Városi és nemvárosi közlekedés
Túlzás nélkül kijelenthető, hogy 1966-tól kezdve több generáció felnőtté válásának része volt a Közlekedési Múzeum. Még nem tömegközlekedés-rajongó ismerőseim is rendszeresen elvándoroltak gyerekként a városligeti intézménybe, gőzmozdonyt látni, nagyon régi villamost látni, régi autókon hüledezni, és megnézni Farkas Berci űrkabinját. Aztán 2015-ben bezárták a városligeti kiállítást, először azzal a céllal, hogy lebontsák az épületet, és korszerűbben, nagyobb hasznos kiállítási területtel újjáépítsék ugyanott. Később felmerült, hogy szerencsés lenne nagyobb, jobb adottságokkal rendelkező helyre telepíteni a kiállítást, ahol a perpillanat raktárban tárolt járművek és tárgyi emlékek is elférnének. Fontos megemlíteni, hogy a Közlekedési Múzeum soha nem volt egyenlő a városligeti kiállítással, mert kutatást, felújításokat is végzett-végez, van könyvtára, irattára, szóval az átlagember nem látja minden részét. A városligeti épület elvesztése elég nagy csapás volt, de ettől még nem szűnt meg létezni.
A 2009-ben bezárt Északi Járműjavító logikus választás volt új helyszínnek, hiszen ezt a komplexumot eleve vasúti járművekhez tervezték. Míg a városligeti épület csak az 1896-as milleniumi kiállítás egy pavilonja volt, a Kőbányai úti telephelyen 1868 óta gyártottak és javítottak mozdonyokat és vasúti kocsikat különböző cégek.
Sajnos a 2000-es években épp nem nagyon érdekelt a magyar vasút, ezért több lehetőséget is kihagytam, amikor megnézhettem volna a még működő járműjavítót. Végül csak egyetlen alkalommal jutottam be: 2008 augusztusában egy vasútmodellező kiállítás apropóján. A telepen ekkor még zajlott főműhelyi munka, ami ragyogó hátteret adott a terepasztaloknak!
Amennyire tudom, ezt az épületet "dízelcsarnok" néven szokták volt emlegetni, de villanymozdonyból több ácsorgott körülöttünk, mint dízelből.
Utólag elég mérges vagyok magamra, hogy nem kerestem az alkalmat az üzem körbefotózására, de most már ez van...
Az Északi Főműhely kisvasúti szemmel is "szent hely", hiszen itt gyártották a ma is mindenfelé megtalálható C50-es mozdonyokat!
A mi sajátos szempontunkból nézve sajnálatos, hogy a műhely szebbik, régi csarnokát odaadták az Operaháznak, de ez már valószínűleg így marad.
Mivel a városligeti épületet ugyan lebontották, de nem építették újjá, a rendes múzeum felépítése pedig a távoli jövőben van, 2021-ben átmeneti kiállítást nyitottak az üresen álló dízelcsarnokban.
A kiállított járművek időről-időre változnak, ezek a képek 2021-ben és 22-ben készültek. Főleg az elején elég üresnek tűnt a hatalmas csarnok, de a neten látott fotók alapján lassan megtelik. Ő itt például az Árpád sínautóbusz a csarnok közepén végigfutó tolópadon.
2022-ben a jelek szerint a buszok voltak az azévi kiállítás főszereplői: ez itt egy Rába Tr 3,5-as trambusz.
Az Ikarus 311 kicsit modernebb volt, ...
...ez az Ikarus 66-os pedig sokkal szebb.
Egy elég spéci jármű: Ikarus 260.90 közvetítőbusz (a hűtőrácson a szám nem stimmel).
Az amerikai formavilággal rendelkező, ám szovjet gyártmányú MTB-82-es troli.
Kisebb gumikerekűek is jelen voltak, például ez a régi Octavia, ...
... egy ZiM-12 és egy GaZ M21 (alias Volga), ...
... ez a szép Citroën DS, ...
...vagy ez a Dacia 1300-as. Nem fotóztam le mindent, inkább csak a régi és a leendő múzeumok közti "interregnumot" akartam megörökíteni.
Ha minden igaz, ez egy MÁVAG LO5000 típusú teherautó. Erősen felújításra szorul, de én megörültem neki, hogy egyátalán létezik, mert a csőrös Csepelek előtti teherautók elég ritkák.
Csukaorrú Csepel D-450 1968-ból.
A kiállítás leglátványosabb gépe ez a Rosenbauer MAC 11-7000 Dragon reptéri tűzoltóautó volt. 1996-ban került Ferihegyre, ahol 2019-ig használták.
Mivel a csarnok nem hűthető-fűthető, a kiállítások télre mindig bezárnak. Ezeket a sorokat 2026 júliusában írom, és azon gondolkozom, hogy megint el kellene ide menni, mert mégiscsak furcsa, hogy ezek a legfrisebb képeim innen...