A tavaly kitalált Red Bull "Air Race" 2004-re már önálló iparrá nőtte ki magát: voltak futamai Angliában és Amerikában, és persze Budapesten is. A "persze" annak szól, hogy Besenyei Peti volt a tulajdonképpeni kitaláló, és emiatt aztán nálunk, Tökölön rendezték az első hivatalos versenyt is.
Ráadásul, hogy még hatásosabb legyen a média-effekt, az osztrák illetőségű italgyártó cég kibérelte a világ egyik legszebb panorámáját háttérnek: a futamot ugyanis a Duna fölött, a Margit híd és a Lánchíd között rendezték meg, Szent István napján. Az időpont egyben azt is jelentette, hogy a néhány évnyi kihagyás után ismét hagyományosnak mondható vizi- és légiparádé nagyobbik része maga a verseny, és a hozzá kapcsolódó bemutatók voltak. De mielőtt belevágok a repülős képekbe, álljon itt egy hajós fotó, keringőző vizijárművekkel. Nekem nagyon tetszett a programnak ez a része is, különösen, hogy néhány ismerős hajót is láthattunk!
Néhány éve Budaörsön a repnap egyik látványossága a Gold Timer Li-2-ese volt, melyet az akkor még létező Aerotriga két Zlin-50-ese kísért. Most rögtön négy Zlin is felzárkózott az öreg madár mellé: a cseh "Flying Bulls" kötelék.
Természetesen a sereg is képviseltette magát, például ezzel a "Minyóval" is. Ahogy az a megváltozott perspektívából esetleg kitalálható, ekkor már nem a Halászbástyáról néztük a programot, hanem a vízről.
Ez a "szitakötő" is érdekes: az egyik "légikamerát" még előző nap félutánján, a főpróbán fotóztam le a Margit hídról. Ez egy MD600-as NOTAR, azaz farokrotor nélküli helikopter. Nem túl gyakran szoktam ilyet látni!
A program valahogy úgy nézett ki, hogy kora reggel bemelegítő edzés volt, aztán megtartották a vizi- és légiparádét, majd kvalifikációs futamok jöttek, utána szünetként néhány bemutató, egy nagy szünet a Szent István napi körmenet idején, majd este a döntő. Itt még csak a légiparádénál tartunk, ahol Besenyei Peti bemutatja, hogy ő speciel oldalra is tud repülni a gépével.
Szokásosan látványos bemutatót produkált, én pedig egy idő után inkább néztem, mint fotóztam :)
Már régebben is volt szerencsénk ehhez a két géphez, de azért jó volt látni-hallani őket: hátul egy T-28 "Trojan" (akit Budaörsön, és tavaly Tökölön is láttunk), elől pedig egy B-25 "Mitchell", mely pár éve Szentkirályszabadján dobogtatta meg a régi repülőgépek szerelmeseinek szívét.
Utóbbi masina a Margit hídról nézve ("kapcsolgatok" a kameraállások közt, mint a Forma-1-es közvetítés:)).
Közben lassan megkezdték az kadályok felállítását is.
Ezeket a tornyocskákat - melyek a repülőgéppel való ütközés esetén nem okoznak kárt abban - meglepően gyorsan fel tudják fújni!
Tessék, egy "akadálykapu" teljes pompában. A vizen közreműködők közt egyébként örömmel fedeztem fel a kétéltú partraszálló-csónakokat, ezek szerint még van belőlük :)
Ez itt - azt hiszem - Besenyei Peti, amint éppen késben készül átrepülni a két gumi-izé közt.
Ez pedig a német Klaus Schrodt, aki szerintem a legbiztosabb kezű pilóta volt a mezőnyben (ami nem kis teljesítmény, lévén a többiek sem voltak fakezűek!).
A holland Frank Versteegh kezdi meg saját körét. A kör gyakorlatilag úgy kezdődött, hogy a Tökölről felszálló, és a "belépőig" a Gellért-hegy felett köröző gépek rázuhantak a Dunára, majd pár méterrel a víztükör fölött maxigázzal átszáguldottak a Lánchíd alatt. Azt hiszem, voltunk páran, akik kicsit féltünk ettől a versenyponttól, de győzött a pilóták profizmusa.
Még mindig ugyanaz a gép, kicsivel a rakpart szintje fölött.
A kvalifikációs futamok után repülőbemutatók következtek.
A "Repülő Bikák" szokásosan szépek voltak...
... bár én jobban örültem volna, ha egy magyar csapatot láthattam volna ekkor és itt.
No, ez azért nem szokásos látvány: az a kis sötét háromszög egy sugárhajtású vadászgép...
... konkrétan egy veterán DeHavilland "Sea Vixen", természetesen a rendező cég színeiben. Jó hangos egy masina volt, annyi szent!
Természetesen volt Boeing is a programban, a Malév színeiben. Őt a Citadellából lett volna jó fotózni, valami izmos teleobjektívvel.
Ejtőernyős, háttérben az Akadémiával. Ha jól emlékszem, két ejtőernyőst elfújt a szél, ők valahol a belvárosban értek földet.
No, és itt bizony egy jó nagy vágás következik: mivel ráuntam, hogy az utóbbi években minden repülős eseményt csak a fényképezőgép keresőjén át láttam, a döntőt (mely amúgy is nehezebb fényviszonyok közepette zajlott le) inkább csak néztem, nem fotóztam. Annyit azért elárulok, hogy az első helyezett az amerikai Kirby Chambliss volt, a második - alig több, mint egy másodperccel lemaradva - Klaus Schrodt, a bronzérem pedig Besenyei Petié lett. Azért kiváncsi lettem volna, hogy ha Peti Chambliss gépével repülhetett volna, akkor mi lett volna a sorrend - az amerikai gépe (Edge 540) ugyanis gyorsabb. Persze azért meg kell hagyni, gyönyörűen is repült vele! Ami még foglalkoztat, az az, hogy az erősebb, gyorsabb, nagyobb túlterheléseket elbíró Szuhojokkal repülő pilóták miért maradtak le az Edge és a két Extra mögött. Úgy látszik, tényleg nem csak lóerőkről szól ez a verseny...
A program a tüzijátékkal végződött, amit nem igazán sikerült fotóznom, igaz, nem is erőlködtem vele. Szép nap volt, klassz programmal - kiváncsi vagyok, jövőre mi újat tudnak még kitalálni! :-)
Vissza a nyitóoldalra
A készítőről