Nagyot változtak az idők: 1990-ben még hatalmas dolog volt, hogy halandó civilek csak úgy bemehettek a kecskeméti katonai reptérre, ahol mindenféle magyar repülő vasak mellett láthattak egy földön (betonon) álló MiG-29-est és egy F-16-ost. El se hittük, hogy ilyesmi tényleg megtörténhet, pedig ekkor már túl voltunk az első szabad választáson. Nem is tudom, melyik gép volt a nagyobb sztár, hiszen F-16-ost rengeteg filmben láthattunk már, de MiG-29-est csak akkor, ha véletlenül jó helyen voltunk szovjet katonai repterek környékén :) Bevallom, én annyira nem tudtam, milyen egy "katonai repnap", hogy nem mertem a fényképezőgépemet magammal hozni. 2010-ben persze már profi repnapjáróként tértünk vissza apuval ugyanide, sokadszorra. Mi nagyjából ugyanazok a lelkes repülésmániások maradtunk, a reptér viszont már egy NATO-ország reptere, a vendég repülőgépek nagy része pedig repült is, nem csak a földön állt. Persze az F-16 és a MiG-29 továbbra is a leglátványosabb gépek közé tartozik, ez nem változott, viszont azért nem mindegy, hogy ezek mellett annyi más szereplő volt, hogy a program klasszikus nyugat-európai repülőnapokhoz képest sem maradt szégyenben!

Ami még más volt: végre saját szememmel akartam látni a repülőprogramot. Nem azért, mert én vagyok Darth Vader, aki eddig a sisakja optoszenzorain keresztül nézte a világot, hanem mert amióta digitális fényképezőgépem van, a repnapokon állandóan fotóztam-videóztam, és mindig csak utólag jöttem rá, hogy a program nagy részét a gép keresőjén át bámultam. A döntésnek köszönhetően aztán rekord kevés képet csináltam: mind a statikus sor, mind a repülőprogram hiányosan lett megörökítve részemről... És mivel születésnapom jegyében édesapám vett nekem egy kopott katonai távcsövet, még a normálisnál közelebb kerültem a mindenféle dübörgő vasdarabokhoz. Tisztára visszamentem gyerekbe, és jól esett :) Ennek köszönhetően bár az időjárás elég rossz volt (de legalábbis repülőnaphoz kedvezőtlen), és emiatt a program is szétcsúszott, a szokásosnál jobban éreztem magam.

Persze programilag is komoly repülőnapot láthattunk, tulajdonképpen több gép volt jelen, mint amennyi a programba belefért volna (állítólag a vendégek support gépei nem is fértek el, ezért egy részük átment Szolnokra). Még nem kifejezetten repülőnap-kompatibilis időben is jó volt a műsor, mi lehetett volna ebből, ha végig süt a nap a felhőtlen égen... :)

Az első harci szekér, amit a levegőben fotóztam, "Csőrike 2" volt (előtte volt egy An-2-es és egy Alouette, de azok se nem harciak, se nem fotóztam őket). Szerintem ez a díszfestés volt az eddigi legjobb itthon. A második képen jól látszik a forgószárnyak végén kicsapodó pára.

Balra: infracsapdás tüzijáték. Jobbra: a dinamikus bemutatót tartó gépek sora. Persze ezek itt nagyjából csak a vadászok, mert a kötelékek és szállítógépek máshol pihentek.

Ismét kiállították a helyi történeti gyűjteményt. Ez a MiG-15-ös azért (is) tetszett, mert végre nem csak nyers aluminumszínben volt látható volt a típus.

A Mikojan-Gurevics-féle "kályhacső"-sorozat következő nálunk szolgáló példánya, egy MiG-17PF. Tényleg, MiG-19 nem volt, vagy csak én kerültem el? Az is volt a népi légierőben, bár nem sok, és nem sokáig.

A taszáriak különleges festésű MiG-21bis-e a kilencvenes évekből: Cápeti. Háromgépes kötelékben játszottak légiharcosdit, az "agresszor" gépet azért festették feltűnőre, hogy a nézők jól láthassák, ki kicsoda. '91-ben még csak a gép farokrésze volt fehér, '92-ben már megszaladhatott a festők keze (gondolom a parancsnokok először nyeltek egy nagyot, amikor meglátták:). 1993-ban aztán ez a kötelék lett rövid időre a "Sky Hussars", a fairfordi repnap alkalmából.

