Városi és nemvárosi közlekedés
Nem szeretném túlspilázni, de kedvenc 41-es villamosvonalamnak és a sajnos már eltünedezőben levő UV típusnak igazán jár egy külön oldal! Ez a típus nem őshonos itt: kiskoromban ezresek és hasonló kéttengelyűek jártak errefelé, őket pedig néhány évnyi "Tatra-uralom" is követte. Mégis, egy régi villamos és a városi közlekedési eszközhöz képest szokatlan környezet manapság már csak csak itt találkozik Budapesten, emiatt van valami speciális bukéja az itt való tramspotterkedésnek - és utazásnak. A most következő néhány kép és videócska (sajnos a fényképezőgépem maximum 30 másodpercet tud felvenni, de sokszor ennél is rövidebbet rögzítettem, hogy ne teljen be a memóriakártya) 2006 decembere és 2007 májusa közt készült, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy minél többet megörökítsek az akkori állapotokból.
Alapvetően az ember valami ilyesmit lát, ha Kőérberekben (Kőérbereknél? Kőérberken?) leszáll, és begyalogol két megálló közé. Ha ehhez a környezethez hozzávesszük a nem hegesztett vágányzat okozta csattogást, akkor megállapíthatjuk, hogy ez bizony nem igazi közúti vasút (ami a villamos kódneve a szakmában), hanem inkább kisvasút :)
A kamaraerdei végállomásnak más hangulata van: a mezők és füves domboldalak helyett a fák dominálnak. Bár igazából csak fél megállónyi távolság az, ahol tényleg erdőnek érezhetjük a környezetet, így is erősen "városon túli" érzésünk lehet. Különösen sötétben, amikor a fentebb látható módon lopakodik be a villamos a harmadik, félreálló vágányra.
A közvilágítás itt csak csíkokat vág a sötétbe, ...
... ami mozgás közben nagyon dögösen tud kinézni.
A vonal karaktere átalakulóban van: Kőérbereken a nádas helyén egy (fél) lakópark nőtt ki a földből, plusz pár sportlétesítmény. No meg egy új megálló.
Ha az ember innen átmegy a hídon a tavacskává duzzasztott patak fölött, nagyjából így láthatja, ahogy a kifelé és befelé tartó villamosok találkoznak a vízparton.
Ezen sorok írásakor még kicsit félkész érzete van a környéknek: a vad nádas már nincs meg, de a tereprendezést sem fejezték be. Vadkeleties.
És ugorjunk vissza megint a végállomáshoz, csak hogy megelőzzük az unalmas, megállóról-megállóra ritmus kialakulását: így néz ki a fák közül, amikor egy villamos a tárolóvágányról beáll az indulóhelyre.
Mivel ez a beállítás nagyon tetszett nekem, állóképet is csináltam róla. Nem akarom túldícsérni magam, de ez szerintem nagyon jó kis háttérkép :)
A félig neon, félig izzós belső világítás szerelvény mellől így látható a tárolóvágány.
Ezt a képet direkt túlexponáltam, hogy valami a környezetből is sejthető legyen, ...
... mert amúgy inkább ...
... a sötétség uralkodik itt naplemente után.
Ha van egy kis pára is a levegőben, akkor a végállomásra kanyarból megérkező villamos fényszórója még a szokásosnál is hatásvadászabb tud lenni.
Fény-sötét-fény-sötét-fény-sötét :)
Ismét a tároló/tartózkodóvágányt látjuk. Ezt a közelmúltban vették újra használatba, előtte évekig le volt zárva (illetve csak egy irányból volt járható?). Manapság a 41-es vezetői itt pihennek, nem a belső végállomáson, ezért volt szükség itt némi plusz kapacitásra.
Ha valakinek megfeküdte a gyomrát a sok esti kép, itt van ismét egy késő délutáni napfényes.
Sajnos ez is a 41-es villamos: ferde tábla, firkák, gaz, burkolatlan járda :(
Igaz, utóbbi mintha helyenként változni látszana: ezt a ledöngölt sávot 2007 tavaszán alakították ki. Hogy vajon a környéken gyakran előforduló lovasok kedvéért, vagy valami más céllal, azt nem tudom. Van egy gyanúm, hogy valami közmű, talán csatorna húzódik alatta, de ha az megvan, simán visszatemethették volna...
És még valami jellemző a 41-esre: a régi sínek. Bár ezen a képen a betonalj viszonylag újnak tűnik, azért helyenként 1962-es, '63-as sínszálakkal is találkozhatunk. És ez - plusz a pálya karbantartásának szorgalmas elhanyagolása - bizony az utazási komforton is érződik :(
Ez a macs nem tartozik közvetlenül a vonalhoz, de olyan jó fej módon ült a sín mellett, hogy le kellett fotóznom :)
És az oldalt egy sápadt alkonyati képpel zárom. Nem szimbolikusan - legalábbis remélem, hogy a vonalnak még korántsem alkonyult be -, hanem azért, mert így jött ki.
Az oldal végére lezárásképp írhatnék valami hangzatos szöveget, hogy miért is raktam fel ezeket az álló- és mozgóképeket, de nem igazán van oka - már úgy értem azon túl, hogy szeretem azt a környéket :)