Ferihegyi reptérlátogatás 2016 júniusában
A 2016-os Múzeumok Éjszakáján csak egy helyre mentünk Mariannommal: Ferihegyre. Eredetileg a "skanzent" is meg akartam nézni, de végül az idő túlnyomó részét a reptéren belül töltöttük.
A reptérlátogatások alapesetben az egész repteret bejárják; ez a mostani túra annyiban volt más, hogy inkább a repülőgépfotósoknak szólt, nem pedig azoknak, akik az általános érdekességfaktor miatt jönnek. Persze eleinte szó volt arról, hogy mást is megnézünk, de az idő 70%-ban valahogy mégis inkább Ferihegy 1 épülete előtt dekkoltunk, a sétarepüléseket végző Li-2-esre várva :) Közben persze másra is kattogtattunk, például erre a 2015-ös gyártású Gulfstream V-re.
Szombat este lévén nem volt nagy forgalom, és a betonon is főleg teherszállítók álltak, mint például ez az 1985-ös gyártású litván An-26B. Az üzemeltető RAF-AVIA nevének első fele egyébként a RAF-997 és Latvija mikrobuszokról lehet ismerős - a gépek eredetileg a Rigai Autóbuszgyár szervizhálózatának ellátására szolgáltak.
Ennek az 1991-es Airbus A310-esnek a hajtóműindítástól végignéztük-hallgattuk az indulását. Szépen szólt, a személyzet pedig integetett a fotósoknak, úgyhogy csak a drón méretű rovarok zavartak, amik állandóan bele akartak repülni a számba és a a fülembe.
Ismételten az este főszereplője.
Így utólag azt gondolom, inkább repülni kellett volna vele, nem kívülről fotózni :)
A régi hangár előterén egy másik baltikumi málhás ló: egy észt Saab 340A. Erről a hangárról egyébként örök emlék, hogy az ajtókon kerek lyukak voltak, amiken a nagyobb gépek farka kilógott. Nagyon kis poros hely volt Ferihegy az új pálya/torony/hangárok/terminálok megépülte előtt, pedig most se az a kimondott Schipol.
Az esti, vélhetően utolsó köre előtt hosszabb ideig várakozott az öreg, eközben nem nagyon volt más mozgás a fotósokon kívül.
Nem kevésszer láttam már ezt az öreg madarat - érkeztem vele Ferihegy 1-re külföldről, és még este is volt szerencsém hozzá, igaz, Budaörsön -, de azért a motorindítások mindig élményszámba mennek, pláne, ha nem a megszokott környezetben történnek. Az pedig, amikor a légcsavarszél rácsapja a kipufogást az emberre, mesés! Nem hangzik annak, de tényleg klassz - ahogy az a résztvevők kurjantásain is lemérhető :)
És ez az este tényleg a teherszállítókról szólt: a Li-2-esre várakozás közben megnéztük ezt a Fedexes B757-est is. Néhány éve körülbelül ugyanitt egy DC-8-ast láttam, őszintén szólva egy olyannak most is jobban örültem volna.
Gyors és messzire tud vinni: a Bombardier Global 5000 nem a turistaosztály átlagos felhasználóinak játékszere.
A GAT-nál éppen nem volt nagy élet, bár egy induló kisgép pont elgurult mellettünk a pálya felé, csak hát a sötétben nehéz lett volna lefényképezni.
A látogatás mozgóképes összefoglalója, magyarázó feliratokkal. Ahogy a végén írom, olyan volt, mint egy osztálykirándulás, csak a rossz kaja hiányzott :)
A skanzenben elég sok dolog változott azóta, hogy utoljára körbefotóztam, de nem volt időm művészkedni, mert Mariannt lefárasztotta a betonon kuksolás. Azért a Nagyvast nem bírtam nem lefotózni.
Az L-410 is friss hús volt a kiállításon, gyorsan megnéztem belülről, de aztán tényleg indulnunk kellett.