Városi és nemvárosi közlekedés
Rušňoparáda 2025
Míg a pozsonyi vasúti múzeum nosztalgia találkozói inkább a tényleg régi gépekről szólnak, a kassai depóban megrendezett Rušňoparáda dízelmozdonyokban általában erősebb szokott lenni - darabszámban és motordübörgésben mindenképp. Legutóbb 2023-ban jártam ott, úgyhogy 2025 áprilisában ideje volt megint kiugrani!
Sorakozó a fűtőház előtt
Nem mindenki fért oda
Megfüstöltek bennünket, mint a kolbászt :)
Egy kis széles nyomtáv
A bejárat felől a parádé helyszínéül szolgáló fordítókorong felé tartva a körfűtőházban találja magát az ember, ahol 6-7 dízel pöfög egyszerre alapjáraton, és ez megadja az alaphangulatot.
A parádé fő műsorszáma az, hogy minden jelenlevő gép fordul egyet a fordítókoronggal, de azt elég nehéz fotózni, úgyhogy most nem erőltettem - régebben megpróbáltam: aki ide kattint, megnézheti, körülbelül miről van szó. Most inkább álló helyzetben fotóztam a résztvevőket:
Az idei tornasorban létszámfölényben voltak a "Búvárok". Ebből a szögből látszik igazán, hogy miért hívják szemüvegesnek vagy búvárszemüvegnek őket. Bizarr forma: évtizedekig nem értettem, hogyan találták ki, aztán saját közegükben utazgatva-fotózgatva nagyon megszerettem őket.
Egy kis búvárológia: jobbszélen a típus első változatát, a T 478.3-as sorozat egyik példányát látjuk. Ebből a gőzfűtéses dízel-villamos mozdonyból a hetvenes években négyszáznál is többet épített a ČKD; a sorozatjelzés később 753-asra módosult. Középen a 753-asok kilencvenes években villanyfűtésesre átalakított változata, a 750-es egy magánvasúti tulajdonban levő darabja áll. Ezt a konkrét gépet néhány éve még államvasúti üzemeltetésben, személyvonattal fotóztam. Balszélen a második sorozat - eredetileg T 478.4, később 754-es - egy jelenlegi flottaszíneket viselő példánya látható; ezt a változatot a hetvenes évek második felében erősebb motorokkal és eleve villanyfűtéssel építették.
Ahogy az előbb írtam, a "Búvárok" a T 478-as típus 3-as és 4-es altípusai voltak, de volt T 478.1-es és 2-es altípus is: a jellegzetes khm... homlokfalú "Bardotkák", mint ez itt fent. Bár ugyanott készültek, és több fődarabjukban azonosak, ezek még egy régebbi, lassan járó hathengeres álló motorral készültek (a Búvárokban egy gyorsjárású V12-es dübörög), aminek jópofa traktorhangja van!
A Bardotkától balra egy "Dongót" láthatunk, a világ valószínűleg legnagyobb számban (~8200) épített mozdonyát. Az óriási szám annak köszönhető, hogy a széles nyomtávú verzió CsME-3 jelzéssel a szovjet vasút alap nehéz tolatómozdonya volt. Olyan nagy volt a felvevőpiac, hogy a gyártásba be kellett vonni egy vágtölgyesi (Dubnica nad Váhom) hadiüzemet is, ahol az eredeti (T 669.0, később 770) típusból kialakították a második változatot (T 669.1-es, később 771-es sorozat), amihez ez a konkrét gép is tartozik. A már látott, mellben bő Bardotkától jobbra pedig egy ismerőst láthatunk: egy Szergejt.
Szerintem róla nem nagyon kell mesélni. Illetve talán annyit, hogy a csehszlovák vasút 599 példányt szerzett be belőle, de nem igazán szerették. Ebben valószínűleg annak is szerepe volt, hogy a csehszlovákok megépítették a saját hattengelyes dízeleiket, de nemsokára szóltak nekik, hogy hozzánk hasonlóan ők is inkább Szergejt akarnak venni. A szlovákok már 1997-ben kivonták a forgalomból az utolsót, a csehek 2002-ig használták a még meglevő gépeiket, mindeközben nálunk talán még most is 50-60-70 példány dolgozik az M62-esekből, igaz, egy részük új motorral, némileg felújítva, de továbbra is vonatfűtés nélkül.
Persze gőzösök is voltak a résztvevők közt: a 434.2-es sorozat (balra) egy osztrák típus volt, mely az első világháború után került Csehszlovákiába. Jobbra pedig kedvenc gőzmozdonyom, egy "Papagáj" látható.
Ezen a fotón egyrészt látszik, hogy milyen szép masina a "Papagáj", másrészt pedig az is, hogy milyen laza ez az esemény: jön egy hölgy walkie-talkie-val, plusz két vasutas, és kettéválasztják a tömeget, hogy a mozdony ki tudjon gurulni a fordítókorongra. Ezt minden felvonuló mozdonnyal megcsinálják kétszer: egyszer oda, egyszer vissza - és valahogy senki sem hal meg. Hatalmas élmény, amikor az embertől másfél méterre elcsühög egy ilyen masina, imádom, hogy van lehetőség ezt újra és újra átélni!
