Első tömegközlekedéssel kapcsolatos emlékeim

A "régi" buszok

Pontos dátumot nem tudok mondani, de tekintve, hogy 1979-ben vonták ki a még jelenleg is futó Ikarus 200-as sorozat előtt használt busztípusokat (180/556) a forgalomból, az emlék talán három éves koromból származhat. Anyuval, ki tudja hová és miért, de ki kellett mozdulnunk otthonról, és édesapám, a család "sofőrje" éppen nem ért rá. Irány a buszmegálló, fogalmam sincs, hogy lábon mentem, vagy vittek, mindenesetre határozottan emlékszem, ahogy kicsit megálltunk a Dayka Gábor utcai gyalogos felüljáró tetején, és néztük a buszokat. Legtöbbjük a modern, akkor még rettentően újnak kinéző 200-as volt, de volt néhány gömbölydedebb tetejű, régi is, csuklósak és szólók vegyesen. A csuklósak különösen tetszettek. Bár nem tudom, hogy mi melyikkel utaztunk, és a végállomás se tiszta, mindenesetre rémlik a kocsi belseje, a hirdetések, a nyomógomb, az ajtók! Sokáig azt hittem, hogy ez '80 körül történt, de felvilágosítottak, hogy akkor már nem közlekedett a BKV-nál ez a típus. Valószínűleg ez az legrégebbi városi közlekedési emlékem, amire vissza tudok emlékezni - korábbról csak olyan "állóképek" vannak, melyeket nem mindig tudok elhelyezni térben és időben. Mindenesetre mlékszem, milyen meglepő volt 1987-ben az NDK-ban forgalomban látni mind a "régi csuklós" Ikarus 180-ast, mind a farmotoros 55-öst, egy kis darab gyerekkor éledt újra.


Balra: Ikarus 180 csuklós autóbusz a szentendrei Városi Közlekedési Múzeumban
Jobbra: Ugyanez a busz belülről. A kép alján, jobb oldalon a kis asztalka mögött az ülőkalauz helye látható.

Sok-sok évvel később a szentendrei Városi Közlekedési Múzeumban láttam viszont a BKV által egykor használt típusokat; különleges érzés volt felszállni rájuk! Sok szempontból érdekes ez a múzeum, de a járművek közelsége, az, hogy nem csak az ablakon át lehet megnézni a buszokat, villamosokat, hanem fel is lehet szállni rájuk, nagyon sokat hozzátesz az értékéhez. Kár, hogy csak néhány kiállítási darab van ott, mert kiváncsi lennék a még régebbi buszokra is.


Baloldalt: Ikarus 556 szóló autóbusz a szentendrei Városi Közlekedési Múzeumban
Jobboldalt: Ugyanennek a busznak a belseje.

Az "új" ajtós busz

Már jóval nagyobb voltam - általános iskolás -, amikor először utaztam olyan Ikarus 260-assal, amelynek az ajtó fölötti doboza fekete színű volt, nyomógomb helyett pedig egy világítós billenőkapcsoló volt leszállásjelzőnek felszerelve. Ez az 53-as járaton történt, és én már-már sajnáltam, hogy le kell szállnom a Sasadi útnál, akkora hatással volt rám az a kis kapcsoló! Ennél már csak a ráncajtós sorozatok után gyártott, két ajtótáblás típus volt különlegesebb (manapság már szinte mindegyik ilyen); ezek már hónapok óta közlekedtek, de nekem nem volt alkalmam "kipróbálni" őket. Egy osztálytársam kifejezetten azért büszkélkedett el azzal, hogy már ült ilyenen, mert látta rajtam, hogy irigylem érte! Nem sokkal később aztán - egy osztálykirándulás alkalmával - Hűvösvölgyből jöttünk volna lefelé, amikor láttam, hogy a következő busz ilyen "új" ajtóval rendelkezik. Drukkolni kezdtem, hogy ne menjünk el az "unalmas" ráncajtóssal, és a könyörgés meghallgattatott: nem fértünk fel rá mind, ezért inkább megvártuk a modern ajtósat. Végre ezt is kipipálhattam :-)


Más: a felső, autóbusz-megállóhelyet jelző tábla ma is ugyanaz, de az alatta levő, póznára húzott téglatest alakú már múzeumi emlék. A felirat még Felszabadulás teret említ Ferenciek tere helyett.

Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez