Berliner Flughafen-Fest
Schönefeld, 2005. május
21.
Van valami irónikus abban, hogy bár az utóbbi két évben több repülőnapra is el akartam menni, végül nem jutottam el rájuk, amikor viszont egyszerűen Berlinbe szerettem volna eljutni, valahogy belefutottam egybe. Tulajdonképpen a potsdami kötöttpályás közlekedés 125. szülinapjára - amit összekötöttünk egy néhány napos berlini látogatással - igyekeztünk párommal és IC barátommal. Eredetileg vonattal szerettünk volna menni, de nem voltunk elég gazdagok hozzá, így kénytelenek voltunk repülni. Ha valaki tíz évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy kétharmadába kerül egy oda-vissza repülőút, mint egy (állítólag) kedvezményes vonatjegy ugyanerre az útra, valószínűleg lazán hülyének nézem. És még csak nem is a fapados társaság legolcsóbb tarifáját szereztük meg! Ráadásul otthon, az internet előtt ücsörögve kattintgattuk össze a repjegyet és a szállást, kártyával fizetve. Üdvözlünk a XXI. században! A vasúttársaságok a hajléktalanszállónak használt pályaudvaraik sarkaiban meghúzódó, sorbaállós pénztáraikkal, ahol mindig telefonálgatni meg segítséget kérni kell a kézzel írott jegy kiadásához (ami láttán a nyugati kalauzok dobnak egy hátast) meg elmehetnek a sunyiba :(
Naszóval az Airbus 319-es (most már ilyennel is utaztam, megtörve az utazásaim során eddig tapasztalható Boeing-hegemóniát) lágyan huppant le Berlin-Schönefeld repterének betonjára, és elkezdett a terminál felé gurulni. A szokásos nagy fehér távolsági buszok sora helyett most azonban az tűnt fel, hogy mindenféle színes gépecskék állnak az egyik gurulóút mellett, az előtéri betonplaccot pedig embertömeg foglalta el. Hoppá, egy repnap közepén sikerült landolunk!
A terminál előterén nem kis meglepődéssel fedeztem fel két régi madarat: ezt a DC-3-ast (a kép már a repnap nézőteréről készült)...
... illetve ezt a Junkers 52-est. Szerencsére a többiek is úgy gondolták, hogy a városba bejutás várhat - nézzük meg előbb, mi ez az egész!
Bár a fényviszonyok nem voltak a legjobbak, az egy eurós beugró meglepően kevés volt, és bár egy-egy tizenöt kilós táskát cipeltünk magunkkal, elkezdtük bejárni a "Berlini Repülőtéri Ünnep" elnevezésű rendezvényt. A résztvevők közt ott voltak a német repülőterek felhasználói, így a Lufthansa is. Nem tudom, mi volt ennek a 737-esnek a belsejében, mindenesetre akkora sor állt előtte, hogy inkább nem néztük meg. De komolyan, ezek az emberek még nem láttak belülről 737-est? ;)
A repülőtéri szolgálatok sem hiányozhattak, így a tűzoltók számtalan járgányt felsorakoztattak, például ezt...
... és ezt a brutális tűzoltógépet. Lehet, hogy perverzió, de nekem jobban tetszettek, mint a mai sportautók.
A kedvencem azért ez a reptéri Barkas volt. Willkommen in der DDR? :)
További kedvenc, ezúttal egy fokkal komolyabban: Zlin 42M. Gyönyörű masina! Tényleg, annak idején Fahegyen volt egy ilyen gép, azzal mi lett?
Itt egy másik is. Még volt egy négygépes kötelék is belőlük az állóhelyen.
Panavia Tornado. A különféle haderők (léigerő, haditengerészet, és talán még a rendőrséget is ide lehet sorolni) más gépekkel is képviseltették magukat: volt C-160 "Transall", Eurocopter EC-135, Westland Lynx, Bell 212-es - nekem viszont spórolnom kellett a memóriakártyával, hisz még csak a látogatás első óráiban jártunk, nem lőhettem el mindent azonnal!
