Ha jól számolom, legutóbb 2015-ben jöttem kimondottan tömegközlekedni az osztrák fővárosba. Pontosabban alapvetően akkor is múzeumozni indultunk Jazzcoollal, de az egyik betervezett látnivaló a villamosmúzeum volt. Aztán hatalmas szünet jött, ami azért furcsa, mert '99-től kezdve tíz éven át munka miatt rettentő sokat jártam ide, úgyhogy többet villamosoztam itt, mint Budapesten kívül bárhol. Plusz néha még szórakozásból is kijöttem. Volt, hogy csütörtökön munkamegbeszélés volt, hazamentem, aztán szombaton megint a kora reggeli Dacia expresszen találtam magam, mert Tramwaytag volt, évforduló volt, főműhelyt látogattunk. Máskor villamosbarát egyesületet látogattunk, megnéztük a Combinóink gyártását, vagy csak épp ráértünk a haverokkal. Persze 2015 után is volt, hogy egy-egy átszállás kapcsán eltöltöttem egy kis időt a császárvárosban, de akkor a kifutó modellnek számító 4030-as motorvonatok videózása mellett inkább csak sétálgattam a belvárosban. Megint máskor pedig nem jutottam beljebb a főpályaudvarnál.
2025 augusztusában megint csak átszállni érkeztem Bécsbe: a Twin City Liner nevű vízsugárhajtású hajóval érkeztünk Pozsonyból, és a programba beiktattunk egy kis városnézést, mielőtt felszálltunk a Pest felé induló Railjetre.
Hajónk a Duna-csatornán át a belvárosig, egészen a Schwedenplatzig feljött, úgyhogy ott készült az első villamosos fotó, egy "D" sorozatú tujáról. Perpillanat ez a legújabb bécsi villamostípus - már évek óta közlekedik, ennek ellenére én még soha nem utaztam vele! Ahogy az "A" és "B" sorozatú ULF-ok korábban már használt betűjelzések újrafelhasználásai voltak, ez a "D" típus se az első "D" típus Bécsben. Az első ilyen jelzésű sorozatot 1899-től szerezték be, és így nézett ki. Azokat a kocsikat 1938-ig mind selejtezték, úgyhogy 1957-ben, amikor megépítették első "Bengáli jellegű" csuklósukat, az szintén ezt a jelzést kapta: ő így nézett ki. Abból a kocsiból végül "D1" jelzéssel lett sorozat, ennek ellenére a betűt legközelebb csak a 2010-es évek közepén használták fel újra, a fentebb látható típusnál, melyet még a Bombardier kezdett gyártani (amit azóta bekebelezett az Alstom).
És lássunk egy ULF-ot is! Az előbb belebonyolódtam a betűjelzésekbe, és itt is ezt fogom tenni: a hosszú ULF-ok első sorozata a "B", a második pedig - melybe ez a kocsi is tartozik - a "B1" jelzést viseli. Kívülről az alapján szoktam megkülönböztetni őket, hogy a sima B-knél az indexek vannak a homlokfal szélein, a fényszórok pedig bent, az újabbakon viszont a fényszórók vannak kint, az indexek pedig bent. Persze igazából nem tudom, hogy ez tényleg a két típus közti különbség-e, vagy valamikor évjárattól függetlenül változtattak a dizájnon. Itt szeretném megjegyezni, hogy továbbra is furcsának találom, hogy az ábécé "újraindításával" a négyjegyű pályaszámokról visszatértek a háromjegyűekre.
A másik járgány, amit még nem láttam, az a "bádeni HÉV" új, 500-as sorozata, melynek egy példányát itt éppen az Operától indulni látjuk, hátul a távolban a Stephansdom csipkéivel.
Aranyos dagi hernyó :)
A távolsági (helyközi, helyiérdekű) jelleg miatt az ülőhelyek számának maximalizálására törekedtek. Ezek a fa ülések nagyon tetszenek: ezerszer, de inkább milliószor bizalomgerjesztőbbek, mint a magyarországi tömegközlekedési járművek szövettel borított ülései, melyek valószínűleg több évtizednyi koszt, mocskot, kiöntött üdítőitalt, valamit konkrét vizeletet és székletet tartalmaznak, egyrészt mert nehéz takarítani őket, másrészt mert meg se próbálják takarítani őket :-/ Én ezt komoly problémának tartom, és szerintem a bécsiek (meg még a fél világ) se véletlenül választanak egy ideje ehhez hasonló letörölhető üléseket a mocsokmágnesként funkcionáló párnások helyett.
Kicsit feljebb láttunk hosszú ULF-ot, ez itt pedig egy rövid. Abból is az újabb, "A1" jelzésű típus, kifelé eső fényszórókkal.
És itt egy másik. A képek készítésekor épp szétesett a menetrend: a másik irányba elment három kocsi, mire a nekem kellőbe jött egy - amire ennek megfelelően természetesen alig lehetett felférni. Ez egyébként érdekes dolog: annak ellenére, hogy Bécs budapesti ésszel felfoghatatlan mennyiségű pénzt költ folyamatosan az amúgy is jóval fejlettebb tömegközlekedésük fejlesztésére, a járművek szerintem egyértelműen tömöttebbek, mint régen, mégpedig azért, mert a lakosság hihetetlen mértékben növekszik. A kilencvenes évek eleje óta nagyjából félmillió fővel laknak többen a városban! Ez biztos érdekes téma a várostervezőknek és közlekedésszervezőknek, de még civilként is meglepő volt, hogy mekkora lakótelepek nőttek ki mindenfelé azóta, hogy nem járok ide. Gyerekkoromban büszke voltam rá, hogy Budapest kétmilliós város, míg a gazdag Bécs "csak" másfél, mára gyakorlailag megfordultak ezek az értékek.
Az 1-es villamos az emlékeimben még mindig a Ringen az egyik irányba körbemenő járat (a 2-es volt a másik), pedig már 2008 óta csak "átfonódik" az óvárost körbevevő körúton. Itt éppen dél felől érkezve kanyarodik rá a Kärntner Ringre.
És itt már elindultunk hazafelé, mert ez a kép a Südtiroler Platzon készült, a főpályaudvar mellett.
A nem épp Zürich Hauptbahnhof színvonalú kelenföldi pályaudvar viszonylag rendszeres felhasználójaként viccesen hangozhat, ha azt mondom, hogy sose voltam oda a bécsi Hauptbahnhof helyszínéért és kialakításáért, de vasúti szempontból látom az előnyeit, úgyhogy szép lassan megszokom.
Egészen durva, hogy hogy körbenőtte a város a síneket, és már nem csak iroda-, hanem lakóépületekkel is. Ja, az előtérben meg egy "öreg" 1144-es mozdonyt láthatunk gépmenetben átrobogni a pályaudvaron. Az öreget azért tettem idézőjelbe, mert ez a konkrét gép '92-es gyártású, de ebben a közegben a hetvenes évekbeli formatervével jelentősen régebbinek tűnik.
Ezen a képen megfigyelhetjük a késéseket, illetve azt is, ahogy a kijelző a hőségre panaszkodik :)
Talent új festésben. Legalábbis nekem újban, mert én még a régit szoktam meg :)
És búcsúzóul még egy villamos motorkocsi: a Gyesev egyik Ventusa.
Ennyi volt röpke visszatérésem Bécsbe, ami annyira fellelkesített, hogy pontosan egy hónappal később megint kimentem, ezúttal egy teljes napra :)