A budapesti villamosközlekedés 125. születésnapja

2013 decemberének második felében jártunk, amikor rácsodálkoztam, hogy bár azokban a napokban több német és angol levlistát, illetve fórumot telepakoltam az esemény képeivel, magyar weboldalt nem készítettem a budapest villamosközlekedés egy és negyed százados évfordulójának ünnepségsorozatáról. Legfőbb ideje pótolni!

Gyülekező a ködben
A felvonulás
Járműkiállítás a Kalefen
Pendlizés
Az ünnepség "sztárja" a tulajdonképpeni születésnapon

Mielőtt belekezdek, ismételten köszönetet szeretnék mondani a szervezőknek és résztvevőknek a programokért. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mekkora változás egy ilyen rendezvénysorozat ahhoz képest, hogy régen egy sajtómenettel és esetleg egy-két különjegyes körrel lezavarták volna az évfordulót. A százhuszas évfordulón már látszottak a változás jelei, az is remek volt, a százhuszonöt éves pedig jól illett az évforduló súlyához. Mert - függetlenül attól, hogy mennyi zöldséget írnak az interneten - az, hogy 1887-ben Budapesten villamos hajtású kötöttpályás eszköz indult a belvárosban, elég komoly fegyvertény volt: volt már pár helyen villamos, de legtöbbször vagy városon kívül (pl. Mödling, Volk's Railway), vagy külvárosban (1881, Berlin-Lichterfelde), vagy ideiglenes konverzióként (1882, Berlin-Charlottenburg). Tisztán belterületen egyelőre kevés villamosüzem működött: a nagyon korainak számító,1884-ben megnyitott Frankfurt am Main-i villamosvasút is inkább helyiérdekűnek számított, az 1885-ös blackpooli pedig inkább egy üdülőhely tengerparti attrakciója volt, mint rendes városi közlekedési eszköz. Belvárosi utcákon létesített hálózat pedig még tán nem is volt - az első városi villamosvasúti hálózatnak legtöbbször az 1888-ban átadott richmondit nevezik.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy angolul és németül "tram"-nek, illetve "Strassenbahn"-nak hívják a ló-, gőz- vagy egyéb (pl. kötéllel húzott) vontatású városi vasutakat is, megint másutt meg egyszerűen összekeverik a dolgokat: például Szarajevóról több nyelven is írják a neten, hogy "Európa első városa, amelynek utcáin villamos járt", holott az ottani villamosvasút 1895-ben indult - előtte lovak vontatták a kocsikat, ahogy akkor már évtizedek óta a világ városaiban szokás volt. Tehát bár abszolút elsősége messze nem volt a témában a magyar fővárosnak, azért a fejlett világ nagyvárosainak 99,8%-a előtt járt egy kicsivel, és erre igenis legyünk büszkék :)

Gyülekező a ködben

A világ más részein bevett attrakciónak számító, nálunk azonban eddig nem még próbált villamoskorzó résztvevői 2012. november 25-én vasárnap kora reggel Budafok kocsiszínben gyülekeztek. A résztvevő aktív és nosztalgia járművek egy része a Petőfi hídon át jött Budára, őket az Irinyi József utcában vártam be. Kicsit vacilláltam, hogy feljebb menjek-e a hídra, vagy sem, de végül úgy gondoltam, itt normális sebességgel haladnak majd, hisz nincs váltó, sem szétesett dilatációs szerkezet, ráadásul gyalogosok se fognak a képbe sétálni. Utóbbiban egyébként tévedtem, egy erősen részegnek tűnő úriember csak bekeveredett középre, hogy aztán hosszában (!) a síneken sétálva távozzon kelet felé, de szerencsére akkor épp nem jött semmi :)

Az első régi jármű egy - az alkalomhoz illően 125-ösre táblázott - UV szerelvény volt, melyben végre volt pótkocsi - ezek ugyanis a típus kivonása óta a megfelelő pecsétes papír hiánya miatt ki voltak tiltva a nosztalgiaüzemből. Hiába, 1957 és 2007 közt nem telt el elég idő ahhoz, hogy biztosra lehessen venni, nem lesz baj az együtt közlekedtetésből! Jobbra az én kis személyes kedvencem, az Amszterdamból hazahozott 2624-es látható a Fehérvári út felé menet, neki ez volt az első nyilvános szereplése.

Balra: nem csak aktuálisan használt és nosztalgia tuják voltak jelen, hanem munkagépek is, mint ez a hóseprő. A 7141-es pályaszámú gép egy változatos élettörténetű család tagja: bizonyos példányait az 1900-as évek elejéről származó tehermozdonyokból építették (legalábbis papír szerint, mert amúgy kicsit szkeptikus vagyok a főműhelyek járműépítési szokásait illetően), másokat az 1920-as évek közepén készült Mukikból, de ez a példány újonnan készült 1964-ben. Jobbra a két "kiskocsi": a 611-es és a 436-os.

