Berlin 2005 májusában (1)

Berlinbe már évek óta el akartam menni, és erre jó apropónak tűnt a potsdami kötöttpályás közlekedés 125. születésnapja. Természetesen nem csak a síndöcögények érdekeltek, de azért igyekeztem úgy szervezni a programot, hogy ők is beleférjenek. Ebbe aztán némileg belerondított, hogy a megérkezésünk napja teljesen elment egy repülőnappal, de sebaj :)

Berlinről volt szó, de mégse ott kezdjük: Schöneiche

A második nap Potsdamé volt, a harmadikon viszont már a helyi döcögényeket is szerettünk volna látni. Aztán inkább elmentünk a három városszéli villamos egyikét megnézni: mivel tavaly sort kerítettünk a 87-es, woltersdorfi vonalra, idén a Friedrichshagen-Schöneiche-Rüdersdorf viszonylat került sorra.

Ez a vonal a woltersdorfitól egy megállóval arrébb levő S-Bahn állomásánál indul. Körülbelül 14 kilométeres útvonalán méteres nyomtávú tuják szállítják a környező települések utasait a gyorsvasúthoz.

A menetrend szerinti forgalom egy részét Cottbusból vásárolt KT4-esek bonyolítják le, melyek igen szokatlan módon airbrush festményekkel vannak díszítve.

Egy Tatra belseje. Semmi különös, egyszerűen csak rendben van tartva.

A vonal helyenként két-, de többnyire inkább egyvágányú. Néha erdőben megy, néha a települések utcáin, néha pedig zárt pályán. A kimondottan ramaty idő ellenére is kellemes látvány volt némely szakasza!

Ennek a Tátrának az orrfestménye a kocsiszínt ábrázolja.

Az egyirányú, kitérős forgalmat automata biztosítóberendezés irányítja. Az egyik ilyen kitérőnél még látható az egykori rüdersdorfi remiz csarnoka, mely abból az időből származik, amikor a schöneichei és kalkbergei villamosüzem két külön cég volt. A húszpercenként járó villamosok következő indulásáig hátralevő időt kijelzők mutatták, érdekes kontrasztot adva a romos depó előtt.

A forgalmat a Tatrákon kívül Heidelbergből vásárolt hattengelyes DÜWAG-ok bonyolítják le. A Torellplatz megállónál kezdődő szakaszra való behaladást érdekes módon hagyományos módon, váltóbot segítségével biztosították.

Mind az öreg DÜWAG-ok, mind a KT4-esek kimondottan gyorsan közlekedtek, a kétvágányú szakaszokon érzésem szerint megközelítve az 50-60 km/h-t. Normális utazási idők mellett érthető is, hogy miért maradt meg a villamos, miért nem vette át a helyét a busz...

És akkor végre Berlin!

A schöneichei villamos belső végállomásánál az S-Bahn alatt átbújva már meg is találtuk a berlini villamoshálózat egy viszonylag messzire kinyúló ágát. Mielőtt valaki megkérdezi, hogy a schöneichei vonal miért nincs ezzel összekötve, felhívnám a figyelmet, hogy a berlini villamosok az előbbivel ellentétben normál nyomtávúak.

Az előbbi képen látható csatolt T6A2-M (az "M" a modernizálásra utal, melyet Mittelwaldéban végeztek - ugye ismerős ez a helységnév?) szerelvénnyel Köpenickig mentünk. Érdekesnek találtam, hogy Berlin évekkel ezelőtt leállította a T6-os motorkocsikhoz tartozó B6-os pótkocsikat, és azóta két motorkocsit összecsatolva közlekedteti a típust.

Természetesen utaztunk egyet az eredetileg a MAN által kifejlesztett alacsonypadlós megoldásra alapuló ADtranz GT6N-ekkel is, melyek a müncheni R2-esek rokonai. Sőt, valószínűleg a mi leendő nagykörúti villamosaink is hasznosítani fogják a sorozat gyártása közben szerzett tapasztalatokat, mert a technológia közben átkerült a Siemenshez.

Ezek a kocsik gyorsak, meglehetősen nyugodtan futnak, és a szekunder rugózás torziós hatását felhasználó forgóvázbeállítás ellenére se volt feltűnő kilengésük ívekben.

A típusból van kétirányú verzió (GT6N-ZR) is.

Csatolt KT4Dt-M szerelvény. Az "M" természetesen itt is a modernizálást jelenti. Belülről szerintem jobban néznek ki, mint az imént látott alacsonypadlósok!

Még egy kép ugyanerről a kereszteződésről (Allee der Kosmanauten/Rhinstrasse). Figyelemreméltó, hogy két vonal találkozásakor majdnem minden irány össze van kötve a többivel. Tulajdonképpen "egy ág híján grand union"-ról van szó.

Néhány hónapja átstrukturálták a villamos (és busz) hálózatot: vonalak összevonásával, átszervezésével "metró" vonalakat hoztak létre, melyek jelzése M betűvel kezdődik. Ezek lényege a stabil követés, és a gyors, közvetlen kapcsolatok teremtése. És a gyorsat tessék szó szerint érteni: a jó minőségű pályáknak köszönhetően nagyon dinamikusan mennek a járművek. Az állandó 50-60 km/h körüli sebesség és a jó lámpaprogramok miatt kifejezetten elkezdtem szégyellni a budapesti villamosok lassúságát.

A fentebbi képről sejthető, hogy ezen a pályán nem viharos tengeren bukdácsoló hajóhoz hasonlóan haladnak a Tátrák - mondjuk a budapesti 1-es villamossal ellentétben. Bár a "metróvonalak" bevezetésekor eléggé paprikás volt a lakosság hangulata, én úgy tapasztaltam, hogy elég hatékony eszköz a berlini villamos. Pedig ez is sárga, és ez is sínen megy :)

Egy KT4-es belseje. Ehhez a típushoz kapcsolódik az az élmény, amikor a mi csatolt szerelvényünk mögött három méterrel jött a következő csatolt szerelvény, felvéve a tempónkat. Lenyűgöző látvány volt, pláne, ha eszembe jut a Moszkva tér kijárata, ahol egy zöld lámpán mindig csak egy villamos mehet át egyszerre, a következőnek meg kell várnia a következő szabad jelzést.

Bizonyos vonalakon az alacsonypadlósok is csatolva járnak.

Egy ilyen szerelvény hátulról. Szívesen látnék ilyen pályát és ilyen megállót Budapesten!

Folytatás: további képek, morfondírozással a múltról és jövőről

Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez