Városi és nemvárosi közlekedés
A kilencvenes években bezárt, majd néhány éve EU-s pályázat segítségével feltámasztott Szob - Márianosztra kisvasutat már egy ideje meg szerettem volna nézni, és amikor hallottam, hogy 2014. május 17-én a szokásos vonat mellett két fotós szerelvény is közlekedni fog, tudtam, hogy eljött a megfelelő pillanat. A nem sok jót ígérő időjárási előrejelzések miatt ugyan majdnem lemondtam az utat, de Jazzcool addig erőltette a dolgot, hogy végül csak ott találtam magam a szobi vasútállomáson. Azóta a vasutat meghosszabbították, pontosabban összekötötték az egykori kisvasúti hálózat fentebbi, Nagybörzsöny - Nagyirtás szakaszával, de erről később még írok.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A nap sztárja a képen látható szerelvény volt. Igen, ez tényleg egy budapesti villamos pótkocsi a piros mozdony mögött! Tudtommal viszonylag ritkán közlekedik, úgyhogy igyekeztünk minél több helyen megörökíteni. De ne szaladjunk előre!
A "transzbörzsönyi" kisvasúti hálózat alapja a XX. század elején alakult ki: egyrészt a hegység északnyugati oldalán, másrészt Szob felől indulva épült egy-egy üzem. Nem személy-, hanem iparvasutak voltak ezek, melyek mindkét irányban a nagyvasútra hordták rá a kitermelt fát, illetve követ. Az I. világháború után az északi vonal vége Csehszlovákiába került, emiatt a nagyvasúti kapcsolatot csak Szobon tudták megoldani, összekötve a két vasútüzemet a hegyeken át. A személyszállítás az ötvenes-hatvanas években indult, majd a teherszállítási funkció csökkenni kezdett, úgyhogy egy '74-es baleset után a Nagyirtás és Márianosztra közti szakaszt felszedték. A felső (Nagybörzsöny - Nagyirtás) szakaszt '84-ben bezárták, de néhány évvel később turisztikai üzemként feltámadt, míg az alsó (Szob - Márianosztra) szakaszon '92-ben ment el az utolsó vonat, legalábbis 2008-ig, amikor abból is kirándulóvasút lett. Ez az alsó szakasz az, amin 2014-ben ezek a képek és videók készültek. Kicsivel később, konkrétan 2015 és 2016 közt újraépítették a két kisvasút közti pályát, azóta Szobtól egészen Nagybörzsönyig végig lehet utazni, igaz, csak átszállással, mert ha jól értem, tulajdonjogilag ez két külön vasút (Börzsöny Kisvasút NKFt. és Nagybörzsöny Erdei Kisvasút NKFt.). Bevallom, azóta se jártam ott, úgyhogy csak annyit tudok róla, amennyit a neten olvastam...
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Az oldal elején azt írtam, hogy az UV pótkocsi volt a sztár, de nekem itt igazából minden az volt, kezdve a "Bömbi" becenevű jószággal jószággal a képen. Ránézésre persze nem egy nagy durranás (bár "mozdonyabb" látvány a legtöbb itteni gépnél), az érdekesség a géptérben rejtőzik:
... ez ugyanis egy dízel-villamos mozdony, amihez hasonlókat ritkán láthatunk kisvasúton (legalábbis itthon). Tudom, most már több magyar kivasúton vannak mindenféle elektromos hajtású mozdonyok, de azokkal ellentétben ez itt nem korszerűsítés eredménye (és persze nem is hibrid). Nem sokat tudok a típusról, cseh oldalakról annyit sikerült kisilabizálnom, hogy a második világháború után építették őket Prágában. Mivel a helyi személyzet Skoda néven emlegette a masinát, úgy sejtem, talán még most is olyan motor volt benne. A fenti képen jól látszik a dinamó (balra), ez állítja elő a hajtómotorok számára az áramot.
Jó volt üzemben látni ezt a masinát, bár csak ennyi jutott belőle nekünk, mert a nap hátralevő részében nem találkoztunk vele vonalon, csak a vontatási telepen.
A vezetőfülke teljességgel nélkülözi az ergonómiát, de végülis munkagépről van szó. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az indítóellenállások a vezetőülés alatt vannak. Ülésfűtés, mint egy felső középkategóriás autóban :) És akkor jöjjön az annyit emlegetett villamos pótkocsi:
Bár igyekeztem felkészülni az élményre, azért eléggé odavert, amikor az erdő közepén egyszercsak beállt elénk a 49-es villamos közepe :) A vontatásról - és tolásról, mert a vonal közepén visszafordulásnál nem volt lehetőség a körbejárásra - a Trabant-lámpákkal (vagy csak lámpakeretekkel?) felszerelt MD40-001 gondoskodott: egy Csepel-motoros, lánchajtásos kis bütyök.
