Városi és nemvárosi közlekedés
Berlini kiruccanás 2018 augusztusában
Miután már három éve nem jártam kedvenc német fővárosomban (de komolyan, Berlin szerintem sokkal érdekesebb hely, mint Bonn volt), augusztusban viszonylag spontán módon vettem magamnak egy retúr repjegyet, és foglaltam szállást pár napra. A korábbi látogatásokkal ellentétben most nem csináltam magamnak útitervet, hogy mikor mit szeretnék megnézni, csak úgy csatangolni akartam, néhány múzeum útbaejtésével.
By Pechristener - Self made with OSM Data., CC BY-SA 2.0, Link
A túlnyomórészt az egykori Kelet-Berlin területére eső villamoshálózat 193 kilométeres hosszával (a viszonylatok összhossza 300 km) a harmadik legnagyobb a világon, én pedig még alig láttam belőle valamit, úgyhogy elhatároztam, elnézek pár távoli sarkába. Azért fogalmazok így, mert Berlinre jellemzőek a hosszú kifutó járatok, melyek budapesti szemmel soha véget nem érőnek tűnnek. Felszállunk nagyvárosi környezetben, mondjuk az Alexanderplatzon, kanyarodunk kettőt és lakótelepen haladunk át, aztán jön egy ipari negyed, aztán egy kisebb lakótelep, aztán egy erdő, aztán megint lakótelep, aztán mező, aztán megint egy jókora lakótelep... Ez persze rögtön megmagyarázza, hogy miért nem erőltettem a rendszer felfedezését eddig: egy-egy vonalon végigmenni évekre eltelíti az embert a berlini villamossal - vonatozni vagy történelmi helyeket felkeresni sokkal izgalmasabb.
Az egyik felfedezős túrát Pankowban kezdtem. Az itteni, háromfelé elágazó "részhálózat" déli részét már ismertem, most ki akartam menni az említett ágak valamelyikének külső végére. Útközben leszálltam a Pastor-Niemöller-Platzon, és fotóztam két villamost, lásd fentebb. A bal oldali tuja "tanulóvezető" volt.
Amikor felszálltam a következő villamosra, az Rosenthal Nordig repített. Balra a végállomási hurok bejáratát látjuk a Quickborner Straßéban, jobbra egy egyvágányú szakaszt a Wilhelmsruher Dammon. Érdekes módon az említett három ágból kettőt is az M1 viszonylat szolgál ki: az egymást követő menetek közül az egyik mindig az egyikre (ide), a másik pedig a másikra (Schillerstraße) megy ki, a közös szakaszon 7,5 perces követést adva.
Az rosenthali ágon több egyvágányú szakasz is volt, ami kicsit viccesnek tűnt a "Metrotram" viszonylatjelzés mellett. Jobbra ismét a belvárosban vagyunk, a Brunnenstraßéban.
Ezután kelet felé csavarogtam el, ahol a Gustav-Adolf-Straße/Langhansstraße megálló környékén (lásd balra) úttesten futó pálya van középvárosias beépítettséggel. Ez nem ritka dolog Berlinben, de aznap már sok kilométernyi tök egyforma zártpályás szakaszt láttam, és jól esett valami mást fotózni. Innen az M13-assal gurultam le délre, és az volt a tervem, hogy útközben átszállok a 21-esre, aminek egy szakasza sok évvel ezelőtt megtetszett, csak akkor nem volt időm fotózni. Kisvártatva kiderült, hogy építkezés miatt a 21-esnek pont ez az északi, számomra érdekes része nem közlekedett... A 16-os meg, amivel az utamat folytattam, egy megállóval (Scharnweberstraße) a 21-es déli, még közlekedő része előtt fordult vissza. Na sebaj, vártam egy újabb M13-ast, majd a Boxhagener Straße/Holteistraße megállónál átszálltam a csonka 21-esre délkelet felé.
