Városi és nemvárosi közlekedés
Az utóbbi években újra felfedeztem magamnak a svábhegyi fogaskerekűt. Nem mondom, hogy immár gyakran utazom vele, mert továbbra is kívül esik normális "járőrözési" körzetemen, de mindenképpen többet járok feléje, mint az elmúlt 20-25 évben. A gondom az, hogy elég nehéz bármit írni a képek alá, hiszen 1973 óta ugyanazok a járművek járnak ugyanazon a vonalon. Az apróbb felújítgatásokon, a viszonylatszám homlokfalra ragasztásán, és az átlagember számára nem látható biztosítóberendezés-cserén kívül a legnagyobb változás az volt, amikor pár megállót (Szabadság-hegy, Gyöngyvirág utca) átneveztek. Tudom, a járművek utasterét is foltozgatják időnként, de ezek a változások soha nem fogtak meg. Szóval nehéz úgy írni valamiről, hogy a legérdekesebb, amit történik vele, az az, hogy abban az évben is megúszta a megszüntetést.
Egy április délután spontán ötlettől vezérelve felbuszoztam a Svábhegy oldalába, utazgattam egy sort, majd észbekaptam, és a gyenge tavaszi fényben fotózgattam is egy kicsit.
Egyszer majd biztos megcsinálom a kötelező HDR fotót Orgonásnál, melyen az előtér nem ilyen sötét, a távolban a város pedig nincs beégve, de most mindennemű művészi igényesség nélkül kattogtattam a furcsán csendes hegyoldalban.
A felső végállomáson várakozva attól féltem, hogy mire elindul visszafelé a késve érkezett szerelvény, eltűnik a nap utolsó sugara is, és majdnem ez történt. A saját árnyékom alapvetően zavarna egy ilyen képen, de itt valahogy nem tette. Ez így egy kellemes délután emléke, nem fotóversenyre készített kompozíció :)
A laposan sütő nap miatt ilyenkor nehéz szépen fotózni, mert mindent árnyékok borítanak.
Tudom, hogy a "fotosop" egyetlen kattintással kivilágosítja a sötét részeket, de én nem szeretem az így módosított képeket. Az árnyék az árnyék, az ne legyen világos :)
A svábhegyi állomást nagyon ideje lenne már felújítani! Meg persze az egész vonalat is, de arra szerintem még egy jó évtizedig nem lesz lehetőség, úgyhogy ennek az állomásnak mihamarabb neki kellene látni. Eltűnni úgyse fog, szóval nem lenne kidobott pénz.
Egy égetően napsütéses májusi napon a Csóka utca és a Szent János kórház közt közlekedő nosztalgiavillamos két érkezése közt mentem fel a hegyoldalba, hogy ne kelljen egy órát szobroznom a villamosvágányok mellett.
Az egyvágányos Esze Tamás iskola megállónak különleges hangulata van:
... az Erdei iskola megállóval ellentétben tényleg úgy érződik, mintha erdőben lenne.
Egy rövid videó a rövid "felrándulásról".
Már 2021-ben is volt fénnyel díszített karácsonyi szerelvény, de akkor lusta voltam felszállni az 56-os villamosra, és eljönni ide. Tavaly meg az egész vasút téli álmot aludt; sima fogas se volt, nem hogy feldíszített. A 2023/24-as télen aztán megint volt Fényfogas, úgyhogy nem halogathattam tovább, el kellett jönnöm megnézni. Nem is akármikor, hanem a legeslegelső indulásakor:
A 2009-ben mindenkit meglepetésként érő fényvillamos szerintem veszített az értékéből azáltal, hogy már nem csak egy van belőle, de természetesen nem baj, hogy minél több embernek megpróbálják feldobni az évvégéjét. Mindannyiunkra ránkfér!
Kicsit talán giccses, de ilyenkor karácsony környékén immunis vagyok az ilyesmire, tőlem akár plüssmacik is boríthatnák a járműveket, a felnőttek pedig forraltborozhatnának :)
A ködnek kötelező kelléknek kellene lennie a felső szakaszon, olyan látványosan szórja a LED-ek fényét. Persze én úgy általában is szeretem a ködöt.
Svábhegy már a város tetején ülő felhőn felül volt, úgyhogy itt köd helyett a kék órás eget lehetett látni.
