[Click here for the english version of this page!]

Bár az egy évvel korábbi kecskeméti repnap programjától nem voltam elragadtatva, 2008-ban mégis nagyon odamehetnékem volt. Egyrészt mert kerozinszag- és sugárhajtómű-dübörgés-elvonási tüneteim voltak, másrészt meg azért, hogy kipróbáljam az új fényképezőgépemet, amivel még nem fotóztam túl sok repülőgépet (pláne nem ilyen gyorsakat). Utóbbival kapcsolatban vegyesek az érzelmeim: bár lettek jó képek is, baromi sok selejt volt. A program viszont kimondottan bejött!

Tíz perccel a nyitókép előtt értünk be a tulajdonképpeni repnap területére, nem keveset kutyagolva. A kutyagolás előtt a Kunság Volán  busza hozott az autópálya közelében kialakított tarló-parkolótól a reptér kapujáig, ami szerintem nagyon kultúrált megoldás - főleg ha ezembe jut, hogy tíz éve a program felét az autópálya-lehajtón, dugóban állva néztem...

A kezdeti látvány kicsit pozitívabb is lehetett volna, de azért az ember becsülje meg, ha alkalma van MiG-21-est látni :) Baloldalt egy demonstratíve szétkapott példány (lehetséges, hogy valamilyen fegyverzet-csökkentési kampány kapcsán tették használhatatlanná?), jobboldalt pedig "Cápeti", a taszáriak egykori közönségkedvenc bemutatógépe.

És ha már "21-es": a román légierő a kilencvenes évek közepén az izraeliekkel együttműködve korszerűsített egy jókora adag ilyen masinát, ezek lettek a "Lancer"-ek. Belül modern az elektronika - de kívülről ez akkor is egy szépséges MiG-21 (ami 2008-ban már viszonylag ritka látvány, hiszen a prototípus még 1956-ban repült először).

Két kép olyan nézetből, ahogy gyerekkoromban ismertem a 21-est: deltaszárny, hosszú csíkot húzó forszázzsal (leánykori nevén utánégetővel). Utóbbi hosszabbnak tűnik a legtöbb általam látott hasonló típusénál, így a szokásosnál jobban megfigyelhetők benne a lökéshullámok gyűrűi. Sajnos a hangot nem tudom leírni hozzá, de az is eléggé jellegzetes: amíg közeledik, olyan mintha valaki egy poharas tejföl dobozát gyűrné egyre dühödtebben, aztán DURR, és szépen, ércesen berezonál az ember mellkasa - az arcra meg kiül az idült vigyor :)

Balra: a statikus sor egyik legszebb darabja, a Li-2, új, Malév-retró festéssel. Jobbra: a légierő egyik Jak-52-ese, a számomra továbbra is furcsa látványt jelentő háromtollú légcsavarral. Ezt a típust egyébként sokáig szerettem, mi több, ki is akartam bulizni magamnak egy műrepülést vele, de aztán olvastam ezt az írást; na, azóta annyira nem erőltetem :)

Mivel alapvetően katonai repnapról van szó, gyorsan lássunk két szigorú harci madarat is: balra egy Mirage 2000-es, jobbra pedig egy magyar MiG-29, az ellenség megtévesztésére szolgáló, kabintetőt mímelő festéssel a gép hasán.

És ismét magam felé hajlik a kezem: számomra a statikus dísz-pléj legérdekesebb darabja ez az öreg Z126-os "Tréner II" volt (pontosabban annak katonai változata, a C-105). Hiába, Trénert látni mindig öröm!

És két további cseh csoda: baloldalt egy L-29 "Delfin", nyilván poénból felragasztott korabeli magyar légierős felségjelzéssel, jobbra pedig egy L-159. Utóbbi az L-39 "Albatrosz" továbbfejlesztése, szerintem jó irányba.

Baloldalt a világ legnagyobb tűzerővel rendelkező fűnyírója, a Mi-24 látható, némi felkavart fűszálakkal. Jobbra: jónéhány nyugdíjazott gépsárkány is ki volt állítva a füvön, nekem természetesen az előtérben álló Zlin 43-as tetszett leginkább, meg mögötte a Mi-1-es helikopter. Utóbbit egyszer jó lenne megint repülni látni!

Két csodamasina, amit nem bírok elégszer látni: az angol Harrier GR9-es helyből felszállt, tolatott, egyhelyben pörgött, és közben persze baromi hangos volt :) Valamit nagyon tudtak ezek az angolok, hiszen a mai napig nem sikerült utánuk csinálnia a másik két nagy repülős nagyhatalomnak: az amerikaiak a Harriert gyártják a saját szájuk íze szerint, a szovjetek pedig más úton indultak el, csak aztán elfogyott a pénz (érdekes kérdés, hogy mi lesz most, hogy megint van pénzük a hadseregre). Jobboldalt az osztrák légierő Pilatus "Turbo Porter"-e látható. Ő is teljesen valószínűtlen repülőgép, bár tolatni csak a földön tud. Mindenesetre szintén annyira egyedire sikerült, hogy az amerikaiak licenszben gyártották (lásd pl. "Air America").

