Száll a 424-es / Mert egy Nohab is tolja
Nyugati - Keleti - Déli - Nyugati: egy különvonat, amit nem nekünk, vasútmániásoknak szántak :)

Bár sejtettem, hogy ez a vonat inkább a "laikusoknak" (azért tettem idézőjelbe, mert igazából én is közéjük sorolom magam) fog szólni, mégis úgy voltam, hogy évek óta nem közlekedett 424-es (mindegyiket leállították, némelyiket a kazánvizsga lejárta, másokat sorozatos műszaki hibák miatt), csak el kellene menni rá. Sokan mások is így gondolták, úgyhogy tizennégy kocsi megtelt; a Déli vágányára nem is fért be rendesen a meglehetősen hosszú szerelvény. Hogy a több gép alkatrészeiből helyreállított öreg gőzös ne makkanjon meg, a fejpályaudvarokon fordulás gyorsan megoldható legyen, és a nem-nosztalgia kocsik is fűtve legyenek, a vonat másik végén az idén rengeteget látott 17-es Nohab dolgozott.

Munka után rohantam ki a Nyugatiba; a vonat már bent állt a csarnokban, így a gőzöst csak a Keletibe megérkezés után tudtam megnézni. Irtó fura volt: a mozdonygépezetet kékkel világították meg (lásd jobbra), ami jól nézett ki, az elejére viszont "Locomotiv GT" feliratot tettek, amit piszok éles fehér LED-ek fényében fürösztöttek. Ez azért volt kellemetlen, mert egyrészt én legalábbis nem a Loksit jöttem ünnepelni (azt utoljára a Tabánban csináltam kicsi koromban, amikor apu kivitt oda, én pedig rácsodálkoztam, hogy ott van "az öreg, szakállas bácsi a zongorával" az Egymillió fontos hangjegyből:), hanem a 424-est, másrészt pedig a fényképezőgépet vagy a tökfekete mozdonyra kellett állítani, vagy az éles fehér fényre; rendes egyensúlyt nehéz volt találni úgy, hogy a részletek is láthatóak legyenek, de a fehér fény se égjen be.

Sokan kijöttek megnézni a gőzöst, sokan voltak a vonaton is, az emberek többsége pedig érthetően nem megkomponált fotózásban gondolkodott, csak mobillal rávillantott közelről, vagy saját magát fotóztatta, úgyhogy egy idő után a vonat végén vigyorgó személyzetű Nohabnál több fotós ácsorgott, mint elől :) A Keletitől Kelenföldig a Nohab volt a vonat élén, onnan irányváltás után megint a gőzössel az élen mentünk tovább a Délibe. Jobboldalt már ott áll a szerelvény: talán kivehető a képen, hogy a gőzös mögött régi kocsik voltak, csak kicsit hátrébb kezdődtek a MÁV Nosztalgia élményvonatos Schlierenjei. Ugyancsak sejthető szerintem, hogy miért utálta legalábbis a hallótávolságomban levő összes fotós a LED-es megvilágítást :)

Balra: szóval ez egy LGT reklámvonat volt, én meg fizettem érte, ügyes... ;) Jobbra: a gőzmozdonyok számomra nem gépek, hanem pont olyan csodák, mint amilyennek kiskoromban láttam őket. Alapvetően mindenki el tudja mondani, hogy működik egy gőzös, de a valóságban több nagyságrenddel öszetettebb szerkezet - a 424-es pedig a magasan levő, viszonylag vékony hosszkazánnal, és azzal, hogy alatta át lehet látni, az átlagosnál szebb is.

Az biztos, hogy aki fotózni-videózni akart, az nem a vonattal ment, hanem bevárta az érkezésekkor - bár a díszvilágítás akkor is zavaró lehetett. A legvégén, amikor elindult aludni a szerelvény, lekapcsolták a fényeket, ekkor ismét gőzmozdonynak nézett ki a 424-es. Aztán gyönyörűen telefüstölte a csarnokot, ezért már önmagában érdemes volt elmenni :D

Videózni is csak szegről-végről tudtam, inkább csak élveztem a vonat hangjait, meg a nem túl tipikus útvonalat - a fentebbi videó naplóbejegyzés jelleggel készült, bár tulajdonképpen minden rajta van, kicsit több is, mint ami a képeken. Így is kimaradtak persze az olyan részletek, mint hogy elég komoly késéssel indultunk tovább a Keletiből (érzésre körülbelül hatvanszor mondták be, hogy mindjárt megyünk), emiatt késve értünk a Délibe, ahol aztán a fotólehetőségre való nem túl sikeres várakozás után sietnünk kellett, hogy fel tudjunk szállni... Meg a hangosbemondó "műsora", amit szívesen lekapcsoltam volna (kicsit sok volt benne az ismétlés, a vége meg fásymulatóssá vált olyan lényegi információkkal, hogy a mozdonyvezető úgy néz ki, mint Sylvester Stallone, így könnyű csajoznia, stb).

Azért 4240 forintot megért az út, pénteki programnak is elment, de a jövőben inkább a valódi nosztalgiautakra vagy szép helyekre vivó élményvonatokra fogok inkább figyelni, nem az ilyen felemás rendezvényekre, mert ezek egyszerűen egy másik rétegnek szólnak, nem nekem.

Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez