Németország elég sokat adott a repüléstörténetnek, de bizonyos okok miatt még sincsenek olyan óriási repülési múzeumai, mint az angoloknak, amerikaiaknak. Ezzel együtt azért ott van a müncheni Deutsches Museum, a schleissheimi kiállítás, a repülési relikviákban is igen erős sinsheimi Auto+Technik, vagy speyeri párja, ahol eddig még nem voltam (ahogy még pár másik helyen sem). És persze a berlin Deutsches Technikmuseum, melynek közlekedéstörténeti gyűjteményét már bemutattam egy másik oldalon. A villamosok, vonatok és autók után most következzenek a repülőgépek!
Az alaphangot megadja, hogy a pénztárterem plafonjáról Mathias Rust C-172-ese lóg - az, amelyikkel annak idején leszállt a moszkvai Vörös térnél (D-ECJB). Jobbra egy Arado Ar 96 B-1-est látunk, már a technikatörténeti részen.
A kiállítás legrégebbi gépe a bal oldalt látható Jeannin "Stahltaube", Igo Etrich annak idején nálunk is használt monoplánjának acélcső szerkezetű törzzsel épített változata 1914-ből. Jobbra egy Klemm L25-ös sportgép a huszas évek végéről.
A "lépcsőházban" lóg a baloldalt látható Bücker Bü 131 "Jungmann", a 30-as évek egyik legalapvetőbb kiképző- és műrepülőgépe. Jobbra egy későbbi Bücker, a Bü 181 "Bestmann", melynek érdekessége a szárnyak alá és fölé helyezett két-két Panzerfaust. El nem tudom képzelni, hogy ezeknek különösebb harci értéke lehetett volna, hiszen körülbelül 50-60 méteres távolságban voltak hatásosak, az meg egy repülőgépnél kicsit kevés (ha meg mégis talál, akkor azért életveszélyes, mert a robbanás a gépet is elviszi).
Talán már írtam korábban, hogy elég figyelmetlen múzeumjáró vagyok, így nem jegyeztem meg, hogy a baloldali, a robbantott szerkezetrajzokat valóságban utánzó exponátum milyen motorból készült. Jumo? DB? Esetleg valami angolszász? Valaki segítsen, mert a neten se találtam róla semmit! Jobboldalt két sugárhajtóművet látunk: felül a BMW003A, amely első körben nem vált be repülőgéphajtóműként (a német harci gépek többsége a hamarabb bevethetővé vált Jumo004-essel repült), később mégis több ország (Franciaország, Szovjetunió) hajtóműfejlesztéseinek egyik alapja lett. Alatta a nagyobb porszívó egy Pratt & Whitney JT3C, a Boeing 707-esek és DC-8-asok jellemző hajtóműve.
Német repülőmúzeum nincs Ju 52/3m nélkül, és ez így van jól. Már csak Magyarországon szeretnék egyet látni belőle, hiszen nem csak használtuk, de építették is az országban. A jobboldali képen az egyik csillagmotor látható az áramvonalazó burkolat nélkül. Szééép.
Baloldalt: az egyik kedvenc gépem, amiről csak a legendákat hallottam, de sose láttam repülni: Fieseler Fi 156 "Gólya" - svéd felségjelzéssel. Mögötte egy Focke-Wulf 44 látszik, alatta pedig egy Ju 88 farokrésze. Jobbra szintén egy Junkers: egy Ju 87 "Stuka" roncs.
Itt egy jobb kép a Ju 88 G-1 törzséről. Ez a gép '44-ben zuhant a Balatonba, a kilencvenes években emelték ki, és újították fel, végül e múzeum számára. A gép éjszakai vadász volt, a mellé rakott orrész antennái is ezt jelzik. Jobboldalt egy Messerschmitt Bf 110F-2 - nem is tudtam, hogy ebből gépből maradt a kontinensen ilyen jó állapotú. Fölötte a korábban említett Fw 44-es látszik.
És ha már Messerschmitteztünk, pár kép a Bayerische Flugzeugwerke AG / Messerschmitt AG kínálatából: baloldalt egy Nord 1002, ami a Bf 108 "Tájfun" francia utánépítése volt (egy ilyen van a szolnoki múzeumban is). Jobboldalt pedig az a gép, ami miatt a tervező és gyártó neve igazán híres (hirhedt) lett: egy Bf 109E-4.
Ez a masina elég jól fotózható helyen volt, vajon miért... :) Igazán vicces volt az is, ahogy szembelógatták a legalább két generációval későbbi idők egyik nagyágyújával, egy MiG-15bis-szel (ami igazából egy lengyel gyártású Lim-2).
Azokban a háborús években nem csak "sima" repülőgépeket fejlesztettek Németországban: baloldalt a Fieseler Fi 103 látható, vagy ahogy jobban ismerhetjük, egy "V1", a mai robotrepülőgépek őse, mellette pedig egy Henschel Hs 293, egy hajók elleni, rádióirányítású siklóbomba. Alattuk, illetve a jobb oldali képen egy Rheintochter R1-et látunk, egy kétlépcsős, rádióirányítású légvédelmi rakétát.
Nem akarok minden képet feltenni, mert a tárhely kezd elfogyni, úgyhogy tessék szépen elvándorolni Berlinbe, és élőben megnézni mindezt - és azt, ami kimaradt :) Azért pár fotót még mutatok: baloldalt egy Fw 190-es kabinrészlete, a műszerfallal. Jobbra: Nord 1101, a Me 208 (a Tájfun továbbfejlesztése) francia utángyártása.
A kiállítás leglátványosabb darabja a teraszon felfüggesztett Douglas C-47 "Skytrain", a nyugat-berlini blokád idején működő légihíd emlékműve (az egyik - mert van még pár a városban). Jobbra pedig még egy amerikai masina: egy North American F-86D "Sabre", a klasszikus F-86-os radarral szerelt, az eredetitől rengeteg részletben eltérő (nagyobb, utánégetős) változata.
Az oldal eddig tartott, de természetesen javításokat/kiegészítéseket most is szívesen fogadok!