Városi és nemvárosi közlekedés
Közlekedési témájú weboldalam idén ünnepli huszonötödik születésnapját, és perpillanat több örömet szerez hajós életképeket készítenem, mint villamososokat. A mostanában érkező CAF-okat leszámítva gyakorlatilag minden villamostípust lefotóztam már mindenhol, mindenféle időjárásban, úgyhogy kicsit unalmas lett az a hobbi. Utazni persze még mindig szeretek velük, de nehéz megindokolni magamnak, hogy miért állok már megint fényképezőgéppel a kezemben a Bartók Béla úton, amikor tudom, hogy semmi olyan nem fog jönni, amit nem láttam már ott. A hajók viszont más ügy, akárhányszor ki bírok menni a Lánchídra :)
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Annak ellenére, hogy elég jól belőhető, hogy ugyanaz a kb. 20-25 sétahajó járja a délutáni és esti köröket turisták százaival, mindig van némi változatosság. A magánvállalkozók "új" (azaz általában használt) hajókat hoznak, a Mahart új festéssel kísérletezik, néha ez a hajó nem itt köt ki, hanem ott, szóval mindig van valami. Ezen az oldalon 2024 második felének néhány dunai pillanatát gyűjtöttem össze:
Ismét menetrend szerinti hajók a Gellért téren!
Projekt 51/51E: a "Moszkva" típus
Szárnyashajók
Nem tudom megunni: a "Gróf"
Szárnyalás a városon belül
Esték a Dunán
Hableány (egy másik)
Gondola
Vegyesfelvágott
Még egy kis BKV-s hajózás
A fényhajó
A képek közt rengeteg videót elhelyeztem, ezekhez feliratozás is tartozik, amit a "CC" gombbal lehet bekapcsolni (már ha nincs eleve bekapcsolva).
Ismét menetrend szerinti hajók a Gellért téren!
Szeptemberben a budai rakparton valamilyen filmforgatás miatt nem voltak használhatók a BKV pontonjai, ezért a közlekedési vállalat hop-on-hop-off járata a Szent Gellért téren fordult. Gyerekkoromban számos nyári kirándulás kiindulási pontja volt ez a kikötő, mert nagyi a közelben lakott, és itt szálltunk hajóra a Margit-sziget felé, de szegény Hableányra is itt szálltam fel tizenegykét évvel ezelőtt, amikor valamelyik BKK-s járatra beugrott pótolni. Ezen a képen egyébként a Lánchidat láthatjuk a Szabadság híd alatt.
Laikusként azt gondolom, hogy itt kikötni valószínűleg kisebbfajta kihívás, mert...
... a Szabadság híd pillérei miatt nem lehet csak úgy rácsorogni a pontonra. Érdemes megnézni a ponton és a part közé beszorult uszadékot is: a Dunán nem csak dinnyehéj úszik el, mint József Attila versében. Hamar felgyűlik, ekkora mennyiségben nem lehet csak úgy kipiszkálni és további útjára engedni, és csak úgy elvinni se lehet, mert nem szabad préda, hanem valakinek a tulajdona.
Projekt 51/51E - "Moszkva" típus
A "Moszkva" típusú - és a fejezetcímben olvasható tervszámú - személyhajót a hatvanas évek végétől a kilencvenes évek legelejéig gyártották a Szovjetunióban. A rendszerváltás előtt beszerzettek mellé később több használtan vásárolt is érkezett, úgyhogy a Moszkva huszonvalahány példánnyal alaptípusnak számít a Duna ezen szakaszán.
A Mahart-Passnave budapesti bázisa a Bem térnél található, a hajóik onnan jönnek le a Vigadó téri indulásokhoz. Általában önerőből, néha viszont nem: itt például a Sződliget hozta le a Bogdányt.
Kicsit úgy nézett ki, mintha katamarán lett volna.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Augusztusban a Duna Corso a Mahart városnéző járatán dolgozott. A háttérben jobbra a BKV hasonló célú járatát látjuk, amit akkor épp a Lágymányos vízibusz járt.
Három és fél percnyi mozgókép a pesti Moszkvákról, már 2025-ből. A magyarázatokat felirat formájában találhatjátok meg rajta ("CC" gomb).
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Egy őszi napon mentem egy kört ezzel a géppel, és úgy volt, hogy Mariannom a Batthyányi téren felszállva csatlakozik hozzám. Aztán egyszercsak azt látom, hogy nem rundózunk az ottani kikötéshez, hanem vágtatunk lefelé a Vigadóhoz. Mint kiderült, az egyik motor leállt, és gyorsan vissza akartak érni a Vigadó térre...
A Moszkva típus orrát imádtam a kilátás miatt gyerekként. Na meg most is.
