Debrecen fehérben

Jazzcoollal egy februári hétvégén be akartuk járni a "73-as trolipótlót", azaz a Keletiből a Nyugatiba vezető hosszabb utat, Miskolcon, Nyíregyházán és Debrecenen át. A villamosos városok persze betervezett útmegszakítások voltak, Nyíregyházával (mint volt villamosos várossal) egyetemben. Azt reméltük, látunk némi havat, de Miskolcon csak loccs-poccs volt, ezért gyorsan továbbindultunk. Ezután Nyíregyre akkora késéssel ért be a vonat, hogy inkább le se szálltunk (éljen a Debrecenig megvett jegy, amit így nem kellett megszakíttatni!), helyette továbbrobogtunk a cívis fővárosba. És most jött a döbbenet: a hó, ami Miskolcon elbújt előlünk, Nyíregyházán meg csak kicsit  látszott, Debrecenben már kimondottan látványos mennyiségben volt jelen!

Hóban még a Bengálik is halkabban futnak, persze ez semmi ahhoz képest, hogy milyen jól néz ki egy sárga villamos fehér háttérrel :)

A belvárosban (balra) persze félrekotorják, ami lehullik, de a Nagyerdő (jobbra) maga volt az álom, folyamatosan hulló, majd az ember talpa alatt gyönyörűségesen ropogó hóval.

Itt egy kis összeállítás ezekből a hangulatos tragacsokból. Mert hát azok. Drukkolok, hogy a város minél hamarabb le tudja cserélni őket az EU által támogatott nagyprojekt keretében.

Nagyerdőben jártam, villamost is láttam.

A remizt is meglátogattuk, ahol a beköszöntő szürkület miatt a két munkavillamos egyre jobban beolvadt a környezetébe :)

Baloldalt egy leendő munkakocsi látható, az egyik egykori budapesti UV-tanulókocsi. Jobbra egy, már új festést kapott ZIU-9-es troli. Ismét meg kellett állapítanom, hogy ezek a kocsik (bár tán újabbak is) jobban néznek ki, mint a pestiek.

Balra: képeslaptéma - a nosztalgia ikerkocsi a tárolóvágányon. Jobboldalt: Bengálik a Nagyállomás előtti hurokban. A beállítás a fényviszonyok (és a baloldali oszlop) miatt nem is sikerülhetett különösebben jól, de a téma érdekes volt.

A sötétedés után komolyabb időt töltöttünk azzal, hogy a két kintlevő Bengálit (közben meg persze a kék Ganzokat) megpróbáljuk lefotózni, miközben a megállókban állnak.

Kicsit videóztam is, hogy az öreg tuják mélyen morgó hangja meg legyen örökítve. Ezen túl pedig meglehetősen fáztam :)

Még két kép a Városháza előtt. Klassz látogatás volt!

A remizlátogatás létrejöttéért köszönetet szeretnék mondani Gara Kálmánnak

Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez