Városi és nemvárosi közlekedés
Bécs 2011 őszén
Több mint egy évtizeden át rendszeresen felbukkantam Bécsben, hol csak tömegközlekedés, hol más miatt, míg 2008-ban véget nem ért ez az időszak. Kicsit azért hiányzott, úgyhogy ősszel Jazzel kiugrottunk megnézni, hogy mi közeledünk jobban hozzájuk, vagy ők hozzánk :)
A RailJet (baloldalt) is kimaradt eddig az életemből, még jó, hogy eszembe jutott, hogy helyjegyet is vegyünk rá - különben állhattunk volna legalább Győrig, de lehet, hogy egészen Meidlingig. Az időjárással nem volt szerencsénk: szürke, felhős idő volt, fények alig, úgyhogy kevesebbet fotóztam, mint azt eredetileg terveztem. Jobboldalt amúgy két V típusú szerelvényt látunk a Kennedybrückénél, a Bécs patak medrébe épített egykori Stadtbahn-, ma metró (U4) vonalon haladni.
Bejáratott útvonalon mentünk tovább, a Reinlgasséban szálltunk le legközelebb, a schönbrunni kastéllyal szemközti domboldalon. A jobb oldali kép hátterében ki is vehető a kastélykert legfelső pontján álló Gloriette.
Ha fotózáshoz rossz a fény, videózz, annak úgyis mindegy, mondja az öreg kínai mondás, és én így is tettem. A felvétel nem beszél magáért, ezért feliratoztam, hogy mikor mit látunk :)
Baloldalt: a külső Bartók Béla úton, a vasúti híd előterében kaptam el ezt az ULF-ot... na jó, igazából a Hernalser Hauptstrassén, de azért van némi hasonlóság, nem? :) Jobbra: Paschinggasse, a 10-es és 44-es villamos végállomási hurokvágányának lejtős szakasza. A felfelé vezető ága (Güpferlingergasse) állítólag a legmeredekebb villamosos rész Bécsben, de ez se lehet sokkal lankásabb.
Balra: a szintén egy Stadtbahn-vonalból kialakított S45-ös S-Bahn vonal hernalsi megállója; jobbra pedig már döblingben vagyunk, a Pokornygasse és a Döblinger Hauptstrasse sarkánál. Látható, ahogy peronként szolgál a megemelt úttest, így nem kell megállóperont építeni a keskeny utcába.
Egy kis S45, mert miért ne? A két dízelmozdony meglehetősen durván csikorgott a szűk ívben, élőben még keményebb volt :)
Grinzing volt az első bécsi városrész, aminek a nevét megjegyeztem, mert anyuék mindig mesélték, hogy milyen jó vendéglők vannak ott. Aztán amikor '88-ban először kivittek bennünket is, emlékeim szerint egy Wienerwaldban ebédeltünk, ami azért nem a kulinaritás teteje. Na mindegy, azóta elsősorban csak azért jöttem ide fel, a hegytetei Szentendrére, hogy villamosozzak (bár egyszer Riannámmal ebédeltünk is itt egy kertvendéglőben, és tényleg jó volt). Konkrétan grinzingi villamosos képet most mégse fogtok látni, mert a baloldali fotó még Oberdöblingben készült, a jobboldali meg bár Grinzingben, de busz :P A villamos egyébként (nagyon) régen továbbjött egy kicsit errefelé, még mielőtt a mai hurokvégállomást megépítették.
Mindig is érdekelt, hogy a bécsi villamosok miért futnak olyan simán, és nagy trükköket sejtettem mögötte. Aztán kiderült, hogy elsősorban a karbantartás számít: a kocsikat is rendesen üzemeltetik (bár a DÜWAG-licensz kocsik eleve jobbak is voltak, mint a Ganz csuklós vagy a Bengáli), és a pályát is csiszolják, szabályozzák. A pálya felépítése egyszerűbb, mint amiket manapság Budapesten építenek: nincs különösebb szuper vibrációcsillapítás, sőt, kimondottan összecsukható-felfújható jellegű a dolog: időnként leszedik a síneket burkoló betont, kijavítják-újraszabályozzák a pályát, és visszatemetik. Eközben akár a forgalom is mehet, ahogy az baloldalt látszik. Az eredmény persze soha nem lesz annyira finom, mint a mi RAFS pályáink, viszont a karbantartás miatt soha nem is romlik le annyira, mint a budapesti pályák 70%-a, mivel egyszerűen lehet javítani. Nálunk ezzel szemben egyszer sok pénzért megépítik a pályát, aztán az garanciálisan (direkt írtam így: a magyar építőipar a garancia rá) tönkremegy, befolyik a víz, szétnyomják oda nem tartozó járművek, vagy csak simán tönkrehasználják 30-40 év alatt. Később persze hatalmas költségen újraépítik az egészet, féléves vágányzárral egybekötve, és kezdődik előről az egész. Jobbra: Praterstern is meglehetősen átalakult, amióta legutóbb itt jártam.
Még egy villamosos videó, ezúttal a szűkebb-meredekebb szakaszokra koncentrálva.