A Legenda Oroszországból használtan érkezett, és full panorámatetőt kapott.
Ősszel többször megcsináltam, hogy valamelyik maszekkal vagy a Maharttal felmentem a Margit-szigetre, majd némi sétálgatás után a BKV járattal távoztam onnét. Nekem kimondottan hiányzik egy járat, amivel átszállások nélkül el lehet jutni a szigetre a XI. kerületből.
A Sződliget új festést kapott a régi, majdnem teljesen fehér helyett.
A Rapszódia távolról elég látványos, pláne este.
Az esti városnéző hajós időszakban bármerre néz az ember, Moszkvát lát :)
A tavaly még közlekedő Vöcsök típusú szárnyasokat 2023 végével leállították, csak a három működőképes Bíbic maradt. Ezen a képen a Bíbic-I-et látjuk - épp nem utasokat vitt, ...
... hanem tankolni ment le a Műegyetem rakpart melletti hajós "benzinkúthoz".
A szárnyasok a már említett Bem téri Mahart bázison szoktak állni, de egy ideig valamiért a Belgrád rakpartnál pihentek. Gyerekkoromban ez volt a szokásos helyük, hiszen szinte kizárólag nemzetközi járatokat vittek, ez meg itt a nemzetközi hajóállomás volt.
A Bíbic II épp visszaérkezik Pestre (jellemzően leér, a Vigadó téren kirakja az utasokat, majd felmegy a Bem téri bázisra, azaz 10-12 perc várakozással lefelé és felfelé tartva is le lehet kapni).
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Valamelyik múltkori hajós életképben már lelkesedtem a Gróf Széchenyi lapátkerekes nosztalgiahajóért, és ezt most is meg kell tennem, mert még nem sikerült megunnom :)
Valamelyik BKV körjárat pont úgy indul a Kossuth Lajos térről, hogy előbb elmegy mellette a lapátkerekes, ...
... aztán kielőzzük őt. Eközben jól körbe lehet fotózni!
Bizonyos szögből elég szögletes masina, főleg teleobjektívvel, ami összehúzza hosszában.
A már említett BKV hajós lehetőség miatt elég sok felvételem van erről a hajóról.
Nyáron egy internetes fórumon olvastam, hogy szárnyashajós városnéző járatot indítanak, ami a Széchenyi utca vonalában kikötött pontontól a Széchenyi utca vonalában kikötött pontonig visz, csak közben felmegy az Árpád híd fölé és a Rákóczi híd alá, mindezt kb. 25 perc alatt. Naná, hogy ki kellett próbálnunk!
Nem gondoltam, hogy nagyon gazdaságos lesz ez a járat, és sajnos igazam is lett, mert gyorsan megszűnt.
Nem sok utas volt, a személyzet pedig megengedte, hogy gyorsan körbefotózzam a kormányállást. Elég szűk, pedig menet közben biztonsági okok miatt ketten is ülnek benne.
Jópofa ez a kormánykerék, a műszerek pedig bármilyen szovjet járműből ismerősek lehetnek - számomra főleg repülőgépekből és helikopterekből.
Azért a modern rádiók és navigációs segédeszközök itt is megvannak.
A nem túl tágas, de még százkilencven centisként is meglepően kényelmes utastér.
A városnéző szárnyashajó ötlete azért volt kicsit szerencsétlen, mert mire az idegenvezető eljutott a második mondatig valaminek a bemutatásában, már három látnivalóval arrébb voltunk. Pedig szerintem nem is mentünk teljes gázzal.
A szárnyashajók alapvetően arra vannak kitalálva, hogy nagyobb távokat tegyenek meg relatív nyugodt vizeken a települések közt. Kint a folyón néha 20-30 percig nem találkozni másik hajóval, úgyhogy nincs, ami megzavarja a "futásminőséget". A Duna belvárosi szakasza viszont nem ilyen: egy rakás másik vízijármű bóklászik mindenfelé, a szárnyashajó pedig az összesnek felfut a farhullámaira, aztán beesik a hullámvölgybe. Aztán fel, majd le, és fel és le, amíg a farhullámok tartanak. Ez szerintem kimondottan jópofa érzés, bár hozzáteszem, hogy a valóságban nem estünk akkorákat, mint a videó sejteti, csak a kamera lendült nagyokat a kezemben a tehetetlenség miatt. A végén összehasonlításként van egy snitt arról, amikor lefutottunk a farhullámokról, és újra nyugodt vízen haladtunk. Olyankor simán siklik - és persze továbbra is piszok gyorsan.
Jól tettük, hogy hamar rávetettük magunkat a rövid életű járatra, pláne, hogy így végre a Bíbic II-essel is utaztunk.
