Mit csinálhat az ember egy szép, napsütéses szabadnapon? Például kimehet egy repülőtérre. Vagy elindulhat kirándulni a Holdvilágárokba, hogy aztán a Szentendrei úton álló dugó láttán feladja a terveit, és inkább mégis repülőtérre menjen. Nem is egyre, hanem rögtön háromra!
Az első megálló Hármashatárhegy. Nem, nem a völgyben levő, ma is üzemelő repülőtér, hanem az, ami egykor a hegytetőn működött. Bármilyen hihetetlen is, ezen a 480 méter körüli magasságon fekvő platón, kicsivel a csúcs alatt egykor hangár állt, a homlokzatából ma is áll egy kevés az út két oldalán! A hegy minden oldalát és lejtőjét használták a gumiköteles (lásd még csúzli) indításra, a hegyoldalon lejtőrepülést lehetett tanulni, de volt, aki innen repülte a magassági és távolsági rekordjait. A hatvanas évek végén aztán a Tetőn befejeződött a repülés, mivel eddigre már inkább a csörlést vagy a motoros vontatást alkalmazták.
Ekkor a környék összes repülős létesítményét felhagyták, a völgyben levő térséget is csak '72-ben vették ismét használatba a műegyetemi repülőklub tagjai. A képen egyébként csak a pálya körülbelül egyharmada látszik, a többi a baloldal felé nem nagyon látható orom mögé bújt. A "placcon" valamilyen buli lehetett, mert a sörsátrat még ebből a távolságból is ki lehetett szúrni :)
De maradjunk a Tetőn! Micsoda kilátás! Mondja csak valaki, hogy nem Budapest a világ legszebb helye!
Ezt az emlékművet 1983-ban emelték, a HHH ötvenedik születésnapja emlékére.
Sajnos a feliratokat megrongálták, de ez a dombormű sértetlen maradt.
Itt is vitorlázók startoltak egykor, a bal szélen egy hangár is állt, ha minden igaz...
Mivel a Tető egy kihalt, "elvesztett" (az "elvesztett sínek" mintájára) repülőtér, gyorsan keresnünk kellett egy még működőt! Mi mást is választhattunk volna barátnőmmel, mint Farkashegyet? Itt bezzeg volt pörgés, főleg vitorlázóilag. Ez a Sole movit (motoros vitorlázó) viszont éppen pihent.
Egy másik majdnem-teljesen-motoros-kisgép: HA-YHST-t tavaly is sokat fényképeztem, miért pont most hagynék fel ezzel a szokásommal? :)
A HA-SKA lajstromjelű repülőgépet tavaly már bemutattam kívülről, most végre belülről is megnézhettem. Aki nem tudja, ez egy Cessna "Centurion", azaz a combosabb kisgépek közé tartozik.
Ha majd nagy leszek, repülök is vele (na jó: valamelyik testvérével), addig csak nézegetem :)
A jobb első ülés.
Na, még egy utolsó pillantás, mert a gép gazdái már indultak volna fel a kék égre, és igazuk volt...
Ez a Zlin -37 "Cmelak" szinte része repülős énemnek, valószínűleg az egyik legszorgosabb madár itt, most is vontatgatta fel a vitorlázókat!
Jeszy barátommal összefutva tudtam meg, hogy Tréneres fotólehetőségek adódnak Budaörsön, így gyorsan átrohantunk oda ("egy napra nem elég két repülőtér" alapon). Ugyan Zlint fotózni mentem oda, az első lekapott masina mégis ez a Wilga volt, ne kérdezzétek miért. Talán azért, mert olyan csúnya, hogy az már szép :)
Et voila: balra a HA-TRL, frissen az újboli üzembe állítás után, jobbra a HA-SDE. A két gép a Trénerek két generációját képviseli (nem is az egymás után következőket, mert a RomeoLima Z-226MS, a DeltaEcho pedig Z-726), és szerintem a legszebb masinák közé tartoznak a nagyhangárban.
De az igazi fotóznivaló a nagyhangár másik végében volt, ahová át kellett "küzdenünk" magunkat a sok szép gép közt. Útközben találkoztunk ezzel a Bell "Jet Rangerrel", 'akinek' elfelejtettem a lajstromát felírni.
Na, és itt van a nap sztárja, azaz a HA-SAV, mely most lett alaposan felújítva. Új festést is kapott, gyönyörűen csillogót!
Ami számomra meglepő volt, hogy a szárnyvég-póttartályokat is felrakták. Így tovább bír repülni (most nincs nálam a dokumentáció, de mondjuk a dupláját, 800 km körül), viszont többet fogyaszt egységidőre lebontva. Jeszy szerint viszont stabilabban repül. Ki miért szereti :)
Az Avia M-137A motor borítás nélkül.
A motor az egyik oldalról...
... és a másikról. Igaz, hogy ez a 180 lóerős soros motor nem a legerősebb, ami létezik, de egyszerűen annyira klasszikus, hogy még a hangját is imádom!
A Tréner egyik oldalán, a hangársarokban az Indicator HA-SJN lajstromú C-172-ese pihent.,,
... a másik oldalon pedig a HA-BFY jelzésű "Csirkecomb", egy klasz festéssel.
Na és persze ne feledkezzünk meg a HA-YDE-ről, 'aki' egy Pilatus Turbo Porter, valószínűleg az egyik legspécibb gép a reptéren. Ráadásul a póttartályok is ott lógtak a szárnyai alatt!
Kicsit arrébb a fűben állt ez a Kamov-26-os (HA-MRM), ami engem azért kapott meg, mert a leszedhető kabin helyén most egy szállítóplató volt felszerelve. Hiába, a Kamov a svájcibicska a helikopterek közt...
És egy vidám repülőgép: HA-SEJ. Esetleg SEJ-HA(J). Ő is Wilga, vele is repültem.
"Ifjúságom Édes Madara" valószínűleg egy kanári, már a színe alapján. De aki azt mondja, hogy csúnya, az valószínűleg nem tudja, mit beszél :)
A HA-SGC a fűben. Azt lehet a képen látni, hogy nem volt nagy élet a reptéren: a placc túloldalán vitorlákat csőröltek fel, volt két iskolakőröző motoros (az egyik egy Taifun nevű könnyű gép, ami kis mérete ellenére akkora zajt csapott, mintha egy egész rajnyi motoros szállna fel), és ennyi. Ennél még hétköznap délelőtt is többet lehet látni! Mindezen igencsak meglepődtem a fahegyi nagy élet után!
Mire idáig eljutottunk (közben azért eltöltöttünk fél órát a Goldtimer Alapítvány Li-2-esében is!), kezdett délután lenni, ezért hazafele vettük az irányt. Előtte még kattintottam egyet a régi utasforgalmi épületre, melynek ezt a színét ugyan évek óta nem tudtam megszokni, de amit azért szeretek. Hát ez volt hát a "Hamster-hármas" reptérlátogatási turné, mely nem jöhetett volna létre, ha nincs Rianna :)
Vissza...