Valahol a Treskowalleén aztán arra lettem figyelmes, hogy egy Tatra szerelvény jön mögöttünk, úgyhogy leszálltam, és gyorsan kattintottam rá egyet, lásd balra. Míg pár éve még viszonylag sok helyen lehetett a cseh csodákat látni, most csak az M17-esen találkoztam velük. A fotó után észbe kaptam, hogy nem akarok (megint) Köpenickig lemenni, úgyhogy inkább Schöneweide felé vettem az irányt. Jobbra egy másik túra során készült fotó (helyszín: Landsberger Allee/Petersburger Straße), amit csak azért teszek ide, hogy ebben a sorban is két kép legyen :)
És ha már Schöneweide S-Bahn állomáson voltam (lásd balra egy 485-ös sorozatú ex-NDK-s szerelvénnyel), vártam egy S47-est, melynek délkeleti végállomása egy két megállónyi egyvágányos szakasz végén Spindlersfeldnél (lásd jobbra) van. A mellékvonali jellegű szakaszon egykor teherforgalom is volt, most kicsit olyan, mintha csak véletlenül maradt volna meg. Egyébként az egyvágányú S-Bahn egyátalán nem ritka dolog Berlinben (a legtöbb kifutó ágon vannak egyvágányú szakaszok), de ennek valahogy kisvárosi vicinális hangulata volt.
Balra: az Ostkreuzon való átszállás közben láttam, hogy sok évnyi átépítés után végre megnyílt a felső szinten levő "nagyvasúti" peron, ahol egy PESA Link II-es várakozott. Jobbra: 101-es mozdony indul Nightjet vonatával délnyugat felé a Hauptbahnhof felső szintjéről.
Persze most se bírtam ki, hogy vacsora utáni levezetésként ne videózzak egy sort :)
És még egy kis vasút: balra egy ICE-ként közlekedő ex-Metropolitan szerelvény várakozik bevetésre a Warschauer Straße-i volt DB Autozug/CNL/Talgo (még régebben Reichsbahnausbesserungswerk, csak hogy valami szépet is írjak:) telepen. Jobbra: pár tíz méterrel arrébb a villamosmegálló egy útja végére érő M13-assal. Ekkor épp eléggé beborult az ég, azt hittem, meg fogok ázni, aztán inkább felszakadozott a felhőzet.
Az onnan nem messzi Bersarinplatz elég érdekes hely: a tér közepén a villamosok egy ovális részt kerülnek meg. Gondoltam, leszállok és fotózok egyet, de a villamosok és a felhők általában egyszerre értek oda, úgyhogy végül jóval több időt töltöttem itt, mint amennyit akartam. Ráadásul az innen kiágazó 21-es - mint már említettem - nem közlekedett.
Még egy fotó a Berlin első szovjet városparancsnokáról elnevezett téren, aztán ugrunk egyet a Rosenthaler Platzra (jobbra).
Egy kis 12-es villamos: balra az Invalidenstraße, jobbra a Veteranenstraße felől.
Balra: a Torstraße villamospályájáról nem tudtam eldönteni, hogy kiszáradt füvesítést látok, vagy spontán gazosodást. Jobbra: a Hackescher Marktot körbejáró hurok nyugati kijárata az Oranienburger Straßéban.
Ezeken a képeken úgy száz méterrel vagyunk előrébb az előbbi fotóhoz képest. Jobb szélen a foghíjtelek-szerű végállomás bejárati vágányai látszanak, a jobb oldali képen pedig egy egyirányú GT6 szerelvény, ami valamiért nem állította jól maga előtt a váltót. A vezetőnek ezért ki kellett szállnia, hátramennie, az ottani szükség-vezetőpulttal kicsit tolatnia, aztán vissza előre... aztán vissza hátra, még egy kis tolatás, és utána már jó irányba tudott haladni.
Jobbra egy újabb "utazzunk végig egy vonalat" nekifutás egyetlen képe: kivillamosoztam Ahrensfeldébe, ami szó szerint a város határán fekszik (a hurokvágány melletti utca túloldala már Brandenburg tartomány). Mit mondjak, majdnem belesántultam az utazásba, mert a villamos csak ment, ment, emberek felszálltak, leszálltak, de inkább felszálltak, és csak mentünk, mentünk... Eredetileg úgy terveztem, hogy az M8-assal megyek ki, és a más útvonalon haladó 16-ossal vissza, de nem bírtam volna ki még egy ilyen végtelen utat (az M8 hivatalos menetideje 61 perc, a 16-osé csak 36 perc, de nem is megy annyira be a belvárosba), úgyhogy Marzahnnál szépen átszálltam az S-Bahnra. Jobbra a látogatás utolsó villamosos képe: éppen a tegeli reptérre vivő buszhoz mentem a Hauptbahnhofnál, amikor rámjött, hogy lefotózzam ezt a villamost. Ha még emlékszünk a korábbi oldalamra, a megálló díszes tetejét múltkor (az átadás után nem sokkal) éppen tatarozták, mert elkezdett szétesni. Most már készen van, és remélhetőleg ki fog tartani pár évtizedig :)