Városi és nemvárosi közlekedés
Egy kis Berlin 2018 szeptemberéből
2018-ban rögtön kétszer is meglátogattam a német fővárost, de a jelek szerint az első alkalommal kifotóztam magam villamosilag. Mondjuk Schöneichéban és Woltersdorfban a lehetőségekhez képest még csak-csak kattintgattam, de aztán más témákat kerestem. Fényképeztem Ferrarikat, Merciket, a panorámát egy felhőkarcoló tetejéről... és persze az Innotrans közlekedési szakkiállítás szabadtéri látványosságait, hiszen ez utóbbi volt az Ícé által kezdeményezett utazás célja. Ha jobban meggondolom, így is készítettem vagy másfélezer képet, mi lett volna, ha még kedvem is lett volna a fotózáshoz :)
PS: Ha valakinek ez az oldal kicsit nyögvenyelős stílusúnak tűnik, az lehet, hogy azért van, mert bár még csak az elején tartok, ezen sorok írásáig már háromszor kifagyott a HTML-szerkesztő. Nem akarja megírni magát ez a beszámoló...
Kezdjük mondjuk ezzel a két gumikerekű szépséggel! A bal oldalit Büssing D2U-nak hívják, és 1965-ben született. A Büssing neve itthon nem különösebben ismert, annak ellenére, hogy a budapesti buszközlekedés korai éveihez hozzátartoztak a cég gyártmányai. Az itt látható emeletes típus 1951-ben kezdte pályafutását, önhordó karosszériával, padló alatti motorral, szűk belső térrel és mozgókalauzzal - hogy az utóbbi két dolog hogyan fért össze csúcsforgalomban, azt el se akarom képzelni. A nyugat-berlini közlekedési vállalat (BVG) mindenesetre kilencszáznál többet üzemeltetett belőlük, így a D2U-k egészen 1978-as kivonásukig jellegzetes résztvevői voltak a város életének. A busz, amivel mi utaztunk, az utolsó, 1964-ben rendelt sorozat legutolsó példánya volt; az első sorozatoktól leginkább abban különbözött, hogy a lépcsőt ráncajtó zárta - régebben a hátsó platform nyitott volt. Jobbra is egy Büssinget láthatunk: egy E2U 64-est, mely 1964-től 1976-ig járta a város utcáit.
A "földszintes" busz tartalékként várakozott a közösségi közlekedés emlékeinek Monumentenstraße közelében fekvő tárolóhelyénél, így csak az emeletest tudtuk kipróbálni. Hogy milyen volt menet közben? Felkavaró. Már abban az értelemben, hogy az emeleten ülve egyszerre imbolyogtunk mindenfelé minden egyes úthibán és fékezéskor. Az emeletes vonatokkal ellentétben az emeletes buszok soha nem tartoztak a kedvenceim közé, de azért egyszer ezt is ki kellett próbálni - mint anno a londoni pirosat :)
Balra: az Innotrans helyszínéül szolgáló nyugat-berlini vásárváros déli oldalán csíptem el, ahogy egy S-Bahn és egy "rendes nagyvasúti" Regionalbahn pár pillanatig párhuzamosan halad. Jobbra: az S-Bahn S Messe Süd állomása. A balra látható, felsővezeték és harmadik sín nélküli vágány a vásár területére vezet (némi cikkcakkal).
Fotózás helyett sokszor inkább videóztam. A fentebbi filmecskében ugyan van pár augusztusi jelenet (például a Trabant-múzeumban készült kezdőkép), de azért a többség szeptemberi. Bővebb magyarázat magán a videón, felirat formájában.
Másutt is próbáltam vonatokat fotózgatni, például Schönefelden (balra) és a Beusselstraßénál (jobbra). Ahogy látható, fényileg nem voltunk túlságosan eleresztve :( Pedig utóbbi hely nagyon látványos lehetett volna a kikötő épületeivel a háttérben!
Egyik nap annyira zuhogott, hogy hirtelen nem nagyon tudtuk, hova menjünk, mit csináljunk. Jobb híján egy időre lehorgonyoztunk a nemrég befejezett Ostkreuzon.
Az orosz vasút 2016 decembere óta hetente kétszer egy elég különleges vonatot közlekedtet Moszkva és Berlin közt. Elvileg két indulását is elcsíphettük volna ott-tartózkodásunk során, de az elsőről lemaradtunk, mert a vonat az Ostbahnhof helyett valamiért Lichtenbergből indult, és ezt nem jelezték kijelzőn/hangosbemondással, csak kiragasztott hirdetményeken. Mire megtaláltam a plakátot, már nem értünk volna oda - még jó, hogy nem akartunk utazni vele! A következő próbálkozás már sikeres volt.
A "Fecske" márkajelzésű vonat egy húszegységes Talgo garnitúra. A spanyol gyártó szerelvényei hosszabb, forgóvázas kocsik helyett rövidebb járműrészekből állnak, melyek tengely nélküli kerékpárokra támaszkodnak. Mindez elvileg jobb futáshoz vezet ívekben, a könnyebb szerkezetű kocsikkal pedig vontatási energiát lehet spórolni. A Berlinbe közlekedő Talgók ráadásul nyomtávváltósak, azaz az erre a célra kiépített szakaszon való lassú áthaladás közben át tudnak állni 1435 mm-ről 1520 mm-re - a fentebbi fotón a "Talgo" feliratú csapágytoktól jobbra és balra eső szögletes valamiken csúszik a futómű váltás közben.
