Városi és nemvárosi közlekedés
A svábhegyi fogaskerekű 2022 márciusában
A rajongók lehet, hogy megsértődnek ezen a sommás megállapításon, de a "Fogas" az a budapesti közlekedési eszköz, amit jelenleg jelentősen többen szeretnek, mint ahányan használják. Úgy esett, hogy 2022-ben többet utaztam vele, mint előtte 3-4 év alatt összesen, és sajnos soha nem kellett az ülőhelyekért megküzdnem. Jó lenne, ha ez megváltozna - no nem az, hogy küzdeni kell az ülőhelyért, hanem hogy az emberek napsütéses hétvégi napokon is felüljenek rá. Amikor ilyen időszakokban utaztam, életem különböző stációit láttam viszont: vannak a kisgyerekek, akiket a család/apu/nagyi hoz el a nagy kalandra (általában a Gyermekvasúttal folytatva az utat), vannak a szerelmespárok, akik nem sietnek (sőt), és vannak az idősebb társaságok, akik végigbeszélgetik az utat, és szintén nem sietnek sehova. Hogy az utastársak közül ki az, aki a környéken lakik, az nem egyértelmű, de igazság szerint a közbenső megállóhelyeken nem láttam őrült utascserét, a legtöbben végigutaztak. A leglátványosabb felhasználói csoport a csak gurulni tudó bicikliseké, akarom mondani :) a downhilleseké, de ők csak felfelé jönnek a Fogas egyik legnagyobb rajongója által kedvesen csak "Nagy Piros Tehénként" emlegetett járművekkel. Jól tudható, hogy a járat vonalvezetése nem az igazi: se az alsó, se a felső vége nincs jó helyen. Közlekedési eszközként így csak azoknak jó, akik a közvetlen közelében laknak (és nem sietnek nagyon), turistalátványosságként viszont nem elég érdekes. Nem nekem, nem a vasútbarátoknak, hanem annak, aki valami szépet akar látni: a vonatból nincs panoráma, szinte csak hátsó kerteket látni, a csúcson pedig egy nem túl vonzó útkereszteződés fogadja az utazót attrakció helyett. Nyolc-tíz évesen még izgalmas volt, hogy a felnőttek megittak egy sört a kőbüfében, miközben mi rohangásztunk a játszótéren, aztán folytattuk az utunkat, de ma ez már kevés. A terv az, hogy fent Normafáig hosszabbítanák a vonalat, lent pedig a Széll Kálmán térig, de nem szívesen tartanám vissza a lélegzetem addig, amíg ez megvalósul.
De mindegy, dicsérni jöttem a Fogast, nem temetni - ha kiforgathatom egy kicsi Marcus Antonius szavait :)
Őszintén szólva a városmajori végállomásnál kevésbé fotogén dolgot ritkán látni úgymond turisztikai üzemnél: a vonatok szorosan a peron elejére állnak, úgyhogy nem igazán lehet rendesen fotózni őket, ráadásul a peron fölötti tető se egy kimondott Calatrava-féle csoda. A János kórházi peron szintén nem valami érdekes, úgyhogy inkább Orgonás forgalmi kitérőben kezdem a fotótúrát.
Nem tudom, milyen lehet olyan közel élni a fogashoz, mint a háttérben álló házak lakói, de sok éve itt láttam életem legaranyosabb plüssmedvészeti installációját :)
Az Esze Tamás iskolát ezer éve le akartam kapni, de a fák és a peron/pálya fekvése miatt csak így sikerült. Gyerekként izgalmasnak tartottam a gondolatot, hogy valaki fogassal jár iskolába, de nem tudtam, hogy a valóságban hogy működik a dolog. Sőt, ma se tudom - feltételezem, hogy nem bejárós suliról volt szó, hanem gyermekotthonról?
Az előbbi szerelvény a megállón túl. Aki figyel, észreveheti, hogy a völgy (Városmajor) felőli végen mindig ötvenessel kezdődik a kocsik száma, a hegynek (=a Széchenyi-hegy felé) eső végen pedig hatvanassal. Az ötvenesek a motorkocsik, melyek biztonsági okból kifolyólag mindig a völgy felé néznek, a hatvanasok pedig a hajtás nélküli (vezérlő)pótkocsik.
A következő forgalmi kitérő (azokat a megállókat nevezik így, ahol két vágány van, így a vonatok kitérhetnek egymás elől) is suliról van elnevezve: Erdei iskola.
