Érkezés és indulás Berlin-Tegelre/ről 2015 júniusában
Ha Berlinbe megyek, jobbára Schönefeldre szoktam érkezni, és onnan is indulok haza (egyszer próbáltam a vonatot, soha többé!). 2015-ben csak azért nem az oda repülő EasyJetet választottam, hogy a város egykori "nyugati" repterét, Tegelt is kipróbálhassam. Tegel ugyanis kifutó modell. Tulajdonképpen már évek óta nem kellene működnie, hiszen az eredeti elgondolás szerint 2011 októberében kellett volna a német főváros új, központi repterét, a BER-t átadni (sőt, amikor elkezdték tervezni a Schönefeld mellé, részben abból kialakított szuperlégikikötőt, még 2007-re saccolták a nyitást). Végül nem adták át 2011-ben, inkább 2012 júniusára halasztották a nagy eseményt. Aztán a 2012-es dátumot is sztornózni kellett, mert a tűzvédelmi rendszert nem találták megfelelőnek. Nosza, legyen mondjuk 2013 márciusa! Ja, mégse. Akkor legyen többlépcsős üzembe helyezés 2014/15-ben! Az se jött össze... Kicsit később már a 2017-es átadásban is kételkedtek, és 2018-ban bíztak. Mivel ezeket a sorokat 2017 novemberében írom, azt gondolom, csoda kellene ahhoz, hogy ne csússzanak még egy kicsit: a német sajtóban inkább 2019-ről, sőt: 2020-ról olvasni manapság. Márpedig amíg nem működik a BER, szükség van Tegel kapacitására, a viszonylag nehézkes megközelítés ellenére (se metró, se S-Bahn, se vasút) is.
Szóval miután bejártam Berlin már ténylegesen bezárt reptereit: Tempelhofot, Gatowt és Johannistalt, úgy voltam vele, ezt az egyet üzemben is látni kellene (bár Tempelhofon még láttam gépeket a kétezres évek közepén, oda érkezni vagy onnan indulni nem volt lehetőségem). Mert az egy dolog, hogy az új csodareptér csak nem akart elkészülni, de attól még ezerrel tervezték, hogy milyen ipari és tudományos telephely lesz majd Tegel helyén, meg hogy lakóparkokat is milyen jól oda lehet majd építeni! Egy helyi egyesület és a berlini szabaddemokraták azonban 2016-ban aláírásokat kezdtek gyűjteni azért, hogy aláírásgyűjtést rendezhessenek egy népszavazásról (ez pongyola megfogalmazása a folyamatnak, de gyakorlatilag erről volt szó), ami eldöntené a reptér sorsát. Sikerrel jártak, majd ismét sikerrel jártak, úgyhogy a 2017-es Bundestag-választással egy időben a berlinieket a reptérről is megkérdezték: a választók többsége (71%-os részvétel mellett) a reptér további működtetésére szavazott. A dolog persze még így sincs lefutva, hiszen a népszavazás senkit sem kötelez semmire, időközben azonban érdekesebbé vált a légitársaság, amivel utaztam: az Air Berlin ugyanis előbb csődvédelmet kért, majd 2017. október 27-ével felfüggesztette a járatait is. Hoppácska.
Mivel ezt akkor még nem sejthettem, nem a gépekre koncentráltam, és csak valószínűsíthetem, hogy a baloldali masinával érkeztem, kiszállás előtt pedig a jobbra látható kép tárult a szemem elé. Időrendben nem ez lenne a sorrendjük, de viszonylag normális képpel akartam a képmutogatást kezdeni :) A társaság gépe nem a látványos főépülethez érkezett, hanem "Tegel-Alsóra", azaz a 2007-ben épített C terminálra.
Ezt az épületet szinte kizárólag csak az Air Berlin használta, ami eléggé monotonná tette a látványt :) Balra egy Boeing 737-est, jobbra egy Dash 8-ast láthatunk.
Lufis Airbusok, csak hogy ilyet is lássunk. Őszintén szólva Berlin gazdasági és politikai jelentőségéhez képest Tegel meglepően szűknek és kis gépekkel operálónak tűnt. Vagy csak engem rontott el, hogy életem első német reptere Frankfurt am Main volt? :)
És továbbra is csupa kicsinek, vagy maximum közepesnek mondható masina: balra egy SAS Bombardier CRJ-900ER, jobbra egy Niki A320-as. Mivel utóbbi társaság az Air Berlin leányvállalata volt, ilyet se nagyon lehet a jövőben fotózni! Kár, hogy a biztonsági üveg miatt nem lettek valami szépek a képek. Eredetileg fel akartam menni a főépület kilátóteraszára, de ahhoz le kellett volna adni a csomagot a megőrzőbe, ami viszont valami teljesen lehetetlen helyen volt, hatalmas sorral, így inkább egy órával hamarabb becsekkoltam, és a váróból kuksoltam azt, ami elgurult előttem.
Ha már arra jártak, a gumikerekűeket is fotózgattam. Balra egy Cobus 2700-as, jobbra meg egy olyan Merci Citaro, ami akár az utcán is szembejöhetett volna. Még utcai rendszáma is volt.
Ha jól tévedek, ez itt két ötajtós Neoplan N4016NF - a mindkét oldali ajtókkal ideális villamospótló lenne kevésbé frekventált budapesti vonalakra :)
Még egy buszos kép, aztán visszatérünk a repülőgépekhez: jobbra egy Air Berlines Airbust láthatunk. A flottalistát nézegetve a B737-eseket már a csőd előtt elkezdték lepasszolni, így a végére egy se maradt náluk, tehát az "Airbus only"-ságra törekedtek.
A legnagyobb gép, amit rövid itt-tartózkodásom alatt láttam, ez a United 767-es volt. Nem saját erőből mozgott, csak átvontatták a két pálya túloldalán levő hangárhoz - ami eltartott egy ideig a nagy keresztirányú forgalom miatt. Ha jól látom, a bal oldali képen egy Air Berlin A319-est is el sikerült csípnem (a lajstromot nem tudom elolvasni, de elég turcsinak néz ki), jobbra meg egy hasonló masinát a germanwingstől. Jobban meggondolva azóta ez utóbbi társaság is beleolvadt a eurowingsbe, szóval nesze nekünk még egy eltűnő társaságnév - a fene se gondolta, hogy ilyen mozgalmas ez a low-cost világ!
És az oldal végére egy videó: pushback, indulás, állóhelyre begurulás, és két leszállás.