Városi és nemvárosi közlekedés
Bergisches Strassenbahnmuseum, Wuppertal-Kohlfurth
Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben mi Magyarországon elég szerencsések vagyunk, hogy van egy Közlekedési, illetve egy Városi Tömegközlekedési Múzeumunk, illetve hogy a kötöttpályás közlekedéssel rendelkező városok (Debrecen, Miskolc, Szeged, és persze Budapest) maguk is foglalkoznak nosztalgia közlekedéssel. Persze sokak szerint "kicsit sárga (milyen lenne:) és kicsit savanyú" az eredmény - viszont tévedés azt hinni, hogy mindenütt olyan komolyan foglalkoznak ezzel a témával, mint Bécsben vagy Prágában: számtalan német nagyvárosnak egyátalán nincs villamosmúzeuma és/vagy rendszeres nosztalgiaüzeme! Ez nyilván ott se tetszik a közlekedésbarátoknak, ezért több helyen alakultak lokális múzeumok, ahol magántulajdonban levő járműveket őriznek vagy üzemeltetnek. Sőt, annak idején a Hannover melletti Wehmingenben megpróbáltak egy teljes Németországot lefedő gyűjteményt is létrehozni, de belebuktak. Azóta szerencsére újrakezdték, és inkább óvatosabban, lassabban lépnek, és érnek el sikereket, viszont voltak teljes bukások is, Schönauban például egy teljes járműgyűjteményt felszámoltak (=elbontottak) a projekt sikertelensége után.
Wuppertalban '87-ben szüntették meg az utolsó villamosvonalat - pontosabban az utolsó normál nyomtávút, mert a város méteres nyomtávú vonalaitól már '70-ben elbúcsúztak. A városiak mellett városközi társaságok is üzemeltek errefelé, melyek Düsseldorfig és Essenig elértek, illetve a térség nagyobb városainak (Solingen, Remscheid) is voltak saját vonalaik. Ehhez vegyük hozzá a részben úttesten futó fogaskerekűt és a ma is működő függővasutat, és be kell látnunk, hogy igazi közlekedésbarát paradicsomról lehetett szó - a gond az volt, hogy mindezt fenntartani, illetve az egyéni közlekedéssel szemben vonzóvá tenni mérhetetlen sok pénzbe került volna. A hetvenes-nyolcvanas években már világos volt, hogy vagy a villamost modernizálják, vagy a függővasutat tartják meg, a kettő együtt nem fog menni. Mivel utóbbi kvázi metró jelleggel tárta fel a Wupper völgyét, és nem lehetett volna csak úgy egyszerűen mással pótolni, a villamos húzta a rövidebbet.
A villamosok közelgő végét látva még 1969-ben alakult meg a Bergische Museumsbahnen egyesület, mely '73-ban megszerzett egy darabot a Wuppertal - Solingen közti, akkor már felhagyott 5-ös villamosvonalból. A rákövetkező években megteremtették az üzem feltételeit, saját kocsiszínt építve Kohlfurth városrészben, '92-ben pedig megindították a rendszeres és nyilvános üzemet.
Bár Kohlfurth papíron Wuppertal része, az oda vezető utat kicsit úgy kell elképzelni, mintha Solymárra mennénk ki: a Hűvösvölgyi út még érezhetően Budapest része, aztán Hűvösvölgy és Pesthidegkút már kicsit mintha másik világ lenne. Aztán elhagyjuk azt is, és hosszabb lefelé menetel után (egy jó sűrű erdőben) érünk el célünkhoz, ahol jellegzetes régi házak közt egyszercsak azt vesszük észre, hogy sínek keresztezik az utunkat - én végig azon gondolkodtam, hogy azon a jókora hegygerincen, amin átmentünk, régen tényleg tuják jártak át? Na meg vonatok... elég döbbenetes! Az udvar viszont minden villamosbarát álma, balra például egy portaként és pénztárként szolgáló düsseldorfi pótkocsit láthatunk 1960-ból, jobbra pedig egy hageni motor+pót szerelvényt '57-ből, illetve egy freiburgi motorkocsit '53-ből, munkakocsi szerepben (és színben).
