A blogomat annak idején telepakoltam a 2016-os budaörsi nyílt nap autós képeivel (itt, itt, itt és itt), de a repülős részét nem dolgoztam fel a megfelelő helyen, ti. itt, a repülős oldalaimon. Most, majd' két évvel később megkísérlem ezt pótolni.
A nap sztárja mindenképpen a Gerle 12-es volt. Ez a masina bár replika (azaz utánépítés), majdnem olyan érdekes történetű, mint az eredetije volt. Bánhidi Antal 1930-ban tervezte az első Gerlét, a 11-est (azért "11", mert ez volt a 11. repülőgép, amit a Műegyetemi Sportrepülő Egyesületnél építettek). Nem vadászt vagy bombázót akart létrehozni, hanem egy műrepülhető oktató- és túragépet, és ezt a célt tökéletesen el is érte. A sorozatgyártás viszont nem volt egyszerű: bár több gép is készült, mindegyik kicsit más volt, mint az előző; például általában olyan motort kaptak, amilyet épp szerezni tudtak.
Az eredeti gépek sajnos hamar eltűntek (elpusztultak), de az emlékük megmaradt, így a hetvenes évek végén a MÉM Repülőgépes Szolgálatának oktatóbázisán valakinek az az ötlete támadt, hogy építeni kellene egy újabb Gerlét. A projekt a nyolcvanas évek második felére meg is valósult, de megfelelő régi motor híján egy Lycoming boxermotor köré építették a sárkányt, melynek emiatt megváltoztak az arányai. Az ekkor még élő Bánhidi állítólag meg is jegyezte, hogy "ez így nem gerle, hanem túzok". A gép a kilencvenes években egy sérülés után a földre kényszerült; jó ideig a Petőfi Csarnokban lehetett látni, utána került vissza Budaörsre.
A Goldtimer Alapítvány 2013-ban látott neki a gép újra-újraépítésének, és úgy döntöttek, hogy megpróbálják visszaállítani klasszikus formáját, egy négyhengeres Walter Minor 4-III soros motor beépítésével. Mivel a 13-as Gerle sose repült hasonló kivitelű erőforrással, a 12-es viszont egy ideig igen, a gép új számot is kapott. Az első motorindítás 2015. október 13-án történt, december 4-én pedig a levegőbe is emelkedett a régi-új masina.
A gép a mostani bemutató idején még berepülés alatt állt, ezért visszafogottan bántak vele - kíváncsi vagyok, mit fog mutatni, ha minden engedélyt megkap! A motorral kapcsolatban számomra különösen kedves, hogy annak hangja némileg hasonlít a szintén Walter Minor - csak hathengeres - motorokkal repülő Trénerekre :)
Balra: még egy kép a régi-új gépről. Jobbra: a Gerle mögött a Po-2-est láthatjuk, róla se feledkezzünk meg!
Mivel a gép nem sokkal ezután nagyjavításra került, melynek előreláthatólag 2018-ban lesz vége, talán egy videó is belefér róla.
Ez a gép is a háború előtti időket idézte, csak épp a nagy víz túlpartjáról: egy Piper J-3 Cub.
Hatalmas élmény egyszerre több öreg madarat üzemben látni! Balra a Po-2-est és a Gerlét, jobbra a Kányát láthatjuk.
Utóbbi lassan ugyanúgy hozzátartozik a budaörsi (g)oldtimer flottához, mint a Po-2-es, vagy a Li-2-es; az idei nyílt napon is ugyanúgy ott rótta az utasreptetős köröket Kamaraerdő fölött, mint a másik kettő - az egyetlen különbség az, hogy ezzel (még) nem repültem :(
Lassan megszokom, hogy katonai gépek is felbukkannak itt (már hogy a nagyhangár melletti szobron kívül): balra egy film miatt amerikai jelzésekkel ellátott MiG-23MF, jobbra egy MiG-21bisz (hacsak össze nem kevertem a képeket).
Ez pedig az előbbi kétüléses változata, a MiG-21UM.
Balra: némileg lekopasztott Mi-8-as. Jobbra: a környék legszebb utasgépe, a Li-2-es.
Ő ugyan elég sokat szerepelt már ezeken az oldalakon, de nem bírom visszafogni magam, akárhány képet ide tudnék tenni róla :)
És zárjuk e rövid beszámolót egy róla készült videóval! 2017-ben hirtelen nem is tudom, hogy nem is volt ilyen nyílt nap, vagy csak én nem tudtam kimenni rá, mindenesetre remélem, hogy idén lesz, és én is ott tudok lenni!