Farkashegy igen kedves reptér lett számomra, amióta repkedtem innen egyet, de azért meg kell hagyni, a repülőnapjaikat nem reklámozzák túl! Sebaj, azért kijutottam ide is...
Ha a kis képekre kattintasz, megnézheted őket nagyobban. (ha a nagy képekre kattintasz, felesleges erőt fejtesz ki :-)
Még a kocsiban ültünk, amikor a parkoló fölött feltűnt egy Jak-40, csak a forduló után tudtam elkapni, ahogy visszafelé tartott. Ezzel a festéssel egész modern madárnak tűnik, a formája szerintem szép, csak a régi Malév és eredeti LRI színekben ez nem jött ki!
Az utóbbi években a Sky Hussars a repnapok rendszeres résztvevője lett, bár az az érzésem, hogy soha nem "húzzák ki" annyira a gépeket a bemutatók alkalmával, mint azt lehetne. A Jak-18T-ben nekem az tetszik, hogy végülis a II. világháború végének gépéről van szó. Milyen furcsa, hogy az orosz tervezők megtartották a csillagmotoros formát, lásd Jak-50, vagy a Szuhoj iroda műrepülőgépei. Az biztos, hogy a csillagmotor dörmögése kellemesebb, mint egy soros- vagy boxermotoré...
Gyermekkorom egyik (sokadik) nagy kedvence a svájci Pilatus cég Turbo Porter gépe. Anno a Vízügy és a Mentőszolgálat színeiben is repkedett itthon (szép piros festéssel), motorjának hangját a mai napig látatlanban felismerem. Hihetetlen kis helyen fel- és le tud szállni, ahogy ez az Air America című filmben is látható volt. Nem filmtrükk volt :-) Egyszer ezt a típust is fel szeretném jegyezni a "repültem már vele..." feliratú listára.
Művészi beállítás: Kamov Ka-26-os elhízott emberi tomporok közt. Még gondolkozom, hogy milyen társadalomfejlődéssel gondterhelt magyarázó szöveget lehetne hozzáfűzni :-)
A Mi-2-est lassú és nehézkes gépnek tartottam, amíg a kilencvenes évek elején egy bemutatón nem produkált vele egy honvédségi pilóta egészen hihetetlen dolgokat. A képen látható példány pilótája is teljesen "kihajtja" a gépet, olyan manővereket csinál vele (például szinte teljesen az orrára állítja), hogy nem bírok nem felszisszenni. Itt éppen tolat.
Ez a "kékvillámos" forduló teljesen szelíd ahhoz képest, ahogy ment néha. Ami nagyon tetszett: a bemutató befejeztével "bozótharcos" módjára tért vissza az állóhelyre: föld fölött néhány méterrel kerülgette a bokrokat és fákat a szomszédos mező szélén!
Ezen a képen papírforma szerint az látszik, ahogy az "Égi Huszárok" Ancsája (An-2, amit "an"-nak kell mondani, és nem "á enn"-nek, ahogy néha megteszik:-) öt azaz 5 vitorlázógépet vontat. Egy évvel korábban Budaörsön majdnem földbeálltak egy hasonló mutatványnál, amikor közvetlenül felszállás után egy hirtelen széllökés majdnem "összegabajította" a vitorlákat; alig győztek leoldani és visszatérni a reptérre...
Most működött a dolog, kifejezetten látványos volt az összeállítás a levegőben!
Ezen a képen az (nem nagyon) látszik, ahogy egy Pirat (könnyű teljesítmény-vitorlázórepülőgép) lóg "damilon" a már látott Mi-2-eshez kötözve. Néhány éve mutatták be Budaörsön a közönségnek ezt a figurát (akkor is Matúz István ült a vitorlázóban), azóta szinte nincs repülőnap nélküle. Az igazi különlegesség nem is maga a lógás (hiszen egy ilyen gép igazán könnyű, 230 kg körül van), hanem az, amikor az leold, és egy szakállas taucherrel (farokirányban való merülés) indítva átmegy önálló repülésbe. Amikor először láttam, kicsit megijedtem, annyira alacsonyan voltak, most már rutinosan nézem végig, pláne, ha ilyen magasan csinálják :-)
Legvégül egy kivételesen jól sikerült kép Besenyei Péter műrepülő-világbajnokunk Extra 330L-jéről, a jelenlegi festéssel. Bár nem a legkorszerűbb, de azért nagyon szép gép, és amit a "gazdája" csinál vele, az egészen elképesztő (de ezt nem lehet fényképen érzékeltetni, hanem látni kell)!
És legvégül egy különlegesség: a Babszem Jankó Ejtőernyős S.E. csoportos ejtőernyős ugrást hajtott végre a jelenlevők fejére :-)
Vissza...