Berlini tömegközlekedési életképek 2012 augusztusából (1)

Immár harmadik éve járok módszeresen kötöttpályázni (is) Berlinbe, de még mindig nem sikerült megunnom! Igaz, messze nem jártam be az egészet, bár a fő S-Bahn szakaszok és a régi U-Bahnok már mind "megvannak". Ugyanakkor annyi történelmi és technikai emlék is van a német fővárosban, hogy amellett a vonatozgatásra nem mindig marad idő. Persze az is igaz, hogy néha meg egyéb témájú csavargásaim során is síndöcögényekbe botlok, olyan helyeken, ahol nem számítanék rájuk: a jobboldalt látható, gumikerekekre helyezett régi metrókocsit például a tempelhofi repülőtéren fotóztam. Időrendiség helyett megpróbáltam földrajzi vagy tematikus csoportokba rendezni a képeket, így az útibeszámolóhoz tartalomjegyzék is dukál:

Nosztalgiametró, avagy a földalatti nemtúlgyorsvasút
Villamosok
Villamos-metró"párhuzamosság"
Villamossal "Nyugatra", majd vissza
Schöneweide és Köpenick felé
Még egy kis U-Bahn
Egy kiS-Bahn
És végül...

Nosztalgiametró, avagy a földalatti nemtúlgyorsvasút

A metró a legtöbb városban viszonylag új dolog, kevés helyen van valódi nosztalgiázás rajta (az egyik kivétel pont Budapest a 117 éves kisföldalattival). Berlinben viszont van mire visszatekinteni, hisz száz évnél régebbiek az első vonalak - és bár az ilyesmi drága játék, nosztalgia szerelvényeik is vannak. Idén augusztusban a Múzeumok Éjszakáján sikerült elcsípnem az egyiket. Húzós nap volt, bár nem akarom sajnáltatni magam, mert nagyon élveztem: utaztam DDR villamoson, faros Ikaruson, láttam lóvasutat, elveszett síneket és nosztalgia villamost, utaztam tehermozdonnyal vontatott kisvasúti kocsin, majd ezerrel kellett tepernem, hogy visszaérjek Berlinbe, elcsípni a Warschauer Strasse-i kocsiszínből az U1-es magasvasúti szakaszán át az U2-esre tartó öreg szerelvényt:

Hogy hat nosztalgiakocsi egyszerre működjön, az még Berlinben sem mindennapi dolog - ha jól tudom, egy ideje nem volt példa ilyesmire. A szerelvény elején az 1924-es építésű 262-es motorkocsi, mögötte az 1925-ös 722-es pót (melynek piros színe azt jelentette, hogy szabad rajta dohányozni), az 1926-os 294-es és 7-es motor-, az 1925-ös 737-es pót-, majd zárásként az 1926-os 302-es motorkocsi. Balra a Görlitzer Bahnhof állomáson áthaladva látjuk az impozáns vonatot. Jobbra a Deutsche Oper állomást látjuk (már az U2-n) ahol az első fordulójáról visszafele jövő szerelvényt bevártam, hogy utazzak egy sort vele. Az itt látható két középső vágányt ma csak tárolásra használják, de eredetileg egy rövid szárnyvonal indult innen.

A szerelvény - amit itt már az U2-es vonal Mendelssohn-Bartholdy-Park és Gleisdreieck állomása közt látunk - kocsijait a XX. század eleji német vasúti- és gépgyártás krémje készítette: a 262-est a Fuchs, a 722-est és 737-est a Credé, a 294-est a van der Zypen, a 7-est a Busch, a 302-est pedig az O&K. Persze ez körülbelül senkit se érdekelt a helyszínen, a lényeg az volt, hogy a közel kilencven éves szerelvény jól nézett ki. Sajnos a napfénnyel nem volt szerencsém: pont beborult az ég, amikor nem kellett volna...

Balra: a nosztalgia nem ment végig az U2-es északi szakaszán, hanem a Potsdamer Platz-on fordult. Jobbra: valahol útközben az Olympia-Stadion felé. Az este nem telt el minden bonyodalom nélkül: az egyik menet során két állomáson is húsz perc körüli időt töltöttünk. Nem derült ki, hogy mi a gond, a hangosbemondó csak annyit mondott, hogy "fennakadások vannak a vonal közlekedésében" és "türelmet kérnek".