A Harrier egyhelyben lebeg, majd pukedlizik egyet a közönség számára. Az emelkedésbe való átmenetel közben egyébként kivehetők a sugárhajtómű irányított gázsugarai.

A horvát légierő "Wings of Storm" nevű köteléke szintén Pilatus gépekkel repült: a csúnyának nem nevezhető vonalvezetésű PC-9 típussal. A svájci gyár megint jót alkotott: az Egyesült Államok ennek a gépnek a licenszét is megvette, hogy aztán némi átalakítás után a büszke T-6 "Texan II" névvel gyártsa. Jobboldalt asszem Veres Zolit látjuk műrepülni.

Ezt a tauchert olyan szépen szinkronban csinálta a két horvát pilóta, hogy ide kellett raknom a videót róla!

Szerbiából több "Galeb" típusú gyakorlógép is érkezett a repnapra. Azt hiszem ez itt éppen az AeroClub GALEB bemutatócsapata. Az ő produkciójuk alatt szólt a legdögösebb aláfestő zene: régi AC/DC :)

Az egész repülőnap elvileg a magyar légierő ünnepléséről szólt, az 1938-ban alapított Magyar Királyi Honvéd Légierőig visszavezetve a történelmet. A képen látható MiG-29 festése is ennek az alkalomnak szólt, de én nem bírom megállni, hogy ne morogjak egy sort: igazán nem akarok megsérteni senkit, de a magyar díszfestések rendszerint bénán néznek ki :( Talán túl sokat akarnak rávinni egyetlen gépre (itt például egy Reggiane/MÁVAG "Héjá"-t?), de ilyen színeket és formákat nem szerencsés együtt használni - legalábbis SZVSZ.  Pedig ennek a jelek szerint már hagyománya van, lásd ezt és ezt.

Igazából nekem ez a kifestett Albatrosz (balra) se jött be, de ez legalább könnyed volt. Jobboldalt: a csehek valamelyik L-159-modifikációja.

A holland F-16-os (remélem sikerült pont annak a képét idetennem, mert szerepelt egy belga is:) az agyát is szétrepülte - nagyon klassz kis bemutató volt!

Baloldalt: magyar Szu-22M3. Jobboldalt: lengyel Szu-22M4. A kettő közti legnagyobb különbség nem az, hogy a lengyel gép az utolsó sorozatból jött, a magyar meg az eggyel előttiből, hanem hogy a lengyel gépek egy része ma NATO-bevetéseket is repülhet, míg a magyarokat még a kilencvenes évek végefelé kivonták hadrendből, természetesen okos módon rögtön egy felújítási hullám után.

Pedig ezek a csapásmérő masinák még akkor is elég korszerűek voltak, plusz olyan tűzerővel bírtak, mint se előtte, se utána semmi a magyar légierőben. De hát kinek kell földi célok elleni támadókapacitás, 3-4 tonna fegyverzet (+gépágyú), többek közt radargyilkos rakéta... Légi utántölthető vadászgép, na az nagyon kell :-/ Mondjuk ebben még az is pikáns, hogy emlékeim szerint néha a Szu-22-esek is láttak el vadászfeladatokat (készültséget), míg a mostani balettvadászok majd egyszer fognak tudni földi célokat támadni (egyelőre még légtérvédelemre sincsenek hadrendbe állítva; hogy kitől és miből fogunk levegő-föld fegyvereket venni, az majd egy későbbi kérdés lesz).

Két forgószárnyas: balra a horvát légierő Mi-171-ese (ami gondolom a Mi-17 erősebb verziója), jobbra az olasz gyártmányú Agusta A109 talán belga színekben (nem jegyzeteltem). Utóbbi masina kategóriájának egyik legszebbje, bár ennek a példánynak a homlokán az a kalapdoboz (mely vélhetően radart, vagy ilyesmit rejt) némileg rontja az összképet.

Már sok éve ígérték, és most végre be is tartották: a görög légierő elhozta két "Corsair II"-es (alias Ling-Temco-Vought A-7) gépét, bár sajnos nem repültek vele. Az is igaz, hogy nem hiszem, hogy a repülése túl érdekes lett volna, hiszen ennek a gépnek inkább kicsit esetlen kinézete (melyről mindig az jut eszembe, hogy az F-8 "Crusader" öszenyomott verziója) és ritkasága adja az értékét.

A Mirage 2000 repülése számomra mindig ünnep. Ravasz egy masina: ránézésre "csak" egy a francia Dassault cég vagy 50 éve elindult deltaszárnyú gépeinek (Mirage III, Mirage IV, Mirage V) sorában, a hagyományos vadászokra ezzel együtt vagy két kört ráver bemutatóinak látványosságával. Úgy fordul, úgy orsózik, mint egy csoda - és azon kevés gépek egyike, melytől minden bemutatója során láttam negatív terhelésű figurát.

