Városi és nemvárosi közlekedés
A grazi villamosok 2002 nyarán
[Click here for the english version]
2002 nyarán cselhez folyamodtam: annak érdekében, hogy lefényképezhessem a grazi és milánói villamosokat, eljátszottam, hogy nyaralni megyek a francia Riviérára, mivel tudtam, hogy útközben meg fogunk állni az említett városokban :)
Valami ilyesmire emlékszem gyerekkoromból, amikor '88-ban itt jártunk: a villamos a város fő sétálóutcáján halad, normális sebességgel, és senkinek se lesz baja tőle. Akkor ez furcsának tűnt, hiszen Budapesten nem volt ilyen.
A képen az 505-ös pályaszámú csuklós látható, mely egy 1978-as SGP gyártmány. Amit érdemes megnézni: a villamos mellett a másik vágány egyszercsak vastagabb lesz: az ott egy kitérő, ahol a kitérő irány vágánya nem távolodik el az egyenestől, hanem közvetlenül mellette megy egy darabon. Ez azért jó, mert már a lámpa előtt "szétszortírozzák" magukat a villamosok, és szabad jelzésnél csak el kell indulniuk, nem kell lassítani a váltó miatt, hiszen azon már túlvannak. Ez a típus egyébként a bécsi E2-esek rokona, ...
... ez viszont a látszólagos hasonlóság ellenére trükkösebb történetű: eredetileg Duisburgnak gyártották a hetvenes évek első felében, csak a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján került ide.
Az 525-ös csuklós is duisburgi volt. Az SGP kocsiktól szemből nézve a viszonylatszámtábla különbözteti meg, mely itt a célkijelző fölött külön dobozban van,
Az 526-os pályaszámú kocsi egy igazán szűk utcában, ahonnan Budapesten biztos gyorsan kitiltanák a villamost, nehogy nekimenjen a szabálytalanul parkoló autóknak.
Az 530-as kék reklámfestésben virított.
Az 582-es pár társával együtt eredetileg eredetileg hattengelyes volt, aztán kapott egy középrészt, hogy nyolctengelyessé váljon. Az alapja klasszikus típus, a bécsi E1-esek rokona, a középrészt pedig Wuppertalból vásárolt villamosokból alakították ki. Oldalról nézve ma is látszik a különbség az ablakokon!
A szögletes kasztnijú 600-as sorozat érdekessége, hogy a kilencvenes évek végén alacsonypadlós középrészt kapott, mely a csuklóknál lépcsőkkel csatlakozik a magaspadlós eredeti részekhez. Az eddig látott járművek mind a német DÜWAG cég licenszeire alapulnak, és moduláris jellegűek, így újonnan épített részeket is be lehetett építeni két régi közé.
Ez ám az "egészjárműves" reklám!
És ez a legújabbak legújabbika: a Bombardier "Cityrunner" típusa. Természetesen alacsonypadlós.
Szerintem kimondottan jól sikerült a formaterve a mostanában szokásos túláramvonalazott típusokhoz képest!
Nézzük meg hátulról is!
Na még egyszer!
Belülről is nagyon tetszett: a gömbölyített tető a régebbi villamosokra emlékeztet. Érdekes, hogy az ajtó nélküli közép-középrészen - ez egy ötrészes jármű az átlagos csuklósok (mondjuk a Ganz "ipari csuklós") három részéhez képest - az ülések kicsit befelé vannak fordítva. A kép bal szélére belógó valami egy utastájékoztató monitorhoz tartozik.
Kimondottan játékosan gömbölyödik ez a tuja - igaz, hogy a sok fényes felület miatt minden fényképen tele van tükröződéssel :)
Ez itt a Jakominiplatz, amolyan helyi Moszkva tér féleség, millió vágánnyal, elágazással. A közúti forgalom ki van kergetve innen, és mindenfelől sínek jönnek.
Itt például egy 600-as jön.
Van digitális utastájékoztató rendszer is, bár épp nem tájékoztatott. Igaz, legalább elnézést kért a műszaki hiba miatt :)
Grazban egy további sínen guruló jószágot is ki kell próbálni: a siklót, mely a várhegyre mászik fel. 1988-ben is mentünk vele, és nagyon tetszett, hogy a budapestivel ellentétben kanyarodik a pályája. Igaz, jócskán rövidebb, mint a kedvenc tarajkai siklóm a Magas-Tátrában.
Itt jön szemben lefelé a másik kocsi. A lenti állomáson egy fickó árulta a jegyeket, aki aztán induláskor szépen bezárta a pénztárat, beszállt a siklóba, "elvezette" azt a hegyállomásig, ott kiszállt, és elkezdett jegyet árulni az ottani pénztárban. Hatékony megoldás, különösen, hogy nem külön jegyet kaptunk rá, hanem a tömegközlekedésben használatos másfél óráig érvényeset!