2001-ben kétszer is jártam a müncheniek hatalmas technikatörténeti múzeumában, de előző alkalommal az analóg fényképezőgép visszatartott attól, hogy igazán sok képet készítsek. A digi gép megvételével sokkal kevésbbé kellett odafigyelnem arra, hogy mennyit kattintgatok, ennek eredménye látható lejjebb...

Egy szélestörzsű utasszállító (mondjuk egy B747) törzskeresztmetszetét demonstrálja a repülési csarnok egyik legnagyobb rekvizítuma.

Az összehasonlítás hatásosabbá tétele érdekében a szárny egy darabja és egy hajtómű is itt van.

Ez a Szojuz űrhajóhoz tartozó kabin nagyjából megegyezik azzal, ami a budapesti repülőmúzeumban látható.

Az egyik galériaszinten, a repülőtéri és fedélzeti segédüzemeket bemutató részen van ez a Boeing B707 orr-rész kiállítva, konyhával és pilótafülkével.

Bell minihelikopter.

Ez is egy klasszikus, a Sikorsky S-58.

A Messerschmitt-Bölkow-Blohm Bo-105-ös könnyű helikoptere se egy új darab, de 2001-ben azért szolgált némi meglepetéssel számomra, amikor a szentkirályszabadjai repülőnapon a német légierő egyik ilyen gépe szabályos műrepülőprogramot mutatott be vele, bukfenccel, miegyébbel!

A rotorrendszer vezérlőszerkezete, azaz a kormányzás.

Egy Dornier majdnem-helikopter. Na lehet, hogy ez is egy olyan szerkentyű, amibe nem ülnék be :)

Az egyik galériaszintről egy francia gyártmányú Ju-52-3m orra kandikál ki.

Ez a VAK-141-es egy helyből felszálló kísérleti repülőgép volt, melyet több német és más cég próbált működőképessé és aztán eladhatóvá tenni a hatvanas években. A függőleges elemelkedést és ereszkedést itt a szárnyvégeken elhelyezett elfordítható hajtóművek tették lehetővé. A legtöbb hasonló nemzetközi programhoz hasonlóan ennek a kísérletnek se lett konkrét eredménye, azaz nem vezetett sorozatgyártáshoz.

Ez viszont egy olyan kép, melyen több forradalminak számító repülőszerkezetet is látható: a földön a Messerschmitt Me-262, az első működőképes és bevethető sugárhajtású vadászgép (mely pont azért játszott csak kis szerepet a történelemben, mert bár bevethető volt, de nem vetették be), fölötte a Me-163 "Komet" rakétahajtású vadász, a jobb felső sarokban pedig a V-1 "szárnyasrakéta", mely voltaképp az első robotrepülőgépnek tekinthető.

Most kicsit foglalkozzunk a hajtóművekkel: a Turbo Union RB 199-es sugárhajtóművet a Tornado program számára fejlesztették ki.

Ez egy Rolls-Royce Conway 508, a korai sugárajtású utasszállítók egyik hajtóműve.

A General Electric GE J79 az F-104 "Starfighter"-eket hajtotta. Jellegzetesen hosszú szerkezet, az első sorozatban gyártott, 2 Mach feletti üzemi végsebességű vadászgép hajtóműve volt.

Pirna 014, az NDK repülőgéptervezési programjának egyik gyümölcse, a Baade B-152 jelzésű repülőgépet hajtotta volna. A keletnémet repülőgépgyártás végül nem indult be, így erről a darabról nem tudok semmit...

Rolls-Royce Turbo Avon.

Az Allison J33 ránézésre egy korai, centrifugálkompresszoros szerkezet, az F-80 "Shooting Star"-t hajtotta.

A Rolls-Royce Pegasus egy azóta is megismételetlen konstrukciós bravúr, a Harrier helyből felszálló gépek hajtóműve. A kép bal oldalán jól láthatók az irányítható gázkiömlőnyílások, ezzel lebeg és kormányozza magát a zseniális angol gép.

Pratt&Whitney J79 (?), a nagy hatótávolságú, szélestörzsű utasszállítók hajtóműve.

Az amerikai Lycoming gyár jobbára dugattyús motorjairól volt híres, melyek a Zlin-50-től kezdve a Cessnák, Piperek százezreit hajtották és hajtják, ez mégis egy sugárhajtómű, méghozzá nem is akármilyen! Az ALF 502 a Bae-146 (azóta Avro RJ85) "Jumbolino" repülőgépek roppant halk és üzemanyagtakarékos erőforrása.

Tovább