Mivel fotózni csak mérsékelt sikerrel tudtam (advanced szappantartó jellegű gépemen ISO 200-nál már szemcsés,  ISO 100-on még bemozdult a kép), videóztam is. Érdekes hangulatú volt ez a spontán parádé a változó sűrűségű ködben, ami mire az utolsó különleges szerelvény is átért, teljesen felszívódott. Csak azért volt itt, hogy nehezebb legyen fotózni hangulatosabb legyen a reggel?

A felvonulás

A dél-budai gyülekező után a tuják szép sorban elindultak Budafokról a Bocskai úthoz, onnan meg a Széll Kálmán tér felé. Hogy érdekesebb legyen a téma, a menetrend szerinti Combinók közt robogtak végig a 4-es útvonalán - minden megállóban megállva, az ott várakozók örömére-döbbenetére:

A sort a 2624-es vezette; a citromsárga járgány feltűnő jelenség volt, messze nem csak a villamosbarátok fordultak meg utána. Jobbra a 611-es, ami színe miatt az egyik legnehezebben fotózható nosztalgia villamos, pláne ilyen szürkeségben. Egyébként ennek a festésnek az emlékére került az ablak alatti barna csík a klasszikus budapesti flottaszínbe (ami mára kezd eltűnni).

Szerencsére az 1910-es évektől a BKVT elkezdett a jövő fotósaira is gondolni :) és világosabb festéssel látta el járműveit, például ezt a "V" sorozatú kocsit, az 1074-est. Mögötte a BVVV eredetű 436-os látható - a cég sárgája máig dominál a városi kötöttpályán. Jobbra: a Mukit mindenki felismeri, ugye? :)

A felvonulás legöregebb résztvevője az andráskeresztes tehermozdony által húzott, 8610-es pályaszámú nyitott teherkocsi volt, melyet ugyan csak 1932-ben építettek a Beszkártnál, de valószínűsíthetően a budapesti villamosközlekedés első eredetileg is Budapestnek tervezett - már normál nyomtávú - típusának egyik példányából, melyet 1888 és 94 közt gyártottak. Jobbra ismét a hóseprő. Érdekes, hogy míg más városokban a munkajárműveket általában világos színekre festik, nálunk a szürke a divat - az észrevehetőségről az oldalfalra festett, lámpákkal megvilágítható fehér andráskereszt gondoskodik.

Balra klasszikus látvány: az Erzsébet körút hármas UV-val. Egy osztrák villamosfotós úgy foglalta össze, hogy "a Nagykörút az UV-kkal maga volt a Paradicsom". Jobbra: a Bengáli viszont idegennek tűnik, sose volt itt őshonos. Pláne nem debreceni festésben :)

Balra: a csatolt Ganz csuklósok még nem a múlt részei, hiszen felújítások, építkezések és ünnepi sűrítések idején néha még mindig felbukkannak a Nagykörúton. Be kell valljam, nekem nem hiányoznak; a Combinóra átállás előtt, alatt és után is minden nap használtam a 4/6-ost, úgyhogy aki szerint nem lett jobb a vonal az alacsonypadlósokkal, azt empirikus alapokon nem tudom komolyan venni :) Ugyanakkor a régimódi, fekete alapon fehér viszonylatjelzéssel egész elegánsnak tűnt a szerelvény - nem tudom, annak idején miért kellett a fehér alapon fekete számos táblákat bevezetni! Jobbra: még véget se ért a felvonulás, de a 1074-es már visszafele jött.

A Ganz mellett más üzemben levő típusok is képviseltették magukat, és hogy legyen valami csavar, olyan formában, ahogy normálisan nem nagyon lehet látni őket (ünnepekkor azért igen). Ez itt például két Tatra, amiket 1980-ban ugyan szólóban is közlekedtettek, de ez gyorsan elmúlt - ma kettesével-hármasával használják őket. A baloldali a sima, a jobb oldali a felújított verzió.

A TW6000-esek viszont pont szólóban jellemzőek (persze egy háromrészes csuklósnál mást jelent a szóló méret, mint egy négytengelyesnél), úgyhogy ezúttal csatoltan robogtak végig a Nagykörúton.

Az összes résztvevő videón - a csatolt TW6000 (lásd a két fentebbi képen) kivételével, mert amikor az jött, véletlenül felrúgtam a kameraállványt.

Következő oldal: járműkiállítás, utazási lehetőség, és a tulajdonképpeni születésnap képei

Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez