Városi és nemvárosi közlekedés
A Velencei-tó gyerekkoromban Balaton-pótló feladatot látott el a család számára. Később már nem volt gond egynapos túraként leautózni a magyar tengerre fürdeni, de a Trabanttal praktikusabb volt csak idáig jönni: hamarabb leértünk, délután pedig hamarabb hazaértünk. Elvileg nem volt nagy különbség, hiszen ugyanúgy volt víz, amiben úszni/amin csónakázni lehetett, ugyanúgy volt főtt kukorica és lekvártalan palacsinta, a viharjelzést pedig ugyanúgy rakétával jelezték. Ezzel együtt be kell valljam, hogy utáltam ide járni, de lehet, hogy erről nem a tó tehet, hanem az, hogy már akkor se voltam strandolós típus. De beszéljünk inkább a hajókról!
Ha valaki menetrend szerinti járattal akar áthajózni Agárdról a tó szemközti oldalán levő Szúnyog-szigetre, valószínűleg valami aranyos úszó szappantartóval fog utazni, de áll az agárdi móló mellett egy komolyabb gép is. A nyolcvanas évek elején egyszer mentünk vele a családdal, de akkor azt gondoltam, hogy ez is csak egy olyan vízibusz, mint amilyennel Pesten szoktunk utazni. Nem vettem észre, hogy ez a hajó kicsit rövidebb azoknál - és áramvonalasabb is:
Ez a vonalvezetés indokolatlannak tűnik egy 10-15 km/h-val haladó vízibusznál, eredetileg viszont szükség volt rá, ...
Próbaúton Budapesten, Forrás: Fekecs Gábor, hajoregiszter.hu
... a ma Nadap névre hallgató vízibusz ugyanis eredetileg szárnyashajónak épült! Az ötvenes évek végén itthon még ismeretlen volt ez a műfaj, ezért jó ötletnek tűnt egy ilyen járművet kifejleszteni a magyar vizekre. Némi kísérletezés után 1962-ben itthon tervezett és gyártott hajótesttel, valamint egy ezerkétszáz lóerős szovjet motorral kezdte meg próbáit a Fecske névre keresztelt csodajármű. Jó hajózási tulajdonságai voltak, de ekkorra a Mahart már beszerzett két Sirály sorozatú hajót a Szovjetunióból, ezért nem volt szükség a kisebb befogadóképességű magyar típusra. Ragozhatnám a témát a rendelkezésemre álló kevés információ alapján, de szerintem érdemesebb elolvasni a tervező visszaemlékezését itt!
A hatvanas években aztán leszerelték a szárnyakat a Fecskéről, kisebb motort raktak bele, és sima vízibuszként a Velencei-tóra vezényelték, ahol ma is üzemel. Ekkor kapta mai nevét is a tó északi partján fekvő település után. A hajó állítólag ritkán jár, de működőképes. Ha egyszer nyerek a lottón, ki fogom bérelni egy napra - bár előbb el kellene kezdenem lottózni, mert anélkül nehezen fogok nyerni. A hajó fara mögötti rács alapján úgy tippeltem, hogy a jármű mozgatását valami modernebb szerkezet végzi, mint amit '68-ban beleraktak, és valóban: az üzemeltető weboldala alapján a kétezres években Volvo alapú Z-hajtást kapott.
Tetszik ez a gép, remélem, hogy egyszer sikerül üzemben elkapnom!
Mivel nem mindig van elég utas ahhoz, hogy megtöltsék a Nadapot, két kisebb hajó is rendelkezésre áll. A Gárdonyt 1985-ben Horányban építették a "Csikóvár sorozat" tagjaként.
Amin meglepődtem: a hajót néhány éve átépítették elektromos üzeműre!
Az Agárd is Horányból származik, csak huszonegy évvel korábbról, ami látszik is rajta, közlekedésmániás szemmel nézve jó értelemben!
Osztálykirándulás hangulata volt a vele való utazásnak, csak a szalámis zsemle hiányzott :) Felhívnám a figyelmet az Ikarusokból ismerős Sofita világításra!
A "Volvo Penta" feliratú műszerblokk alapján ez a jármű is modern hajtást kapott az eredeti Csepel helyett.
A Velencei-tó nyugati vége felülről nem tóra, hanem olyan nádasra emlékeztet, aminek a szélén kicsit kiirtották a zöldet. Jópofa volt a nádasok alkotta foltok közt kanyarogni, ráadásul a szél miatt meglepően nagy hullámok voltak, úgyhogy valódi hajózás érzete volt a kirándulásnak.
Az erős szelet a szörfösök és sárkányszörfösök (ezt a szót tényleg használják a kitesurfre?) is kihasználták. Ahogy régen nekünk, valószínűleg nekik is egyfajta pót-Balaton ez a hely (talán az árakat tekintve is).
Ez itt a Pákozd néven futó Szúnyog-szigeti állomás, meglehetősen jól ki van építve. Negyvenvalahány éve innen felmentünk az 1848-as csata emlékhelyére, most ez kimaradt. Egyrészt mert nem akartunk lemaradni a visszaútról, másrészt a csata ázsiója is erősen csökkent.
Miközben kikötöttünk, készítettem pár további képet a Nadapról. Innen nézve még szebb volt!
Ahogy elnéztem, elöl a "párnás" osztály van, ...
... hátul pedig a fapados. Utóbbi hely nagy részét eredetileg a motor foglalta el. Furcsa belegondolni, hogy ezt a nem túl nagy járművet egy 1200 lóerős V12-es hajtotta - ha minden igaz, egy ilyesmi. Ugyanilyen dolgozott a Sirály típusú szovjet hajókban is!
Búcsúzzunk el ettől a szép masinától még egy képpel! Érdekes módon a Mahart körülbelül a Fecske elkészültekor vásárolt két szárnyas motorcsónakot is, melyek a Fecske I és Fecske II nevet kapták. Ezek tényleg motorcsónak méretűek voltak, és el nem tudom képzelni, miért szerezték be őket. Nem is maradtak sokáig...
A weboldalaimat gyakran videóval fejezem be, de mivel a hajóutat nem videóztam, helyette itt egy filmecske a hazaútról, pontosabban arról, hogy mi minden ment el, miközben az agárdi állomáson várakoztunk :) A videóhoz magyarázó feliratok is vannak, a "CC" gombbal lehet bekapcsolni őket, már ha nincsenek eleve bekapcsolva. A nyolcvanas években nagymamáimmal néhány alkalommal vártam itt vonatra Pest felé, és akkor se állt meg szinte semmi, viszont elég ijesztő volt, ahogy a bazi nagy tehervonatok elszáguldottak a peron mellett. Persze ugyanakkor klassz is volt, hisz ki ne szerette volna közelről nézni a Szergejeket és társaikat :)