Ősszel sima munkanapokon is elég sokszor előfordult, hogy a munkaidő lejárta után felvillamosoztam a Kossuth Lajos térre, és mentem egyet a BKV körjáratával. Néha kettőt is.
A vízről jobban látszanak a hidak, melyeknek köszönhetően Budapest létrejöhetett. Ezt itt például még akkor kezdték tervezni, amikor Buda, Pest és Óbuda még külön városok voltak - de már az egyesült fővárosban adták át. Fejben persze még akkor se nőtt össze teljesen a város, mert a bal- és jobbparti "közúti vaspálya társaságok" még évekig veszekedtek azon, hogy ki viheti át a lóvasutat a túlsó partra...
A Szabadság híd közepe olyan hely lett a fiatal turisták számára, mint Rómában a Spanyol-lépcső, ...
... hogy "kötelező" elmenni oda, és kicsit leülni rá. XI. kerületiként mindig a mi kis helyiérdekű hidunknak éreztem a Lánc- és Erzsébet híd képletes árnyékában megbúvó átkelőhelyet, úgyhogy furcsa azt látni, hogy még télen is mennyi külföldi szelfizik rajta.
Szerintem semmihez nem hasonlíthatóan szép egy esti kör a Dunán, úgyhogy vélhetően nem ez lesz az utolsókék órai videóm a belvárosról.
A Gróf természetesen ilyenkor is ugyanúgy elment mellettünk, mint nyáron, csak a napok rövidülése miatt ekkor már sötét volt.
Még egy esti videó, természetesen magyarázó feliratokkal.
De nem is kell feltétlenül hajóra szállni: elég, ha az ember a Batthyány téri villamosmegállóból lesétál az alsó rakpartra, és az Országház fénylő tömbje előtt elsurranó hajók sziluettjét kezdi bámulni.
Középhaladó szint, amikor a körvonalakból meg tudod mondani, hogy éppen melyik hajót látod :)
Napközben és kora este is vannak városnéző járatok, de csak naplemente után telik meg igazán a Duna, amikor a hajósok plusz járműveket állítanak forgalomba az esti panorámára (és/vagy vízen elfogyasztott vacsorára) vágyó turisták kedvéért, plusz a szállodahajók is ekkor hagyják el kikötőhelyeiket. Ugyan októberben, amikor ezek a felvételek készültek, már nincsenek annyian, mint főszezonban, de azért még mindig meglepően nagy volt a sürgés-forgás.
Ez a jószág újdonság volt Budapesten 2024-ben. Első ránézésre hasonlít a 2023 óta a fővárosban dolgozó Kisfaludyra, de kisebb... meg igazából teljesen más :) Ami közös bennük, az az, hogy a Hableány se valódi lapátkerekes gőzös: 2000-ben épült, ...
... és egy évvel korábban még Keszthely környékén lehetett vele találkozni. Fontos tudni, hogy a névválasztása teljesen rendben van: a Hableány eredetileg egy klasszikus balatoni gőzös volt, sokkal régebbről, mint a 2019-ben szerencsétlenül járt motoros. Ráadásul a konkrét gép 2000-es gyártásával szintén régebbi, mint tragédia.
Jópofán néz ki, de azért én speciel jobban örülnék egy tényleg régi hajónak. Hihetetlen, hogy míg a Balatonon százévesnél idősebb nosztalgiahajók szelik a habokat, addig Budapesten a Gróf Széchenyi a legrégimódibb hajó, pedig a negyvenes években épült. És akkor Drezdáról nem is beszéltünk, ahol válogatni lehet a lapátkerekes gőzösök közt!
Azért a turisták szeretik.
Volt már előzős videó a Kisfaludy nosztalgiahajóval, az Attila ex-csavargőzössel, és a Gróf Széchenyi lapátkerekessel, hát most itt van egy a Hableánnyal is.
A budapesti sétahajók túlnyomó része vagy a rendszerváltás előttről származik, vagy Németországból, Hollandiából használtan került ide. Üdítő - bár azért nem egyetlen - kivétel a Gondola, amit 2017-ben Nyergesújfaluban építettek:
Szerintem remek látvány, mert bár modern, azért még hajónak néz ki. És elég praktikus is: a lenti feldélzet oldala elhúzható, úgyhogy télen zárttá, nyáron pedig oldalról nyitottá tehető.
A kilátás marha jó belőle, még lentről is. Szerény nyomott véleményem szerint ilyenből kellett volna hármat-négyet vennie a Bahartnak a két nagy katamarán (Bumpszli 1 és Bumpszli 2) helyett, mert azokból se fentről, se lentről nem lehet kilátni...