Nem mindenki fért oda a fűtőházhoz
A körfűtőház nincs villamosítva, no meg egy teljes motorvonat nem is férne rá a fordítókorongra :) úgyhogy ez a "Pantográf" hátul ácsorgott. A jellegzetes típust egy évvel korábban vonták ki a forgalomból, szerencsére még sikerült vele utaznom. A formaterve elég érthetetlen, még a Bardotkához és a Búvárhoz képest is, mégis tetszik, van valami nagyon egyéni benne. Érdekes egyébként, hogy a csehszlovák formatervezés mennyire más volt, mint mondjuk a magyar - emiatt a közelmúltig mintha másik világba került volna az, aki átjött ide vonatozni.
Szintén jelen volt egy kétszekciós villanymozdony, a "Dvojička" nosztalgiafestésű példánya. Mivel két évvel korábban alaposan körbefotóztam belülről, most elég volt kívülről látni. Ehhez hasonló gép mifelénk sose dolgozott!
Ez a 811-es sorozatú motorkocsi nem szimplán egy felújított homlokfalú "Bzmot"! A szlovákok dízel-elektromos hajtásúra építettek át 27, addig hidromechanikus hajtású kocsit. Pontosabban egy részüket pótkocsikból építették, egy részüket motorból, egy részüket pedig újonnan. Ráadásul a kocsi mindkét tengelye hajtva van! Ilyennel sajnos még nem sikerült utaznom.
A közelben álltak ezek a 757-es sorozatú Búvárok is. Ez az altípus a 753-asokból épített 750-esek átépítése (tudjuk még követni?:) volt, új főgéppel és villamosberendezéssel.
Egy jó zajosan kezdődő, ám hamar véget érő videó a parádé két pillanatával. Az első snitten láthatjuk azokat a gépeket is a fűtőház előtt, amikről nem raktam fel fotót. Pontosabban néhányat közülük.
Megfüstöltek bennünket, mint a kolbászt :)
Az oldal elején már láttuk a körfűtőházban morgó Búvárokat, de kicsit még visszatérek hozzájuk, mert látványos volt, ahogy a kipufogófüstjük megragadt az épület teteje alatt. Pár perc nézelődés után inkább kimentem, mert kezdett megfájdulni a fejem az oxigénhiánytól :) A masinák egy részére fel is lehetett mászni egyébként.
Jobbra a két piros-fehér Búvár (egy 754-es és egy 757-es) közt a tehervasút (ZSSK Cargo) egy 756-os sorozatú gépe állt. Ezeket 753-asokból és 750-esekből építették, tulajdonképpen a 757-esek tehervonati célra használt elődei voltak. Jellegzetes festésük miatt elég feltűnő jelenségek, bár nem túl gyakran látni őket, mert összesen tíz készült belőlük.
Bardotka és Dongó hátulról. Előbbi vezetőfülkéjének hátfalán látszik az újabb formátumú pályaszám - viszonylag egyszerűen dekódolható, hogy hogyan jött ki :)
Vicces, hogy régen állandóan csúfoltam a csehszlovák mozdonyokat, aztán később hogy megszerettem őket!
Pár másodperc erejéig megpróbálom visszaadni a fűtőházi hangulatot. Kipufogószag not included :)
A fűtőházi parádé után szerencsére rá tudtam beszélni útitársaimat, hogy menjünk el megnézni a kassai kohó és Ukrajna közti széles (1435 helyett 1520 mm) nyomtávú vonalat, mely egy szakaszon a Kassa - Tótújhely (Slovenské Nové Mesto) - Tiszacsernyő (Čierna nad Tisou) normál nyomtávú vonal mellett halad, ahol viszonylag kényelmesen megnézhető. 2017-ben egy teljes oldalt csináltam erről a vonalról, melyhez több helyen is fotóztam, de most csak Kalsa (Kalša) vasútállomásáig mentünk el, ez volt a legpraktikusabb helyszín a várakozáshoz.
Márpedig várakozni sokat kellett, mert manapság nem túl gyakran járnak ezek a végtelennek tűnő különleges tehervonatok! Most is már-már feladtam, amikor a felüljárón állva egyszercsak meghallottam a mozdonyok hangját a távolból.
A vonat elején két kétszekciós mozdony dolgozott, ami az itthoni vasúthoz szokott szemnek őrületes látvány, akárcsak az egyenáramú vontatás és a nagy áramfelvétel kombinációja miatt szükséges rengeteg vezeték.
Amíg a tehervonat elhaladt az állomás mellett, egy "iker-Bézé" is érkezett, ...
... majd távozott. Bár nincs alacsonypadlós részük, azért ezek a járgányok nem rosszak a mi hagyományos Bzmotjainkhoz képest.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A motorkocsiról még időben vissza tudtam fordulni a tehervonat végén dolgozó "szimpla duplamozdonyra".
A távolból még jó sokáig hallható volt a tehermozdonyok hangja, bár amikor megpakolva felfelé, tehát felénk kapaszkodnak, az még klasszabb. A széles nyomtávú vonal egyébként ennek az egyenesnek a végén lekanyarodik a normál nyomtávú mellől. Mi pedig visszaültünk a kocsiba, és hazamentünk Pestre.
Remek nap volt, bár egyrészt ezt megszoktam Szlovákiában (bár bryndzové haluškyt sajnos nem volt időnk enni, pedig a világ egyik legjobb kajája), másrészt a társaság is jó volt :)