Az U2-es metrót időközben tovább hosszabbították a Duna túloldalára. Ez a vonal szerintem olyan, mint a budapesti M4, csak a bécsiek ki tudják fizetni a cehhet. Mindenesetre az első hosszabbításkor megszüntették a 21-es villamost, egy elég nagy lakott terület tömegközlekedését tönkretéve a terület szélén elhaladó, ritkábban megálló metró miatt, most pedig magasvasutat építettek egy ritkán lakott környéken. A szakaszhoz tartozó híd (lásd balra) se kispályás a ferdekábeles kivitellel! Amikor olvastam, hogy itt jár majd a metró, kicsit fura érzésem volt, mert rémlett itt egy híd, de jóval régebbről - aztán kiderült, hogy tényleg: '97-ben adták át, de csak buszok jártak rajta, végül 2010 óta a metró. Jobbra: egy "ezüstnyíl" kocsi belseje.
Ízelítőnek egy rövid videó. A magasvezetés látványos, de főleg a külső szakaszon azt mutatja, hogy nem túl sűrűn beépült területen halad, mert beljebb már nem engednék a bécsiek az ilyesmit (van elég magasvasútjuk már). Igazából perpillanat ez a vonal is a pampán végződik, mint az U1-es északon, de állítják, hogy ha majd megépítik a befejezését az asperni reptér helyén épülő lakóterületig, akkor jó lesz. Az ott lakóknak nyilván, de hogy ez rentábilis-e..? Mert hogy ugyanott (meg itt, útközben is) van nagyvasúti/S-Bahn megálló, tehát a metró azon felül épül. Persze a megtérülést mindig a szegény figyeli jobban :I
És ha már kimentünk az isten háta mögé, Stadlautól vonattal jöttünk vissza. Aztán útközben átszálltunk (de előtte még fotóztunk szóló és dupla gépmenetet), a Südbahnhof romjai közt átszálltunk a "pincében" menő vonatokra. Egy ilyesmi vasúti hálózat igen jól jönne Budapestnek, pontosabban a kertvárosok szélére szétszórt lakótelepek (Rákosborzasztó, Káposztásmegyer) és elővárosok jó részének ez kellene, nem 30-50 éves tervekben ígért metrók és gyorsvillamosok.
És ha már Südbahnhof: a Südtiroler Platz és a régi Südbahnhof között épülő, lazán csak "Európa Közepe" névvel illetett bécsi főpályaudvar építése miatt ezt a pályaudvart gyakorlatilag teljesen elbontották, csak a délkeleti vágányok déli vége maradt meg, elővárosi és regionális vonatok számára. Ezek jellemzően a korábbi videón is látott pár kocsis dízelvonatok, Talent motorvonatok, és persze a baloldalt látható 5047-es motorkocsik. Jobbra: előtérben a provizórikus jellegű peronsor, háttérben meg akkora városi infrastukturális építkezés, amit mi itt Magyarországon talán (már) soha nem fogunk látni.
Balra: az elővárosi-régiós vonatokba a MÁV győri Talentje is belefér. Ezek igazán otthon érezhetik magukat, mert eredetileg az osztrák szövetségi vasútnak gyártották őket, csak ők nem vették át őket, ezért gyorsan elboltolódtak nekünk. Jobbra: a Südbahnhof előtt elmegy egy belvároson átmenő vonal is, ennek megállója a föld alatti 21-es és 22-es vágány.
Mozgó életképek (életmozgóképek?) a felszínről és a pincéből.
Ez a jókora gödör volt ott, ahol régen az igazából két fejpályaudvart is magába foglaló Südbahnhof állt. A helye nyilván nem sokáig matad üresen...
A pályaudvar mellett van a D villamos végállomása, emellett azonban egy "vak" kiágazás is volt (baloldalt), amit nem tudok hirtelen hova tenni. Ha valaki tudja, hova fog ez a vonal menni (és mikor), írja meg! Nagyon komolyan nem vehetik a dolgot, mert a vágányok folytatásának helyére rögtön egy virágágyást is odaépítettek... Jobbra: a pályaudvar másik egykori frontja előtt elhaladó szakasz egy E2+c5 szerelvénnyel. Ha arra megyünk tovább a 18-assal...
... a Gürtel déli szakasza alatti földalatti villamoshoz (Ustrabához) jutunk. Itt fotózni elég nehéz (és már épp eleget próbálkoztam vele régebben), úgyhogy elsősorban videóztam. A "Gürtelustraba" egyébként nem csak egy cső: van róla egy sima leágazás...
... a Matzleinsdorfer Platznál pedig egy delta, ott a viszonylatok minden irányba kanyarodhatnak. Ezen túl e két pont közt a bádeni HÉV, azaz a Wiener Lokalbahn is használja. Egyébiránt meglehetősen barátságtalan egy hely, csak azért ragadtunk ott le, mert kint úgyse lehetett már fotózni, itt meg ráadásul kicsit kevésbé is volt hideg :)
Ezzel nagyjából el is ment az idő, és hazaindultunk. Pechünkre az amúgy általam mindig használt, és emiatt eléggé utált Dacia Expresszt néztük ki magunknak, csak azt nem tudtuk, hogy azon már nincsenek se magyar, se osztrák kocsik, csak románok. Mit mondjak, nemzetközi forgalomban ilyen kopott és rongált szerelvénnyel szerintem még nem utaztam. De azért persze nem volt vészes, elhozott Pestig, a lényeg úgyis ez volt. Ez pedig itt az oldal vége.