Mozgásban még látványosabb a szerelvény. Meg hanggal: imádom, hogy még mindig ugyanazzal a gyenge kis bimm-bammal jelzi az indulást, mint gyerekkoromban!
És menjünk még egy kicsit vissza a ködbe!
Az utastér is ünnepi fényekbe öltözött a rendes világítás helyett. Nem kis munka lehetett ezt a hálót felrögzíteni a kocsi plafonjára!
Vajon ilyenkor a vasútüzem saját dolgozói élik ki művészi hajlamaikat, vagy külső cég csinálja?
Orgonás kitérő továbbra is elég jól fotózható hely, bár nem tudom, hogy a sínektől 5-10 méterre lakók mennyire szeretik a halknak éppenséggel nem mondható vasutat.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
2024 tavaszán megismételtem az előző év szezonnyitó fogasozását, csak most előrelátó módon napközben jöttem.
Tudom, hogy gyakran írok olyanokat, hogy "gyerekkoromban így meg úgy volt", de Széchenyi-hegy végállomáson tényleg mindig az jut eszembe, hogy gyerekkoromban mennyire tetszett, hogy itt mindkét oldalon ajtót nyitnak a szerelvények. A gyerekek olyan apró dolgoknak tudnak örülni!
Ez meglepett: a normál ("Piros Tehén") szerelvényekhez tartozó magasperon elé épült egy alacsony is. A tervek szerint itt áll majd meg a sárga nosztalgiaszerelvény, ha működőképessé teszik. Piszkosul megörültem, hogy ilyen komolyan halad ez a téma!
A vegetáció miatt lehet, hogy nem lesz majd egyszerű a régi járművet az új peron mellett fotózni, de igazából kit érdekel, csak közlekedjen :)
Furcsa, de örömteli, hogy a fogas mennyivel jobb állapotban van, mint 15-20 éve. Akkor néha az az érzésem volt, hogy szétesik alattam, ehhez képest szerintem most simán vállalható. Nem egy svájci üzem, és továbbra se igazán része a város tömegközlekedésének, de szégyenkezés nélkül meg lehet mutatni külföldi villamosbarátoknak. Ami sajnos nem változott, az az, hogy kevés az utas. Legalábbis én az utóbbi húsz évben csak akkor éreztem néha tömöttnek egy-egy szerelvényt, amikor a downhill biciklisták telepakolták az utasteret a drótszamaraikkal. És ez nem jó, mert emiatt (a hardcore rajongók most forduljanak el), néha, a sínektől távolabb tartózkodva én is jogosnak érzem, amikor valaki azt mondja, hogy "utas alig van, sok pénzbe kerül, turisztikai szerepe minimális (kisebb (a hangos beszélgetés alapján) expat társaságokat leszámítva nem szoktam külföldieket látni rajta, és belföldi utazóknak is valahol a kétszázhetvenedik helyen lehet a mit nézzek meg mindenképpen listán), biztos, hogy kell ez nekünk"? Aztán kimegyek a hegyoldalba, csörömpölve megjön a Nagy Piros Tehén, és máris másképp gondolkozom :) De ettől ez még elég komoly gond. Amíg semmiből a semmibe visz a vonal, nem tud több lenni a helyiek egzotikus - és emiatt költséges - buszpótlójánál, az meg kevés a boldogsághoz.
Erdei iskolánál továbbra is ugyanazon a vágányon mennek felfelé...
... és lefelé a szerelvények, mert a váltó hiánya miatt nem tudják kitérőnek használni a megállót. Nem tudom, hogy pont ennek a kitérési lehetőségnek a hiánya miatt-e, de amikor mostanában fent jártam, mindig jelentősen el voltak verődve a menetek, ezért tovább tartott felérni, mint papírforma szerint kellett volna. Az más kérdés, hogy ezen konkrét alkalommal fenn is ragadtam kicsit, mert műszaki hibás lett egy szerelvény, emiatt vagy fél órát ácsorogtam a peronon. Persze rosszabb helyen is történhet ilyen az emberrel!
A városmajori végállomásról kifelé menet még egy kép a kocsiszín felé nézve, és ennyi ez az oldal. Jövőre jó lenne már a sárga nosztalgiavonatot is fotózni, de még jobb lenne új járműveket látni!