Odaérkezésemkor állt ki a csarnokból a Bogestra (Bochum-Gelsenkirchener-Strassenbahnen AG: két szomszédos Ruhr-vidéki város közös közlekedési vállalata) 96-os pályaszámú KSW-je, azaz háborús motorkocsija. A jellegzetes kinézetű kéttengelyest 1948-ban építette a heidelbergi Fuchs. '76-ban vonták ki a forgalomból, akkor került ide, majd '96-ban a Bogestra visszakérte és felújította. Azóta kétévente látogat vissza.
A korábban látott hageni 337-es motorkocsi (DÜWAG, 1957), valószínűleg az ugyanakkor épített 131-es pótkocsival. Sajnos aznap nem volt túl sok mozgás, ez a kevés olyan szerelvény egyike volt, amit nem csak egy helyben láthattam.
A wuppertali 604-es (saját építés 1932) mozdonyka megjárta Neuss-t, ahol normál nyomtávúra építették át, majd Düsseldorfot is. Mivel a múzeum alapvetően méteres nyomtávú, most szoborként áll a telep szélén. Jobbra a solingeni 41-es pályaszámú síncsiszoló látható (Schörling, 1952), mely szintén sokat utazott: dolgozott a Vestische Strassenbahnnál, majd Mülheimben, mielőtt "visszakerült" volna. Németországban ma van 50 körüli villamos/Stadtbahn üzem (ezek közül több is több települést lát el), de régen vagy két-háromszor ennyi volt; a bezáró üzemek használható járművei néha több további üzemet is megjártak a selejtezésükig...
Balra: a 628-as a "lokális Muki" (saját építés, 1950). Jobbra: egy újabb síncsiszoló, a Bogestra 610-ese (Seidlitz&Kuschmierz, 1950). A munkajárművek többnyire nem dísznek vannak, több közülük ténylegesen részt vesz a három kilométeres múzeumi vonal üzemeltetésében. Ezen túl azt is megjegyezném, hogy jobb helyeken minden üzemnek volt - és van - síncsiszolója, csak Budapest engedi a régi csiszolók selejtezése óta teljesen hullámosra-kagylósra kopni a síneket, hogy aztán jó hangos legyen, vibráljon minden, és hamarabb tönkremenjen jármű és pálya. Persze x évente kapirgáltak valamit, de annak az eredményét bárki láthatja, aki ránéz egy átlagos pesti sín felületére. Igaz, úgy hallottam, a BKV éppen mostanában szerez be valami ilyesmit; remélem, folyamatosan használni fogják.
Balra egy újabb Bogestra-jármű, a 683-as (Credé, 1951). Ahogy az talán feltűnhetett, a gyártók többsége ma már ugyanúgy történelem, mint az üzemek, ahol ezek a kocsik üzemeltek - már csak ezért is fontosak az ilyen gyűjtemények! A negyedik képen látható freiburgira hasonlító jármű egyébként a Verbands II egységtípushoz tartozik, ezért számos német üzemben látni hasonló kinézetűt. Ahogy kitalálható, ez a példány munkakocsivá lett alakítva, akárcsak a jobbra látható wuppertali 93-as (MAN, 1920).
A könnyűszerkezetű csarnokban meglepően sok jármű elfér; balra például a 128-as oktatókocsi (MAN, 1919), jobbra pedig a 141-es fémvázas (Uerdingen, 1928) látható. Utóbbin megfigyelhető a korai fémvázas járművekre jellemző szegecselés (később inkább hegesztették a lemezeket).
A bal oldali darmstadti hattengelyes eredetileg Remscheidban üzemelt. Kinézete elég jellegzetes: bár mi leginkább a DÜWAG-okat ismerjük, más cégek is léteztek, a Westwaggon például ilyen dizájnnal épített járműveket 1960 körül. Jobbra ismét egy kéttengelyest látunk, a Van der Zypen & Charlier által 1925-ben épített 239-est (ez a kölni illetőségű gyár volt egyébként a későbbi Westwaggon magja).
A csarnok vége el volt zárva, ez a múzeum műhelye. Most éppen a wuppertali 159-es (MAN, 1925) volt felemelve, egyik forgóvázát le is tudtam fotózni az üvegen keresztül.
