Városi és nemvárosi közlekedés
Gmunden a változás előtti órákban
2018. augusztus 25.
Sokáig a festői Traunsee partján fekvő Gmundenben működött a világ valószínűleg legkisebb, mindössze 2,3 kilométeres villamosüzeme, ez azonban 2018. szeptember 1-én megváltozott. Ekkor indult el ugyanis a városi villamos és a Gmunden-Vorchdorf helyiérdekű vasút összekötésével létrejött Trauenseetram, mely 17 kilométeres hosszával már egy kategóriával komolyabb vonalnak számít. Ráadásul az addig használt régivágású járműveket is alacsonypadlósokra cserélték. Előtte azonban szépen elbúcsúztatták a régi villamost.
A városi villamos régen egyszerűen egy domboldal alatt végződött a vasútállomással szemben, 2015-ben azonban fedett, kétvágányos végállomást kapott, lásd balra. A képeken látható jármű a 100-as pályaszámú nyári kocsi, ami '95-ben került ide a linzi Pöstlingbergbahnról. Sokat látott kis járgány, 2004-ben például a németországi Nordhausenben találkoztam vele.
A érdekes utazási élményt nyújtó nyitott kocsival a kocsiszín melletti Gmundner Keramik megállóig mentünk, ahol a kitérőben a 10-es pályaszámú DÜWAG négytengelyes "Großraumwagen" várakozott, melyet 1952-ben a német Vestische Straßenbahn számára építettek. A normál forgalmat 2018 augusztusának végéig ez a kocsi és testvérei látták el, ..
... például az azonos eredetű 9-es, lásd balra. Jobbra: ekkor bújt elő a kocsiszínből az 1911-es gyártású 5-ös kocsi is, a mini villamosüzem másik nosztalgiajárműve.
A 9-est és 10-est már láttuk, és itt a harmadik "normál" kocsi is: a 8-as számú négytengelyest 1961-ben építette a bécsi Lohner, a gmundeni villamos első modern járműveként - a forgalmat addig ugyanis háború előtti kéttengelyesek vitték, többek közt egy POHÉV eredetű, pótkocsiból átépített Ganz motorkocsi!
A 8-as egyébként nem Lohner fejlesztés volt, hanem a DÜWAG termeskocsijának licensze, ami jó választás volt, hiszen ezeknél komfortosabb magaspadlós villamost azóta se építettek. Kialakítása a helyi igényeknek megfelelően szokatlan: mindkét végén van vezetőállás, de csak az egyik oldalán vannak ajtók. Persze ez nem teljesen ismeretlen számunkra: magyar villamosüzemekben is volt ilyen kialakítású Bengáli.
A három négytengelyes pózolt egyet a nagy számban jelenlevő fotósok számára. A kocsiszín egy fennsíkon van, innét mindkét irányba lefelé vezetnek a sínek. Mi is menjünk tovább a belváros felé, ahogy a 8-as kocsi teszi jobbra!
Balra: a Tennisplatz kitérő egy Vossloh-Kiepe (azóta megvette a Stadler) "Tramlink" típusú alacsonypadlóssal - néhány nappal később ezek a kocsik vették át a mindennapi üzemet, most viszont még csak ez az egy ingázott a villamosvonalon. Jobbra: innentől egy igen meredek, 100 ezrelékes lejtő következik.
Ez a lejtő igen hálás fotótéma, ennél a svábhegyi fogaskerekű se sokkal meredekebb!
Nem csak én kattingattam úgy, mint akinek az élete függ tőle, hanem sokan mások is :)
A 8-as (Lohner) kocsit az átállás után is megtartotta az üzem, a két DÜWAG-ot azonban selejtezték, úgyhogy kicsit videóztam őket, amíg lehetett.
Az ötrészes Tramlinkek 32 méter hosszúak és 2,4 méter szélesek, de persze az alacsonypadlósság jelenti a legnagyobb minőségi ugrást az utasok számára.
Balra: a nyitott kocsi is leereszkedett a belvárosba. A teleobjektív szépen kiemeli ennek a szakasznak a meredekségét :) Jobbra: a Kuferzeile nevű utcában az útviszonyok már-már a lisszaboni villamost idézik.
De komolyan, már csak ezért a szakaszért megéri eljönni ide!
Elég kellemes járgányok ezek a Tramlinkek, bár a méteres nyomtáv miatt talán kicsit nagyobbak a kerekek fölötti dobozok, mint egy normál nyomtávú alacsonypadlósnál.
Bár ezek a kocsik pár évtizedet még itt lesznek, ők is megérdemelnek egy saját videót :)
A régi villamos búcsúztatását sajnos a felhők is megkönnyezték, nem igazán augusztusi volt az időjárás! A régi kocsik a régi végállomási vágányon sorakoztak fel, sajnos nem mentek tovább a vorchdorfi helyiérdekűhöz vezető új építésű szakaszra.
Balra: a 8-assal még nem utaztam, úgyhogy arra koncentráltam leginkább fotózásilag. Jobbra: a kocsi puritán műszerasztala, tetején a három ajtó visszajelző lámpáival. Ha jól látom, még kilométeróra sincsen benne (az ott a bal szélen az akkumulátor feszültségmérője), persze lehet, hogy csak kilógott a képből. Az utastér a szokásos német/osztrák hangulatot hozza a durofol ülésekkel, amikre párnákat ragasztottak. Hiába, a két és fél kilométeres vonal végigutazásához nem volt szükség fotelekre...
Örömteli hír, hogy ez a kocsi az új, alacsonypadlós járművek megérkezése után is megmarad a nosztalgia állományban!
Az eseményt záró felvonulásra készülő sor elején állt a két öreg: a 100-aska és az 5-ös, mely kisebb átalakításokkal egészen 1978-ig szolgálta az utazóközönséget. Akkor munka-, majd 1984-ben nosztalgiakocsi lett belőle.
Az 5-ösnek a szélessége érdekes: a nem túl hosszú (9 méteres) kocsi majdnem 2,5 méter széles, körülbelül mint egy Tatra villamos! Csak hogy elhelyezzük a világképünkben az adatot: a BKV kéttengelyesei - mint például a 436-os - jellemzően 2,2 méter szélesek.
A fentebbi videóban nem csak kívülről örökítettem meg az öreg tuját, hanem belülről is, többek közt ahogy felkapaszkodott a 100 ezrelékes emelkedőn. Látszólag ugyan erőlködött, de valószínűleg direkt nem kapcsoltak magasabb menetfokozatba, ugyanis a moderebb járművek is ilyen lassan tették meg ezt a budapesti fogaskerekűvel (maximálisan 110 ezrelék) vetekedő meredekségű szakaszt. Egyszer vissza kellene menni, megnézni az összekötött vonalat is, de asszem nem kell sietni, nem megy sehova :)