Városi és nemvárosi közlekedés
A múltkori balatoni vitorlás oldalt nem sokan nézték meg, hát most visszatérek kicsit a vaskerekűek világába :) Nem hittem volna, hogy olyat fogok egyszer látni, mint 2024 novemberének utolsó napján. Pontosabban szoborként, működésképtelenül már láttam ezt a mozdonyt, de most dolgozott, és épp egy olyan vonatot készült elhúzni, amire nekem is volt jegyem:
Ez itt ugyanis egy Mk49-es mozdony. Pontosabban nem csak egy Mk49-es mozdony, hanem az Mk49-es mozdony - az egyetlen, ami megmaradt a hét legyártott példányból. Ugyanaz, amelyik gyerekkoromban talapzatra állított szoborként volt kiállítva Széchenyi-hegyen:
Készítette: Popescu - Originally from hu.wikipedia, CC BY 3.0, Hivatkozás
Imádtam, mert olyan volt, mint egy játék - vagy mint egy régi VW mikrobusz:
.jpg#/media/File:Samba(1).jpg)
Von Voogd075 in der Wikipedia auf Niederländisch, CC BY-SA 3.0, Link
Remélhetőleg nem csak én látom a hasonlóságot :) Az Mk49-est a hatvanas évek elején fejlesztették ki a győri Magyar Vagon- és Gépgyárban, hogy legyen valami erősebb keskeny nyomtávú vontatójárműve a MÁV-nak, mint az általam szintén kedvelt Mk48-as. Tervezésénél az M38-as tolatómozdonyból indultak ki.
Nem meglepő, ha valaki nem ismeri az M38-ast, mert belőle is csak hét példány épült, melyek többségét már a hetvenes években selejtezték. Olyan sok baj volt velük, hogy 1966-ban "Holtvágányon 12 millió" címmel a filmhiradóban is szerepeltek. Sajnos a belőlük kifejlesztett keskeny nyomtávú, forgóvázas mozdony - már tudniillik az Mk49-es - se lett sikeresebb. Megbízhatatlan és gyenge volt, úgyhogy a végén a kecskeméti és a Hegyközi Kisvasút ilyen mozdonyai is Hűvösvölgyben kötöttek ki. A történethez hozzátartozik, hogy 1970-ben szándékos gyújtogatás miatt az Úttörővasút két gépe is használhatatlan lett, úgyhogy kényszerré vált az új - és lehetőleg megbízható - mozdonyok beszerzése. A típusváltás 1972/73-ra valósult meg a román Mk45-ösök beszerzésével, melyek nélkül ma is elképzelhetetlen a Gyermekvasút. Az állomány egységesítését csak a bejegyzés főszereplője, a 2006-os pályaszámú gép élte túl, és ő is csak szoborként, ahogy néhány képpel ezelőtt láttuk.
Szerencsére nem csak én imádtam azt a szobormozdonyt, hanem a nálam hozzáértőbbek is, úgyhogy 2003-ban leemelték talapzatáról, és Hűvösvölgybe szállították. Hosszú út vezetett a működőképessé tételig; nem kevés várakozás után 2015-ben tudtak komolyabban nekilátni a talpraállításnak, és 2020-ban előbb a motorindítás, majd a saját erőből mozgás is meglett. Személyszállító vonatot tudtommal 2023-ban vitt először, amiről lemaradtam, úgyhogy egészen eddig a napig csak hidegen láttam, például a 2022-es csillebérci évzáró rendezvényen. Most viszont indulni készült, csak megvárta, amíg elmegy a kivilágított adventi kocsit is magával hurcoló menetrend szerinti vonat.
Az első kocsi legelejébe ültem, hogy közel legyek hozzá. Nem csak kellemesen pöfögött, de még elég cuki is volt, ahogy bekukucskált a kocsi ablakán :)
Fényképezési lehetőség Ságváriliget, akarom mondani Szépjuhászné állomáson. Fotózásilag november vége nem kimondottan előnyös az árnyékok miatt, Mk49-est fotózni viszont mindig jó! Remélhetőleg egyszer majd hosszabb időre is előbújik a fűtőházból valami napfényes időszakban :) Kímélni kell a gépet, a virágvölgyi induláshoz is vontatva érkezett, de persze a C50-es és az Mk48-as se nagyon vontat komolyabb szerelvényt egyedül Hűvösvölgytől a Széchenyi-hegyig. Hajlamosak vagyunk játékként gondolni a Gyermekvasútra, de azért ez igazából egy hegyivasút.
Hárshegyen viszonylag sokat álltunk, így alaposan körbe lehetett fotózni a masinát. Nem nevezném túlcizelláltnak a formatervet, de azért csinos, ...
... és van "arca", ami fontos egy gyermekvasúti mozdonynál - a fényszórók fölötti kapaszkodórudak miatt olyan, mintha felvont szemöldökkel csodálkozna :)
Régimódi embléma a homlokfal közepén. Annak idején fura volt, amikor megtudtam, hogy a Rába és a győri vagongyár ugyanaz (volt), annyira eltérő profilnak tűnt a teherautógyártáshoz képest.
Jótállási jegy, akarom mondani tábla.
A forgóváz laikus szemmel nézve elég bonyolultnak tűnik ezzel a sok - talán - légtömlővel. A HÉV-ek orrán nem látni ennyi csövet, pedig ott szerintem komoly verseny van, hogy minél több csatlást rájuk rakjanak :)
Klassz volt, ahogy egy idő után már csak a fák közt sütött be a nap, bár megörökíteni nehéz volt.
Megjött a bennünket előző menetrend szerinti vonat, egy Mk45-össel az elején.
Sorfalat állnak a fotósok, valószínűleg több ezer kép készült a tartózkodás során.
Még egy fák közt átsütő napos kép, de már Hűvösvölgyből. Túlzás nélkül állíthatom, hogy egy gyerekkori álom valóra válása volt ez a rövid utazás!
Nem fotósként voltam jelen, hanem utasként, de azért meg kellett a motorhangot, no meg a rázkódást, csattogást is örökíteni! A videóhoz magyarázó feliratok is tartoznak, a “CC” gombbal lehet bekapcsolni őket - már ha nincsenek eleve bekapcsolva.