Eleganciában szerintem csak a Szu-27-család bemutatói hasonlíthatók ehhez.

Ez a fura szerzet itt egy Eurofighter Typhoon, "az" európai csodagép. Még általános iskolába jártam, amikor már arról írtak a Repülésben, hogy a gép húdenagyonmindjárt repülni fog. Aztán a kilencvenes évek közepe lett, mire tényleg megtette, a rendszerbe állítás meg mostanában folyik. Persze a közvélekedéssel ellentétben egy harci repülőgép kifejlesztése nem évek, hanem inkább évtizedek kérdése - a felújítgatások után továbbra is meglehetősen korszerűnek számító F-16 például 1974-ben repült először, de még a hiper-szuper(nek mondott, bár valóban generációs ugrást jelentő) F/A-22 "Raptor" protója is 1990-ben szakadt el először a földtől.

Namármost a Eurofighter nyilván csúcstechnika, de engem most nem nyűgözött le. Persze nem is gyári berepülőpilótát láthattunk, beetetésként, "csak" egy spanyol pilótát, de valahogy nem hagyott mély nyomot bennem. Már a földön (balra) se tetszett: túl magas, és meglepően nagy masina, de nem az a rájaszerű szépség, mint a Szu-27, mely szintén nem kis darab. A kacsaszárnyak lebillentése nyilván tovább rontotta az összképet, de nem volt szép, na. A levegőben (jobban) kicsit jobban nézett ki, de a szám azért nem maradt tátva tőle (azt leginkább persze a tolóerővektorozó Szuhojoktól szokott).

A Török Csillagok és a Frecce Tricolori tagjai szerintem lassan már kecskemétinek számítanak, annyit járnak itt :) de azért örülönk nekik.

A török csapatot '98-ban láttam először (ugyanitt), akkor egy lelkes, de kezdő csapat volt, olyan szpíkerrel, akinek kevert magyar-angol mondatokkal színesített kommentárjait ("nézzenek balra szájd!") nem lehetett nem imádni. Mára meglehetősen profik lettek, de az aranyos "körítés" szerencsére megmaradt.

Az olasz "Frecce Tricolori" kötelék tíz Aermacchi MB339-ös masinával repül, rettentő profin - és rettentő sok színes füstöt hagyva maguk után. Nem tudom, hogy maga a sugárhajtóműből kiáramló gázokat megfestő cucc volt erősebb a más csapatoknál használtnál, vagy csak amiatt volt, hogy azért a legtöbb jet csapat nem tíz géppel repül, hanem kevesebbel, de a működ néha teljesen ráült a reptérre, alig lehetett látni, mi merre hány méter.

A csapat több kötelékre válva szórakoztatta a jónépet, a szólista pedig kitöltötte a szüneteket, a fentebbi videón is látható mutatványokkal.

Ami a legfeltűnőbb volt számomra: a legtöbb sugárhajtású géppel repülő csapatnál gond a szétválások utáni összeállás, mivel ezek a masinák pár másodperc alatt is jó messzire el bírnak kolbászolni. Na, itt ezeket az üresjáratokat minimálisra igyekeztek csökkenteni; a mutatványok szerintem eleve úgy voltak kitalálva, hogy a végükön a gépek nem mentek szanaszét, így nem telt két percbe, mire újra összevadászták egymást.

A Eurofighter mellett a C-17 "Globemaster III" volt a másik olyan masina, amit asszem még nem láttam bemutatót repülni. Most ez is megtörtént, nyilván azért, mert nemsokára a pápai repülőtér lesz ezen gépek egyik európai bázisa. Nos, a gép - annak ellenére, hogy kinézetileg csak egy nagy szürke bálna - megmutatta, hogy mit jelent az elég közhelyes "rövid fel- és leszállás" kifejezés a valóságban. Konkrétan nem foglalt több betont, mint mondjuk egy Cessna :) Persze most szinte üres volt, de az, hogy milyen halkan repült, és milyen jó kis fordulókat csinált, arra utalnak, hogy ez egy elég jól sikerült madár.

A gép előadta a korábban a légcsavaros Pilatus Porterhez tartozó mutatványt is: leszállt, megállt, elkezdett saját erejéből tolatni, majd ismét felszállt. A kis videón a hátrafele gurulást láthatjuk. Persze a sugárfordító önmagában nem új találmány, de hogy egy ekkora gép üzemszerűen így használja, az azért klassz!

És itt be is fejezném az oldalt. Persze volt még sok más dolog is, pl. finn F-18-as (szépen repült ő is), Orao, ejtőernyősök, stb, de minden azért nem fér fel ide :)

Levelet írhatsz...