Mint írtam, ez az állomás kétvágányos, de a képek készítésekor ki volt szedve a felső kitérő, ...
... emiatt ugyanolyan egyvágányos-egyperonos megállóként használták, mint az Esze Tamás iskolát.
Egy emléktáblát is találunk itt az 1987-es tragédia áldozatainak ajánlva.
És ugorjunk! Adonis utca, ahol a közút és a vasút egy darabon egymás mellé kanyarodik. Még mindig nem szoktam meg, hogy ez a neve: automatikusan Gyöngyvirág utat írnék, 2013-ig ugyanis úgy hívták. Érdekes, hogy ezen a szerelvényen csík van a fehér és a piros rész határán. Nem tudom, a többin miért nincs, szerintem jobban néz ki így - csík nélkül olyan, mint a hetvenes-nyolcvanas évek bécsi villamosai. Egyébként sose fogom megérteni, az elvtársaknak miért nem tűnt fel, hogy az osztrák gyártó a bécsi fényezést adja el nekik az addigi sárga festés helyett. Lehet, hogy így olcsóbb volt? :)
Erre gondolok, amikor azt mondom, hogy nem turistalátványosság a Fogas: más lenne, ha a kocsi mögött a hegyeket látnánk, de csak fák vannak ott, azon túl pedig házak :(
Az előbbi szerelvény már tovább is ment, épp a műszaki érdekességnek mondható kitérőt haladja meg.
Városkút megállóhely nevén szerintem az utazók többsége el sem gondolkodik, pedig érdekes technikatörténeti emlékről nevezték el.
Kompakt kis megálló, szép festésű Tehénkével!
Nem túl szép, hogy a hajtóművek folyamatosan végigcsorgatják olajjal a sínek közti rész egyik oldalát...
Svábhegy megállót áldott gyerekkoromban még Szabadság-hegynek hívták, de kit érdekelt ez, mert irtó izgalmas volt a fénysorompós vasúti átkelő itt fenn a hegyen!
Ebből a szögből tényleg Nagy ez a Piros Tehén :)
Bevallom, amikor megjelentek itt, meglepett, hogy az alacsonypadlós buszok nem akadnak fenn ezen a huplin.
A megállóépület az, amire diplomatikusan azt mondjuk, hogy "látott már szebb időket". Érdekes, hogy régen fedett volt a vágány (egy része), igaz, 1890-ig ez volt a vonal felső végállomása, a másik sínpár pedig homlokrakodóban végződött.
Imádom ezt a svájci jellegű favázas stílust! Kár, hogy a jelek szerint nem igazán van hasznosítva az épület. Egy időben a rendőrség használta, de a jelek szerint már nem.
Lefelé jövő vonat közelít az állomás felé. Egy időben itt jobbra volt a felfelé menő irány megállóperonja, a mostani peron helyén pedig egy harmadik, homlokrakodóban végződő vágány volt.
Művész út: vonat felfelé, ...
... majd ugyanaz a vonat lefelé.
A következőre fel is szálltunk, ...
... és felcsörögtünk vele Széchenyi-hegy végállomásra. Manapság ritkán látok olyat, hogy mindkét vágányon áll vonat, pedig kiskoromban gyakran az volt az izgalom tárgya, hogy vajon a távolabbi peron mellé fog-e beállni a szerelvény, amivel lemegyünk.
Másként néznek ki ezek a kocsik, mint gyerekkorunkban! Ezek az ülésre ragasztott párnák szerintem elég idétlenek, és nem is valami higiénikusak: a műanyagról le lehet egy ronggyal bármit mosni, ez a szövet viszont beissza a mocskot. Igaz, ez itt biztosan nem olyan gyakori probléma, mint a Nagykörúton.
A Fogast számomra érthetetlenül bonyolultan kell vezetni, de azt azért tudom, hogy a kormánykerékkel nem kormányozni kell :)
A szerelvény egyik kocsijának egyik része ki van kaparva, hogy legyen hely a bicikliseknek.
És ez is érdekes lehet: Városmajor kapujában régen ki volt állítva egy fogaskerekes kerékpár, egy ideje azonban ez a komolyabb cucc is ott áll: egy mai szerelvény futóműve/hajtásrendszere kibontva.
Őszintén szólva ez bonyolultabb szerkezet annál, hogy megpróbáljam elmondani, mi micsoda rajta.
És még egy meglepetés: a jelző/biztosítóberendezéshez tartozó szerelvények fedői vidám festést kaptak. Apró, de kedves részlet :)