Közismerten imádom a DÜWAG gömbölyű motorkocsijait, a Vestische Straßenbahnen 342-ese ezek egy korai példánya 1952-ből. Sajnos nem tudtam megnézni a jármű elektro-pneumatikus kontaktoros menetvezérlését, sem Secheron rendszerű lamellás tengelykapcsolókat, pedig utóbbiról csak elképzelésem van, hogy egyátalán mit jelenthet :) Egyébként a gmundeni villamos két DÜWAG-motorkocsija ennek a tesói.
Az udvaron álló gépeket is igyekeztem megnézni, bár nem mindenhova lehetett bemenni. Balra a remscheidi 120-as motor (Westwaggon, 1951), jobbra az előbbi mögött álló wuppertali 266-os pót (MAN, 1925) látható, utóbbi 1959 és 69 közt Aachenben is dolgozott.
A kerítés mellett mindenféle alkatrészek voltak felhalmozva, balra például alul egy háromtengelyes, rajta pedig egy kéttengelyes futóvázat láthatunk. Az ott jobbra meg úgy néz ki, mint egy Multicar, de azért annyira mégsem. Mögötte egy Thüringerwaldbahn eredetű zárt teherkocsi (eredetileg poggyászkocsi), ami Düsseldorfon át került ide, ahol is a környékre jellemző villamosos teherszállítás emlékére helyi pályaszámot és cégjelzést kapott. Az áramszedő gondolom csak azért van a tetején, mert másutt nem volt neki hely az udvarban - a kocsiról talált leírásokban legalábbis nincs szó önellátó funkcióról.
És ez itt egy meglepő, de érdekes szerkezet, ha jól azonosítom (ha nem, akkor gyorsan szóljatok!): egy "Einzelrad-Einzelfahrwerk", azaz EEF. Ez egy tengely nélküli ívbeálló kerékpár, ami a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján az alacsonypadlós villamosok építését volt hivatott forradalmasítani (elősegíteni). Fritz Frederich, az aacheni Műszaki Főiskola professzora fejlesztette ki, de a gyakorlatban a hajtott változat nem vált be, és a nem hajtott (futó) is elég rossz futásminőséghez vezetett. Ez a példány valamelyik kilencvenes évekbeli "kocka" DUEWAG alacsonypadlós alól jöhetett, de többet nem tudok róla. Pontosabban ennyit se, csak megtippeltem :)
Inkább térjünk vissza azokhoz az időkhöz, amikor a DUEWAG-ot még DÜWAG-nak hívták, és a világ legjobb villamosait gyártotta: a Bogestra 1957-es építésű hattengelyesét már láttuk a nyitó képen, de soha nem elég belőle :) Annak ellenére, hogy a múzeumi vonal felszállóhelyénél állt, sajnos nem mozdult :( Közben egyre sötétebb lett, amit próbáltam néha túlexponálással kompenzálni, ezért különbözik a két kép.
A DÜWAG GT6-os helyett a Rheinbahn (Rheinische Bahngesellschaft AG) 107-es pályaszámú négytengelyese ingázott.
A DÜWAG által 1936-ban épített kocsi peronján volt ugyan némi tolongás, de a végén azért mindenki felfért.
Úgy terveztem, hogy legalább két fordulóra ott maradok: felmegyek, aztán lefelé jövet valahol leszállva a következő meneteket már kintről fotózom. Aztán a Greuel névre hallgató felső végállomáson (a sínek ugyan tovább mennek, de az egyesület nem kapta meg (még?) az üzemeltetési jogot) eleredt az eső, és olyan barátságtalanul folytatta, hogy inkább feladtam, és visszaindultam Kölnbe.
Jobb híján így csak ennyit tudok az utazásról mutatni: érdemes odafigyelni a hangra! Felfelé a vontatás, lefelé a fékezés figyelhető meg, és talán az is észrevehető, hogy ez a vonal bizony meglehetősen meredek: az _átlagos_ emelkedés 50 ezrelék. És mégis, esőben, öreg járművekkel is működhet az üzem...
Sajnálom, hogy az égszakadás miatt le kellett lépnem (de jól tettem, mert Wuppertal belterületére érve már úgy zuhogott, hogy el se akartam képzelni, mennyire átlátszóra áztam volna a hegyoldalban várakozva:), remélem, sikerül még visszajönnöm ide - esetleg úgy, hogy több jármű is közlekedik!