Ők itt szintén MiG-21-esek (a baloldali MF, a másik talán megint egy bis?), más-más festésben. A baloldali nekem különösen bejött; bevallom, én kicsit unalmasnak találtam, hogy egy időben minden vadászgép hirtelen terepszínű lett.

Balra: a Szu-22M3 igazi "gunship", a fél világot szét tudná lőni, erre mi egy nagyfelújítás után leállítottuk az összeset, hogy inkább a szabad ég alatt rozsdásodjanak szét. Jobbra egy kakukktojás: kiegészítő védőréteggel (reaktív páncél? kerámia? mi ez?) ellátott T-72.

Nem mondható mindennapinak, hogy az izraeli légierő is küldött gépeket. Az F-16I elég veszélyesen néz ki, és vélhetően ez nem csak a látszat. Az illeszkedő póttartályok az oldalán különösen tetszenek, jelentősen más kinézete lesz tőle a típusnak.

Balra egy holland F-16-ost láthatunk. Ez azért kedves nekem, mert első 1:48-as makettem egy holland felségjelzésű F-16-os volt, amit egy általános iskolai osztálytársamtól kaptam, mert náluk nem volt hely neki. Már eleve összerakva adta oda, úgyhogy a 153-as buszon nem kicsit bámultak meg hazafelé :) Jobbra egy szürketigris-festésű (mit mondjak rá?) szlovák MiG-29. Érdekes, hogy északi szomszédaink mennyit játszanak a különleges fetésekkel - a dinamikus programban szereplő gépüknek másféle, "pixeles" kamuflázsa volt.

Nekem bejött a szlovák gép bemutatója! Az alacsonyan lógó felhők miatt függőleges figurákat nem nagyon tudott mutatni (illetve mutatni tudott, csak mi nem láttuk), gondolom ezért sok vízszintes dolgot csinált, például meglehetősen szűk fekvő köröket és nyolcasokat késrepülésben. Ez a masina továbbra is döbbenetesen szépen tud repülni, a két hajtómű hangja és a forszázs füstcsíkja pedig fokozza az élvezetet.

Ők nem repültek, vagy ha igen, akkor éppen akkor ebédeltem, mert nem láttam :) Balra egy német Eurofighter, jobbra egy amerikai F-15E. Mindkettő meglehetősen méretes gép, bár ahhoz képest, hogy legalább egy generációnyi különbség van köztük, nekem utóbbi még mindig jobban tetszik.

Balra a szlovák MiG (tudom, nem ide kellett volna tenni a képet, de a két sötétre sikerült fenti fotót egymás mellé akartam tenni, ide meg két világosabbat, hogy meglegyen a fengsui), jobbra a franciák Rafale-ja. Utóbbi egyértelműen a nap bemutatója volt, és megerősítette azt a véleményemet, hogy ha nincs Szuhoj-27/30/stb a programban, akkor a franciák a bemutatórepülés királyai.

Bár kinézetre a Rafale szerintem nem olyan elegáns, mint a Mirage 2000 (ami hagyományosan gyönyörűeket repült mindig, de most nem ő jött), de úgy műrepül, mint akinek elfelejtettek szólni, hogy humanoid pilótával és vektoreltérítéses hajtómű nélkül nem szokás így figurázni. Az a fajta bemutató volt, ami az egyszeri látogatónak is tetszik, de ami a mániásabbakat is megragadja (pl. negatív figura).

A nap legszebb repülőgépe sajnos nem repült, de már az is hatalmas dolog, hogy itt volt: az ukránok Szu-27-ese. Ez is dög nagy gép, egyszerűen nem fért bele a fotoapparát látószögébe, kénytelen voltam panorámát csinálni róla.

Balra egy ukrán An-26, jobbra egy szerb Utva-66-os.