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A többi sétahajóval ellentétben ez néha felmegy a Margit hídon túlra is, ...
... bár a hátteret látva érthető, hogy miért nem elsősorban ide hozzák a turistákat :)
Este díszkivilágítása is van a hajónak. Nem tudom, hogy üzemeltetői szempontból milyen, de utasként és a folyón nézelődő laikusként nekem tetszik.
A Phoenix I se csúnya, bár semmit nem tudok róla, hogy honnan jött (valószínűleg külföldről, használtan). Mindenesetre kicsit régimódibb, mint a Gondola.
Párhuzamos közlekedés a Margit híd alatt.
Ha valaki esetleg még nem látta így: ilyen az úszó busz szárazon.
Az 1913-ban Ferencz Ferdinánd főherceg néven épült Kossuth gőzös gyerekkoromban már nem dolgozott, helyette a Petőfi pöfögött sétakörökön. '83-ban aztán nyugdíjba küldték a Petőfit, és a naftalinból előszedték a Kossuthot. Sajnos nem tették működőképessé: múzeumi állóhajó lett belőle, aztán részben étterem, most pedig már az se. Közelről megnézve olyan, mint egy nagyon szomorú úszó kifli :(
A Sopron vontatóhajó sokszög alakú szívem egyik csücske. Sajnos túl messze voltam, amikor felbukkant és beállt a Bem rakpart mellé, de egy ilyen képet azért csináltam róla.
Nem a reklám helye, de ha már egyszer villamosból is állandóan BKV-ssal utazom, akkor hajóval miért ne tegyek ugyanúgy? :D A Szent Kristóf 1982-ben Balatonfüreden épült, és Tudor néven közlekedett a kilencvenes évekig.
A Lánchíd is "héttörpe" hajó volt, a Szundi. Sokáig nem vettem észre, hogy ezek a hajók low entry-nek számítanak, ti. közel egy szintben lehet belépni rájuk a pontonról, míg a Moszkvákba, vízibuszokba több lépcsőfokot ereszkedni kell.
Átfordulás a Várkert bazár megállótól a Március 15. tér megálló felé.
Alacsony vízállásnál mindenféle csatorna-beömlők is jól látszanak a rakpart alatt. Alattuk pedig (szerintem) a partfal alapozásának maradványát láthatjuk: pár valószínűleg már megkövesedett fa gerendát.
Még egyszer a Lánchíd, ezúttal völgymenetben.
Kedves meglepetés volt, hogy a fényvillamosok, fényHÉVek és fényfogaskerekűek mellett ezúttal fényhajó is közlekedett az adventi időszakban:
A Lánchíd motoros lett kijelölve erre a célra. Délután még sötéten közlekedett, aztán napnyugta körül bekapcsolta a fényeket, ...
... és az esti városnéző köröket már úgy tette meg.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Régebben is voltak LED-be öltöztetett hajók, de ez itt egészen konkrétan a fényvillamosok tesója, hiszen BKV járműről van szó.
Hihetetlen, hogy a LED-ek milyen hatalmas utat tettek meg az én életemben: gyerekkoromban gyenge fényerejű építőelemek voltak, amiket távirányítókban és számológépekben használtak, ezen túl pedig csak arra voltak jók, hogy mutassák, valami be van-e kapcsolva vagy hibásan működik. Aztán a kilencvenes években feltalálták a gyakorlatban is jól működő kék LED-et, aminek köszönhetően a korábban létező pirossal és zölddel együtt már bármilyen más színt ki lehet keverni, na meg a fehér LED-et, ami piszok erős. Persze ennél biztos bonyolultabb a sztori, én meg nem ástam bele magam, de a lényeg az, hogy harminc éve még nem nagyon lehetett volna értelmes költségkereten belül ilyen világítást produkálni, most meg már természetes, hogy bármit teleragaszthatunk vakító fénypontokkal, és nem kell hozzá erőművet építeni.
Hegynek még szürkeségben, ...
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
... völgynek már a kék órában. Túl sok üres időm volt, hogy képes voltam ezt kivárni :)
Klassz az egykori "héttörpe" hajót így látni! Bentről is jópofa hangulata volt, bár a LED-eket csak a nyitott fedélzetről lehetett igazán látni, ahol ilyenkor nem volt annyira jó időzni. Közben arra is rájöttem, mire emlékeztetnek a függőleges fényfüzérek: a Princes of the Universe klipjére, amiben folyamatosan hullik a Queenre a szikra.
És ezzel a karácsonyi hangulatú képpel be is fejezném ezt az oldalt. Remélem, hogy volt, aki eljutott a végére, és volt, akinek tetszett :)