Városi és nemvárosi közlekedés
Bázellel kapcsolatos emlékeim - a fűtetlen Jugendherbergét leszámítva - abszolút pozitívak. Mindez annak ellenére van így, hogy még sosem sikerült tartósan napos időben itt tartózkodnom. A legutóbbi alkalom konkrétan maga volt a villamosfotósok rémálma, olyan fényviszonyokkal, mintha egy beomlott bányában lettem volna. Ezen látogatásomkor a meteo.ch (a met.hu helyi verziója) kimondottan vihart ígért, esőt és hideget, én mégis elindultam. És úgy tűnt, a döntés helyes volt: amikor kiléptem a pályaudvarról, sütött a nap! Már kezdtem volna örülni, de mire sikerült jegyet vennem (a helyi automaták csak Maestro kártyát fogadtak volna el, készpénzem meg nem volt elég), megjelentek az első felhők a láthatáron.
Ennek ellenére a Bankverein megállóig (baloldalt) még napsütésben eljutottam, sőt, miközben elkezdtem leereeszkedni a Barfüsserplatz felé (jobboldalt), még mindig kitartottak a napsugarak.
Ám mire nevezett tér túloldalán felkapaszkodtam a Musikakademie megállóig (baloldalt), már alaposan beborult. Mire pedig a Spalentor-ig (jobbra a háttérben) eljutottam, már kifejezetten sötét lett, sőt, pár vízcsepp is leesett, a beígért eső előörseként. Pedig ezt a vonalrészt már nagyon le akartam volna fotózni, mert múltkor se nagyon sikerült, szintén a szürkület miatt.
Jobb híján inkább utazgatni kezdtem a városban, reménykedve, hogy elcsípek egyet a két helyi villamostársaság egyikének, a BLT-nek az új kocsijai közül; nevezetesen a Stadler TANGO-ról (svájci jelöléssel: Be 6/10) van szó.
Ez végül sikerült, ráadásul nem is BLT, hanem BVB (ez a másik társaság) vonalon, ahol kimondottan városi körülmények közepette tesztelték az újoncot (a BLT járatai inkább kifutó jellegűek, egykori helyiérdekű vonalak maradványai). A baloldali képen Kleinhüningen végállomáson várakozik az új jószág, melyet fura állkapocs-szerűsége miatt Alien-nek neveztem el.
A gép igazából két részben-alacsonypadlós kisvasúti jármű egy középső, teljes magasságú forgóváz fölött összekapcsolva (Bo'2'Bo'2'Bo' tengelyelrendezés). A baloldali képen a nem hajtott forgóváz feletti, középalacsony rész látható, jobbra a középső, hajtott, Jacobs-jellegű forgóváz, a rá felvezető lépcsőkkel. Az utastér tehát valahogy így néz ki - remélem átmennek a proporcionális karakterek, és nem csak egy rakás össze-vissza karakter fog belőle látszani:
mmmaaa|kk|aaam|maaa|kk|aaammm --- |__| -|- |__| --- O O--- oo ---O O--- oo ---O O
... amely firkán az "a" az alacsony, a "k" a közepes-, az "m" pedig a magas padlót (ide három lépcsőfok vezet fel az alacsony részből), a "O O" a hajtott, a "oo" a nem-hajtott forgóvázat, a "|" pedig a csuklót jelzi. Ezt az elrendezést én "guruló lépcsőháznak" hívom, és az utasáramlás szempontjából meglehetősen szerencsétlennek tartom - pláne ha megnézzük, a nem hajtott forgóvázak feletti, közepes magasságú padlórésznél milyen szűk a folyosó az ülések közt. Nagyon érződik a járművön, hogy nem városi jármű - a Stadler tulajdonképpen a részben alacsonypadlós helyiérdekű kisvasúti járműveiből alakította ki, mint amilyenek például a zürichi Forchbahn-on közlekednek.
A nem nagyon alacsony padló alá rejtett, hagyományos-szerű forgóvázak előnye elvileg az, hogy ki lehet rendes rugózási utakat és elfordulást alakítani, amitől jó lesz a futás. Nos, utóbbi tényleg nem volt rossz (azt a kanyart a videó végén elég normálisan bevette), de azért annyira nem voltam oda tőle, mint amit mások elbeszélése alapján vártam. És mivel valamelyik kerék lapot kapott, az ebből adódó csattogás a maradék illúziómat is elvette :) Persze bármely járgány kaphat lapot (és kap is, ha mondjuk hirtelen kell fékeznie), de én azt vártam volna, hogy a forgóvázak jobban tompítják annak hatását.
Alapjában véve tehát ez _szerintem_ egy igen látványos helyiérdekű jármű, viszonylag nagy sebességekre (~80 km/h), de kevés megállásra, és kevés álló utasra kihegyezve. Ezt azt jelenti, hogy a BLT vonalakon talán nem is lesz gond velük, de a BVB helyében én inkább másik típust keresnék.
Hozzáteszem, hogy a "TANGO" a jelek szerint leginkább csak egy márkanév, mert Bochum ilyen néven teljes hosszban magaspadlós (Stadtbahn) járműveket vásárolt. Szívesen kipróbálnám azokat, mert úgy tippelem, az nyerőbb konfiguráció lehet!
A városban egy időben mindig csak meghatározott számú teljesreklámos villamos lehet, ez itt baloldalt az egyik közülük, a Claraplatz-on. Jobboldalt egy Combino a Clarastrasse megállónál.
Baloldalt: Bázelben a main napig használják a Budapesten már rég elfelejtett "áttáblázós" végállomásozást. A 14-es járat például megérkezik a Dreirosenbrücke végállomásra, de nem fordul vissza, hanem áttekeri a kijelzőket 1-esre, és onnantól 1-esként megy tovább. Jobboldalt a Markthalle megálló egész lapos (értsd: vízszintes) hely benyomását kelti, ...
... pedig ott keresztben indul a baloldali képen látható "kis" lejtő. Voltaképp az egész belváros mélyen fekszik, úgyhogy oda mindennek ereszkednie kell, akárcsak az SBB főpályaudvar és a már látott Bankverein megálló közti utcának (jobbra).
Baloldalt: a Heuwaage megállóhelynél egy felüljárón vezetett gyorsforgalmi út halad el a villamosok fölött. Jobbra: egy ellenirányú 6-os (már hogy az előző képhez képest) ereszkedik a felüljáró alá.
Jobboldalt: a Theater megállóhelynél levő deltának minden irányát félpercenként használja valamelyik irányba egy-egy villamos, én meg állandóan azon gondolkozom, nálunk egyátalán el tudnák-e készíteni ezt a vágányzatot a mindenfelé lejtő és emelkedő sínszálakkal és átszelésekkel. A hab a tortán persze az, hogy a kereszteződést nem lámpa irányítja, a tuják látás alapján közlekednek. Jobboldalt már egy közeli dombtetőn, a Bruderholz-on vagyunk, ahol szintén áttáblázás van: az idáig 15-ösként jövő villamos 16-osként megy vissza a másik irányban, az onnan 15-ösként jövő járgány pedig 16-ossá változik. Egyébként a képen az is látszik, hogy a hagyományos, vásznas ("tekerős") kijelzők helyét itt is kezdik átvenni az elektronikus kijelzők.
A 15-ös/16-os vonal igazi rózsadombi kisvasút, jóléttel, tisztasággal, és 50-60-nal száguldozó villamosokkal. A fentebbi két képen az látható, ahogy a Hechtliacker nevű megállónál a nyitott és a burkolt vágányzat találkozik. Érdemes megnézni a fákat: Svájcban valamiért divat így nyírni őket.
Wolfschlucht = Farkasárok. Ez a neve annak a megállónak, ahol a viharosan közeledő szürkület, és a szürkeséggel közeledő vihar közös ármánykodása miatt gyakorlatilag be kellett fejeznem a fotózgatást. A beszámolót egy videóval zárom, amit a blogom olvasói már láthattak:
Követeléseim a következők: bázeli szakembereket Budapest közlekedés- és városfejlesztési plénumainak élére! Bázeli mérnököket a hazai közlekedéstervezésbe! Bázeli életszínvonalat mindenkinek! ;)