A normál vasúti kocsiktól eltérő szerkezetük miatt a Talgo szerelvények jellegzetesen alacsony építésűek, kivéve a két végükön az energiaellátásról gondoskodó generátorkocsikat (illetve motorvonatoknál a vonófejeket). Ami még látványos volt a berlini vonatnál: minden ajtó előtt ott állt az adott kocsi kísérője egyenruhában. Gyerekkoromban a Keletiben egy hasonló kocsikisérő egyszer felengedett egy szovjet kocsira, amin a legmegdöbbentőbb felszerelés egy jókora szamovár volt. Vajon ezen a vonaton is van ilyesmi?
Sok évvel ezelőtt meséltem arról, hogy Berlinben kétfajta metróvonal van: a mi kisföldalattinkhoz hasonlóan szűk (2,3 méteres) keskenyprofilú, illetve a szélesebb kocsikhoz (2,65 m) épült szélesprofilú. Szintén sok éve írtam arról is, hogy amikor elkezdték a "széles" vonalakat építeni, eleinte nem volt hozzájuk jármű, ezért a peron és a jármű széle közti rést áthidalandó a "keskeny" kocsik oldalára toldalékokat rögzítettek; a berliniek ezeket a toldalékokat hívták virágtartónak. Nos, a történelem ismétli önmagát: a berlini közlekedési vállalat, a BVG 2012-ben a keskenyprofilú vonalakon (U1, U2, U3, U4) közlekedő régi szerelvények leváltására a Stadlertől rendelt újakat. Az IK típusjelzést kapott sorozat első példányai 2015-ben meg is érkeztek. Igen ám, de időközben a szélesprofilú hálózaton (U5, U55, U6, U7, U8, U9) járműhiány lépett fel, ráadásul egy addig modernizálásra kijelölt sorozatról kiderült, hogy túlságosan rossz állapotban van, nem érdemes hozzányúlni. A megoldás a keskenyprofilra rendelt új kocsik átirányítása volt
Ahogy balra látható, a járművek egy közel húsz centis alumínium "úszógumit" kaptak. Persze ezen túl is hozzá kellett nyúlni a kocsikhoz, hiszen az áramellátás más rendszerű a széles vonalakon (más a harmadik, áramvezető sín polaritása, illetve a szedő alsó tapintású felső helyett), de ez viszonylag egyszerűen megoldható volt. Az átalakított szerelvények jelenleg az U5-ös vonalon közlekednek. Természetesen ez az állapot átmeneti: a tervek szerint ha megoldódnak a szélesprofil járműproblémái (ez a beszerzések jellemző elhúzódása miatt évekig eltarthat), a kocsik visszatérhetnek a keskeny vonalakra. Jobbra egy csonkavágányt látunk ugyanezen vonal Alexanderplatz állomásán, mely az U3 néven emlegetett, Weißensee felé indítani tervezett, de végül meg nem épült vonal egyik iránya által lett volna használva. A fal mögött elvileg párszáz méternyi alagút húzódik, amit talán soha nem fognak használatba venni.
És metrózzunk egy kicsit mozgóképen is!
Egy állandó programom mindig van Berlinben... Na jó, kettő. Az egyik a currywurst zabálása :) a másik a Hauptbahnhofon való leragadás.Főleg az alul levő vágányokon van mit figyelni! Balra: évről-évre egyre több a motorvonat és egyre kevesebb a mozdonyvontatású szerelvény a személyszállításban, de azért a Trabik még tartják magukat. Ráadásul ez itt nem is sima Trabi, hanem a 160 km/h-ra tervezett, "Versenytrabi" becenevű 212-es sorozat egyik példánya. Jobbra: pontosan érkező vonatot szinte csak mutatóba láttam - ez a fentebbi ICE T is egyórás késésben volt, lásd a kijelzőt. Éppen kerekesszékes utast készültek kiszállítani, ezért tolták oda az első ajtajához a hordozható emelőt.
Balra: tartják magukat a hagyományos kocsikból összeállított, és 101-es sorozatú mozdonyok által vontatott IC-k, bár a nálam szerencsésebbek fotózhattak már IC2-est, azaz emeletes Intercity-t is Berlinben. Jobbra: az Intercity Express svájci megjelenésének 25. évfordulója alkalmából felmatricázott ICE 1-es.
Látványosabb változás még a Csehország felől érkező/oda tartó nemzetközi vonatok élén a cseh Vectronok megjelenése.
Ez itt például a Hungaria EuroCity, egy kivétellel végig magyar kocsikkal. Egyébként ez a vonat is 45 perces késésben volt.
Balra: az Ostdeutsche Eisenbahn KISS szerelvényét érdemes megnézni, nemsokára valami ilyesmi fog érkezni a MÁV-hoz. Jobb oldalt egy kép a felső szintről: a Metropolitan Express Train egy 1999-től 2004-ig Köln és Hamburg közt közlekedő, emelt színtű expressz volt. Miután a szolgáltatás gazdaságtalannak bizonyult, a szerelvényeket ICE színekre festették (eredetileg ezüst ruhában díszelegtek), és ICE-ként vetették be. 2003/04-ben még láttam őket eredeti formájukban, de sajnos akkoriban még nem fotóztam vasutat. Az elmúlt években többször láttam egy-egy szerelvényt a Warschauer Straßénál levő vasúti műhely területén pihenni, és nem bírtam rájönni, mit látok - nos, hát ezeket.
Az oldal végén szokásos videóban a képeken megörökített dolgokon felül látható egy Twindexx Vario is, azaz a Bombardier emeletes regionális motorvonata, amit első ránézésre viszonylag nehéz kiszúrni az ugyanilyen kinézetű, ám mozdony által vontatott kocsik közt.
Ennyi lett volna mára :)