
... velünk párhuzamosan.
Mivel alapvetően semmi dolgunk sem volt Visegrádon, a visszaindulásig csavarogtunk egy kicsit. A révtől felfelé állt néhány kisebb hajó, például...
... az egykori Szundi átkelő. Ez a korábbi modell volt, amit a nyolcvanas években egy BKV kockahajóra cseréltek. Sajnos nekem ezek a régi "héttörpék" és egyéb mesehősök (lásd itt és itt) nem rémlenek, pedig szinte biztos, hogy utaztam egyikükkel-másikukkal. Egyszer szívesen mennék valamelyik megmaradttal!
A Jégvirág III felépítménye viszonylag modernnek tűnhet, de a hajótesten látszik, hogy öregebb jószággal van dolgunk: 1969-ben vontatónak épült, és sokáig a Tiszán szolgált. Az orrán levő szerkezet (az a bizonyos csukló, amivel az úszóműhöz tud csatlakozni) alapján ő lehet a Sződ "cserejátékosa", ő viheti a kompot annak kiesése esetén.
Meglepett, hogy milyen sokat kellett a visszaindulásra várni - valamiért azt hittem, hogy hatalmas a forgalom, és folyamatosan pörög a komp.
Jó állapotban levőnek tűnt a vontató és az úszómű is, nemrég kaphattak festést.
Utazás közben a kifüggesztett átváltó táblázat segítségével ki lehetett számolni, hogy egy ember 0,4 szarvasmarhának felel meg. Ez valószínűleg csak az elfoglalt helyre vonatkozik, mert szellemi képességeket tekintve szerintem jelentősen alulbecsülték a lábas jószágokat :)
A videón látszik, ahogy a visegrádi induláskor még mellettünk dolgozó motoros a másik partnál "oldalba támad" bennünket. Érdekes, hogy a nagymarosi oldalon először jelentősen feljebb tolta a platformot a parti rámpához képest, és onnan csorgott vissza. Gondolom a sodrás miatt kell így csinálni. Érdekes lehet, ha átkelés közben még más hajókat is kerülgetni kell.
Idefele jövet nagyon kényelmesen csatlakoztunk a Pestről jövő vonattal: leszálltunk a vonatról, lejöttünk a partra, megvettük a jegyet, felszálltunk, és máris mentünk. Másik irányba menet kicsit várni kellett a KISS-ünkre, de nem volt vészes.
Annyira belejöttünk a kompozásba, hogy a visegrádi után gyorsan levonatoztunk Vácra, az ottanit is kipróbálni:
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Ez az átkelő komolyabb a visegrádinál, inkább a Szántód-Tihany révhez áll közelebb. A járművek is hasonlók, ami nem annyira meglepő, mert ugyanott épültek: Balatonfüreden. A képen látható Toldi Miklós 1968 óta dolgozik, és érdekes módon megmaradt kétoldali felépítményesnek, viszont a két oldal közt feszülő "parancsoki híd" már a múlté.
Az egyik oldali felépítményt már nem használják, legalábbis utasforgalmi célra. Nem tudom, mi lehet benne.
Érdekesen szűk érzés bejönni az "autós térbe", egyfajta cső hangulata van. Tényleg, mi a szabatos kifejezés arra a területre, ahová az autók, kerékpárok állnak? Főfedélzet?
Mivel a Duna magassága folyamatosan változik, a rámpák úgy néznek ki, mintha egy kétsávos országutat véletlenül a folyóba vezettek volna :)
A komp nem járt túl gyakran, ezért nem maradtunk a szigeti oldalon: egy gyors partraszállás után rögtön mentünk is vissza. Gyalogosként nem sok mindent lehet ott csinálni.
Eddig csak egy járművet láttunk, de van egy másik is, az Árpád nevű. Ő fiatalabb: 1982-ben épült Füreden, ennek ellenére ottjártunkkor elég szomorúan nézett ki ferdén a partra futtatva. A jelek szerint ő ritkán jár, tavaly is nagyjából ugyanígy pihent.
A forgalom lebonyolításához valószínűleg nincs szükség két hajóra; nem tudom, mikor lehetett olyan, hogy mindkettő pörgött. Feltételezem, hogy ha a másik hajó elromlana, ezt elég hamar be tudnák a helyére állítani.
És már készülődünk is visszafelé.
A kormányállás érdekes kontrasztot alkot a hajó többi részével, mert sokkal modernebben néz ki. Mintha egy Il-18-as elejére ráhegesztették volna egy űrrepülőgép orrát :)
Bár ennek az átkelésnek a folyó sodrása miatt elvileg izgalmasabbnak kellett volna lennie, nem igazán fogott meg. Tihanynál mindig azt érzem, hogy a komp nem csak közlekedési eszköz, hanem élmény is, ez viszont tényleg csak arra van, hogy a túlpartra átvigye az embert. Ami egyébként teljesen rendben van, lehet, hogy az én gyermeteg lelkem várt túl sokat az utazástól.
A komp rámpája a balatoniékkal ellentétben nem rövid és teljesen felhajtható, hanem hosszú, és valamiért csak kicsit emelték fel: a hajó mindig annyira közelítette meg a parti rámpát, hogy a szerkezet vége kiérjen a szárazra. Ahogy írtam, a jármű ugyan hasonló a balatoniakhoz, de nem azonos azokkal: úgy hallottam, hogy hajtásuk nem az ott megszokott Voith-Schneider-propeller, hanem valami "Z jellegű". Hogy Mahartos Z-hajtás vagy eredeti Schottel, azt sajnos nem tudom.
És ezzel nem csak Vácra érkeztünk meg, hanem az oldal végére is. Remélhetőleg van, akinek újat tudtam mutatni, köszönöm a figyelmet!