Várakozás özben jó alaposan végig lehetett nézni az összes kocsit, melyek belső terét még érdekesebbé tették a régi hálózati térképek (mindegyikben másmilyen). A jobbra látható a Berlini Fal idején készült: a Kelet-Berlin alatti vonalak is jelölve vannak, de a "nyugati" metró csak a Friedrichstrassén állt meg.

Még mindig várakozunk... A kézzel nyitható ajtókra vigyázó személyzet is csak várt és várt, ők se tudták, mi van. Valószínűleg a pályával lehetett valami, mert az alagútban végig égett a világítás, a szerelvények minden elinduláskor kürtöltek, egy helyen pedig emberek is mozogtak az alagútban.

A kocsik vezetőfülkéje nem túl ergonómikus kuckó volt, nem túl kifinomult vezérlőszervekkel: a menetkapcsoló és a fékkar is felismerhető, akárcsak a lecsapható fa pad (a fotó az ablakon keresztül készült, azért olyan furcsa).

A belső tér elrendezése áttételesen a budapesti metró szovjet kocsijaira is hatással volt, hiszen ezen kocsik nyomdokán épült az a (már széles profilú) CII sorozat is, ami konkrétan megihlette a Mitiscsi Vagongyár mérnökeit annak idején.

Végülis nem is tudom pontosan, mennyi ideig állt a forgalom, de aznap már biztos nem állt teljesen helyre a menetrend...

Bár nem volt túlságosan egyszerű, azért videóztam is a menetet. Finom kis járgány volt!

Olympia-Stadion: elvileg innen hamar vissza kellett volna indulnunk, de valószínűleg kihagytak egy fordulót, úgyhogy a belvárosba már egy modern szerelvénnyel mentem vissza - amire szintén legalább tíz percet várnom kellett. Itt már egyébként elég sokan szentségeltek :)

Villamosok

Már írtam talán, hogy Berlinben nem a villamos a legérdekesebb kötöttpályás közlekedési eszköz - de azért egy ekkora hálózaton mindig akad látnivaló!

Balra: Vinetastraße - Pankow felől a belváros felé tartó tuja. Jobbra: szivárvány a köpenicki Bahnhofstraße felett.

Egyirányú hosszú Flexity-k az Ernst-Thälmann-Park sarkánál.

A GT6-osok a fővizsgával együtt új festést is kapnak (lásd balra), ami nem különbözik rettentően a régitől (lásd jobbra).

És még mindig Pankow: Berliner Straße.

Villamos-metró "párhuzamosság"

A bal oldali kép nem túl jellemző Berlinre: a Schönhauser Allee/Kastanienallee kereszteződése valahogy megmaradt olyan közép-európai nagyvárosiasnak, mint amilyen a második világháború előtt a város nagy része volt. A közlekedésmániások számára a korona mindezen az itt (is) magasvezetésben közlekedő U2-es metróvonal.

A szűk hely és az autóforgalom miatt nem nagyon lehet lefotózni, de öt irányból találkoznak a sínek a metró pályája alatt! Jobbra: ez nem egy túl jó kép, de azért talán látszik, hogy itt nem kell negyed órát várni két villamos közt :)

Balra: ... és mindez még autókkal, biciklisekkel és gyalogosokkal is súlyosbítva van! Jobbra: a bekezdés címe arra utal, hogy Budapesten a hetvenes évektől kitűzött cél volt, hogy ne maradjon a metróval párhuzamosan más kötött pálya. Berlinben nem annyira foglalkoztak ezzel, itt például legalább négy megállót együtt mennek, már vagy száz éve. Értelemszerűen a metró ritkábban áll meg, de azért a párhuzamosság néha elég egyértelműen látszik :)

És ha már itt járunk: a z Eberswalder Straße állomást és a hozzá tartozó magasvasutat néhány éve újították fel, jól is néz ki!

Folytatás: villamossal "Nyugatra" és Köpenickbe, U- és S-Bahn

Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez