életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

vasút itthon
vasút külföldön
keskeny nyomtávon

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
jegyek
hajók
egyéb

a készítőről
levél írása

Ismét nem saját képeket fogok ezen az oldalon bemutatni. Earl Ewers, egy lelkes ausztrál villamosbarát valamikor három éve talált rá a weboldalamra, és némi levelezés után küldött pár képet az ottani villamosokról. Azt persze már korábban is tudtam, hogy az ő tujáik mások, mint az itteniek, de ezek a képek felkeltették az érdeklődésemet. Bár még sose jártam ezen a távoli kontinensen, és azt se tudom, fogok-e valaha, de szerettem volna többet megtudni az ottani elektromos közlekedésről. És Earl segített, könyveket küldött, és még több fotót. Most ezekből a fotókból szeretnék közreadni néhányat.

Az átlagos magyar villamosmániás vélhetően nem tud sokkal többet az ausztrál villamosokról annál, hogy Melbourne-ben található a világ egyik legkomolyabb villamosüzeme, 245 kilométeres hálózati hosszúsággal (ez a szám nálunk elvileg valahol 150 kilométer környékén van, bár szerintem kicsit kevesebb már). Esetleg annyit még, hogy az ottani járművek jóval batárabbak a mieinkénél. Bár csábító a gondolat, hogy a leves közepébe pancsolva rögtön Melbourne-nel kezdjem a "képmutogatást", mégis inkább két, kizárólag turisztikai céllal fennmaradt üzem lesz mostani témánk.

Ballarat

Ballarat egy 90 ezres lakosú város Victoria államban, körülbelül 100 kilométerre Melbourne-től. Mint a kontinens legtöbb városa, története nem nyúlik vissza túl régre - virágzása az 1800-as évek közepén kezdődött, amikor aranyat fedeztek fel a környéken. Ez persze magával hozta a fejlődést, terjeszkedést, nagy, díszes épületekkel, és 1887-től már lóvasúttal is. A kötöttpályás közlekedési eszközt 1905-ben villamosították, majd - más ausztrál városokhoz hasonlóan - a hetvenes évek elején megszüntették. De nem teljesen: a villamosmúzeum már a megszüntetés előtt elkezdte a szervezkedést, így '74-ben elindíthatták immár teljesen nosztalgia célokat szolgáló üzemüket. Jelenleg hétvégéken és munkaszüneti napokon lehet "síndöcögni". Hogy miféle kocsikkal?

Például ezzel az emeletes lóvasúti kocsival, melynek története 1887-ig nyúlik vissza. Annak idején a huszas évekig használták, majd fészer lett belőle. 1985-ben a közelgő századik évforduló alkalmából vásárolták vissza, és újították fel.

Ezen a képen talán érzékelhető, miért írtam, hogy az ausztrál villamosok mások, mint az európaiak. Bár ennek az elrendezésnek amerikai gyökerei lehetnek, hiszen "california combination"-nek hívják.

Itt jobban látszik, hogy ez mit is jelent: a kocsi két végén levő ejtett, jellemzően nyitott szakaszt (ráhúzható tolófallal). Ezek a kocsik amúgy az 1910-es évekből származnak, és jellemzően később kerültek csak ide.

Ezt a kocsit például 1917-ben építették, de csak '35-ben került Ballarat-ba. Talán érdemes megemlíteni, hogy ezek a tuják elég nagyok: 10 méter hosszúak, de a tengelytávolságuk csak 2,2 méter. Ez utóbbi nagyjából egy méterrel rövidebb, mint a nagyjából korabeli budapesti villamosoké, melyek hossza hasonló volt. Sőt, a 2,2 méteres tengelytáv szinte hihetetlennek tűnik, ha meggondoljuk, hogy a Tátra villamosaink forgóvázaiban 1,9 méter a tengelyek távolsága egymástól! Ha azt is hozzátesszük, hogy 2,72 méter szélesek (nálunk a legszélesebb, a már említett Tátra is csak 2,5 méteres), akkor szerintem érthető, miért használtam a "batár" szót rájuk :)

Ez a kocsi már forgóvázas. 1914-ben Melbourne számára gyártották, és '51-ben került ide. Bár elég hosszú (13 és fél méteres), "csak" 2,62 méter széles. A típuson látható építési mód szintén elég jellegzetes, bár a mi középbejáratú kocsijaink is hasonlóak voltak jellegükben.

A ballarati villamos századik szülinapját természetesen felvonulással ünnepelték, ez a kép is ekkor készült, a botanikuskerti hurokban.

Eddig még nem említettem, de természetesen a rúdáramszedő használata is szokatlan lehet számunkra (bár annak idején (1899-ben) a budafoki HÉV is ilyet használt).

A 28-as kocsi mellett egy vendéget láthatunk, a bendigói 17-est.

Ez egy keresztpados, kalauzpallós járgány, melyet arrafelé csak "piritóstartónak" neveznek. A kocsitól balra pedig a képek készítője látható.
 

Bendigo

Bendigo 86 ezer lakossal rendelkezik, és Ballarat-hoz hasonlóan szintén Victoria államban található, ráadásul szintén az aranybányászat tette jelentőssé. Itt 1890-ben akkumulátoros hajtású városi vasúttal kísérleteztek, majd gőzössel, végül 1903-ban megindult a mi fogalmaink szerinti villamosközlekedés. Az üzem végzete 1972-ben következett be, de múzeumi jelleggel itt is sikerült egy részét megmenteni.

Az itteni villamosok története nem csak sorsukban forrt össze a ballaratiakkal, de idénként cseréltek is járműveket, így került ide ez a kocsi, 1960-ban.

Ez a tuja kicsit régebben 1948-ban került ide, Melbourne-ből. Érdemes megemlíteni, hogy a "Birney biztonsági kocsi"-k képviselője, melyet a Brill cég gyártott, Philadephia-ban.

A "Birney" az első világháború kezdeti időszakának terméke: a korábbi, nagy, forgóvázas, éppen ezért nehéz és drága konstrukciók ellenpárjaként hozták létre. Nevét a koncepció kitalálójáról kapta, akárcsak a későbbi Peter Witt kocsik. Jellemzője volt, hogy kéttengelyes, könnyű jármű volt, eleve kalauz nélküli használatra kitalálva. Az amerikai tervezők ugyanis már akkor az autóközlekedéssel próbáltak versenyezni: kevés drága jármű helyett sok kisebbet akartak közlekedtetni, közben törekedve arra, hogy a személyzeti költségek ne emelkedjenek.

Ez a "california combo" kocsi munkakocsiként érte el, hogy megmaradjon.

A 19-es pályaszámú motorkocsi a "Talking Tram" városnéző szolgáltatás egyik járműve.

A 25-ös egy maximum traction forgóvázas (hosszas magyarázat helyett: ezen a budapesti jellegrajzon elég jól kivehető, mit is neveznek "maximum forgóváznak") villamos, melyet 1917-ben Melbourne-nek építettek. 1947-ben került ide. Ő se kicsi: majdnem 14 méter hosszú (nagyjából mint a mi UV-nk).

Két Birney kocsi különböző színekben a remizben.

Na, ők elég egzotikusnak mondhatók még itteni viszonyok közt is: baloldalt egy ex-Melbourne-i W1 kocsi, jobbra pedig egy Victoria Railways kocsi...

... melyet valószínűleg éppen egy másik múzeum számára újítottak fel, mert nem találtam nyomát annak, hogy itt "leltárban" lenne, annak viszont igen, hogy előtte másutt volt.

Egy másik Melbourne-i kocsi egy jellegzetes helyi épület előtt. Ez a villamos 1927-ben W1 típusnak épült, aztán '36-ban W2 lett belőle. 1985 óta van itt.

Típuskavalkád az 1908-ban épült remizben.

Hát, ez talán a 8-as pályszámú kocsi, éppen restaurálás alatt. Ő a legelső típusból való, 1903-ból.

No, itt van a korábban már látott W1-es (1928) Melbourne-i villamos kicsit közelebbről. Ő 1988 óta van itt. A középső, alacsonyabb részét ("drop-centre") 2000-ben alakították nyitott keresztpadosra, hogy több ülőhely legyen rajta.

Egyelőre ennyit a két bányászváros öreg tujáiról. Figyelemreméltó, hogy milyen komolynak mondható mindkét nosztalgia üzem, nem?

Folytatom - ha van érdeklődés