Ő viszont civil gép: a Red Bull-féle repülőcirkusz (ezt most pozitív értelemmel írtam le, mert nagyon örülök, hogy létezik egy ilyen Európában!) - számomra - új tagja, egy Alpha-Jet. Sajnos a programját nem láttuk, de a magyarországi repnapokról is ismerős North American B-25 "Mitchell"-ét, illetve "Corsair"-ét igen.
Nocsak, az előbb látott Z-42-es éppen kigurul. Kár, hogy nem ültem benne! Mögötte látható az említett négyes Zlin kötelék, és egy Ancsa is.
És itt ismét bekattant közlekedésmániás énem: ez a pótkocsis IFA busz annyira különleges volt, hogy ki kellett próbálni! Egy jó órás túrán vettünk részt vele, ami során körbevittek bennünket a repülőtér területén. Sajnálom, hogy nem fotóztam többet, mert - többek közt - olyan zugokba is elvittek, ahol már alig látszott ki a gazból a betonút, aztán hirtelen azt mondták, hogy az a betonépület ott Erich Honecker különgépének hangárja volt. Ha jól sejtem, a látottak jó része már nem létezik, eltűntek a Willy Brandt reptér építése miatt, ami a fél schönefeldi reptér eldózerolásával járt.
Az elkövetkező képek már a buszról készültek, ami jó közel vitt a különféle masinákhoz. Ennek az 1956-os gyártású Trénernek a repülését szerencsére láthattuk is; jó érzés volt megint levegőben látni a jellegzetes tarpéz formájú szárnyakat!
A PZL-106A "Kruk"-ot nem emlékszem, hogy itthon valaha is láttam volna (a PZL M18-as "Dromader"-t viszont annál inkább); az NDK-ban az Interflug, az akkori nemzeti légitársaság rendszeresítette ezt a mezőgazdasági típust.
A busszal átgurultunk a reptér másik végébe is, keresztezve jópár gurulóutat, és az egyik pályát is.
A gurulóút előtti piros lámpánál állva külön élvezetes volt a kiguruló gépeket nézegetni. Ez például egy bolgár DC-9/MD-80-as...
... ez pedig egy EasyJet B-737-es. A túra során elmentünk a különféle hangárok (magángépek, üzemeltetők) előtt, és hallhattunk a reptér bővítéséről.
Visszafele gurulva fotóztam le ezt a Messerschmitt Me-108 Taifunt is (baloldalt). Nekem nagyon tetszett a levegőben, bár IC szerint ormótlan masina. Jobboldalt egy Beech D-175 "Staggerwing" látható - egy kétfedelű, de zárt kabinos gép. Ezen felül láttunk még a levegőben girokoptert, műrepülést bemutató Grob 115D-t, és persze az oldtimereket.
Ennek a de Havilland DH 104 "Dove"-nak a lajstromjelzése tetszett nagyon: D-INKA. A gépet az LTU (a Lufthansa charter társasága) 50. születésnapjára állították repülőképesen helyre lelkes emberek.
Oké, a végére az is kiderült, hogy a DC-3 tulajdonképpen egy C-47-es, azaz a "Dakota" szálíltóváltozata ("Skytrain"). Őt annak idején a Royal Air Force használta Nyugat-Berlin 1948/49-es blokádja alatt, amikor csak légi úton tudtak utánpótlást juttatni a mindentől elvágott városba. A jelenleg utasszállításra berendezett gépet két nappal később - azt hiszem - láttam a város fölött, sétarepültetés közben.
A repülőnap egyik nem hivatalos látványossága volt még egy Bell "Jetranger" helikopter, mely a reptér két vége közt száguldozott fel-alá, nagyjából két méteres magasságban, folyamatosan a gurulóutak vonalát követve. El is neveztük fűnyírónak... Aztán "minden jónak vége szakad" alapon továbbmentünk a városba.
Oldal frissítése, új linkek: 2014. március 18.