A baloldalt látható svájci F-18-as még a későbbieknél is alacsonyabb felhők mellett, sűrű párában repült. A pilótának nem lehetett egyszerű dolga, mert bármit dobott vagy húzott, már el is tűnt a felhőkben. Viszont szép párakiválásokat lehetett látni cserébe. Jobbra spanyol kollégája, kiengedett utántöltő-csonkkal. Vélhetően a fékhorga is le volt engedve, de ezen a képen az pont nem látszik :)

Rövid összefoglaló a két fentebbi masina, plusz a belga F-16 repüléséről. A svájci F-18-as gyors áthúzásánál tessék nézni a Prandtl–Glauert szingularitás lökéshullámai nyomán kétszer is megjelenő, kúp alakú felhőcskét.

Sugárhajtású kötelékek: a lengyelek "Fehér-Piros Szikra" csapata 1969 óta a PZL TS-11-es típusával repül (balra). A jobboldalt látható Breitling Jet Team civil csapat, ehhez képest több L-39 Albatrosszal repülnek, mint amennyit a magyar légierő valaha is egyszerre a levegőbe tudott volna emelni. Szerencsére ez a gond már nincs, mert az Albatroszt a magyar légierő selejtezte. Amúgy a Breitling által szponzorált csapat a rossz idő miatt nem tudott időben továbbindulni Bécsből Kecskemétre, ezért a program közepén esett be, és a képen látható díszelgő áthúzás után leszállt, és a földön maradt. Igaz, láttuk már őket: Budapest felett, a Redbull ÉszVész keretében.

Baloldalt: a románok modernizált MiG-21UM-je igen húzós fordulókat csinált ahhoz képest, hogy a sárkány alapvetően az 1950-es évek terméke. Na és a forszázs csíkja, a gép hangja! Jobbra: ez talán a svéd Gripen lehet, mely szépen repült (szerintem szebben, mint a magyar, de ezt ne mondjátok el senkinek!), de azért továbbra se bírt lenyűgözni. Lehet, hogy csúcs elektronika van benne, meg újra lehet tankolni a levegőben, de azért a MiG-ekhez és F-ekhez képest ez akkor is egy kispolszki marad...

Baloldalt: ez a C-17-es szállítógép a pápai NATO szállítógép-bázisról jött, magyar taggal a személyzetben. Jobbra: az olaszok a C-27J-vel szabályos műrepülő-bemutatót tartottak. Ez a mániájuk, már a G.222-assal is állandóan ezt csinálták :)

A közönség meg is tapsolta őket őszinte döbbenetükben.

Gazdag országunk mostanában kivonásra kerülő fegyverei: balra az anno az NDK légierejének maradványából kapott Albatroszok egyike, jobbra egy MiG-29-es. Utóbbi sose volt népszerű gép, ezért állt előtte akkora sor.

Úgy vagyok vele, hogy lassan már furának találnám Kecskemétet a "Török Csillagok" nélkül. Az ő gépeik se fiatalok, de látványos bemutatót repülnek, és a csapathoz tartozó kommentátor magyar szavakkal és mondatszéletekkel színesített szövegét lehetetlen nem szeretni!

Pár perc velük, mozgóképen.

A végére egy kis vegyesfelvágott: balra Veres Zoli MXS-e, itt viszonylag normális pozitúrában - már hogy a programjának többi részéhez képest. Jobbra: Csehországból egy Beneš-Mráz M.1C Sokol is érkezett - egy amolyan jóvágású második világháború korabeli (utána kezdték gyártani, de közben tervezték) dugattyús túragép, a kötelező Walter Minor motorral.

Balra: rendőrségi MD500-as. Ez a típus se kimondottan mai csirke, de szerintem egy ideig még látni fogjuk itt-ott. Jobbra: a belgák szombaton valamiért nem a különleges festésű F-16-osukkal repültek, hanem a simával. Lehet, hogy ezért volt, hogy csak az egyik szárnyvégen volt füstölő? Mindenesetre az ő bemutatója is szép volt - a hollandokkal együtt megbízhatóan minőségi szereplői a repnapoknak.

Mozgóképes vegyesfelvágott. Mint az elején már írtam, az oldal korántsem mutatja be a teljes programot, annál is inkább, mivel a (külön)vonatunk indulása miatt hamarabb el kellett indulnunk hazafelé (miközben még javában zajlott a program).

Remélem nem kell sok évet várni a következő kecsói repnapra (lebegtetve lett, hogy a gazdasági állapot nem teszi lehetővé még kétévente sem a megrendezését), illetve hogy akkor majd az időjárás is kegyesebb lesz hozzánk.