A kéttengelyes, hajtás nélküli kocsi leggyakrabban használt neve "UV pótkocsi", ami tulajdonképpen helytelen, hiszen jóval az UV motorkocsik előtt tervezték őket, teljesen más műszaki alapokon. Ugyanakkor 1957-től 2007-ig együtt jártak, így nem csoda, hogy összeforrtak az emlékeinkben. Ezt a konkrét járművet a MÁV dunakeszi járműjavítójában gyártották, egy kistarcsai gyártmány győri átdolgozásának átdolgozásaként. Eredetileg a 6012-es pályaszámot viselte: eleinte így nézett ki, később így.
A budapesti villamos a nagyvasúttal azonos 1435 mm-es nyomtávot használja, a szobi kisvasút azonban 760 mm-es, tehát nem kompatibilisek egymással. Szerencsére egyszerűen át lehetett alakítani a pótot: a kerekeket beljebb, a hossztartókon belül sajtolták a tengelyekre. Az utazás idején se levegős, se elektromos rendszere nem volt, a fékezést a kocsin levő vasutas végezte kézifékkel.
Régebben valami olyasmit hallottam, hogy a viszonylag alacsony padlószintű kocsikat úgy akarják felszerelni, hogy kerekesszékkel fel lehessen rájuk szállni - a jelek szerint ez a projekt félbe lett hagyva, mert a kocsin nem sok minden lett átalakítva; sajnos még az összefirkált-karcolt ablaktáblákat se cserélték le. Különvonatnak persze így is klassz volt, de a vasút normál esetben használt zárt személykocsijainak állapotától messze állt.
Mindegy, így is hatalmas volt így utazni :)
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Az időjárással nem volt szerencsénk, bár jellemzően nem szokott :) Általában borult volt az ég, a végén pedig konkrétan bőrig áztunk, de néha azért kisütött a nap! Sajnálom, hogy valószínűleg a rossz idő miatt kevés látogató érkezett - a nagyrészt önkéntes munkában dolgozó vasutasok igazán kitettek magukért, megérdemelték volna, hogy sokkal több vendégük legyen!
Mindenhova be lehetett nézni, így az MD40-es mozdonyka vezetőfülkéjébe is.
Ebből a szögből nézve sejthető, hogy mennyit keskenyítettek a kerekek közti távolságon.
Kicsit furcsa volt a Pesten megszokott látványt és hangkulisszát nem városi környezetben látni. A vasúttal párhuzamos úton haladó autósok egy részét is határozottan megdöbbenthettük, mert nem egy és nem két esetben követte a megpillantást fékezés, kiszállás és mobillal fotózás.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A legérdekesebb beállítás mindenképpen ez volt, háttérben a Magyarok Nagyasszonya plébániatemplommal - meg a börtönnel. Nosztrán '91-ben jártam, osztálykiránduláson, és már nem is emlékeztem, hogy milyen kellemes környék.
Sejthető volt, hogy a kisvasút régen nem így végződött, hanem továbbment: a kerítések alapján enyhe bal ívvel kapaszkodott tovább Nagybörzsöny felé.
A csehszlovák dízel-villamos csoda után következzék a "béketábor" egy újabb produktuma. Az NDK eredetű L-60-asból az ötvenes évek elején öt vagy hat (mindkét számot hallottam már) példány érkezett, ebből kettő meg is maradt: egy Szilvásváradon, egy pedig itt. A gép nem sokban emlékeztet az eredetire: a fülkéje C-50 jellegűre lett átalakítva, a motorja pedig MAN gyártmány.
A nosztrai végállomáson szépen bepózolt egymás mellé a két vonat. Én piros-zöld színtévesztő vagyok, de itt még én is jól látom a különbséget :)
A szerkezet legfőbb bája számomra a vakforgattyús-rudazatos hajtás, ami kicsit a gőzösökhöz teszi hasonlatossá.
Aznap nem maradt mozdony levideózatlanul :)
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
És most jött az extra élmény: a mozdonyok nem álltak át Szob felé, hanem a vonat végén, illetve közepén dolgoztak, ahogy elindultunk lefelé! Az elöl guruló zárt személykocsiból irányították zászlókkal a zöld mozdonyt, ami mögött a nyitott személykocsi jött, majd az UV pótkocsi, végül az utóbbihoz tartozó kis piros mozdony. Ez leírva bonyolultnak hangozhat, úgyhogy inkább a képet nézzük, amin jobb kéz felé haladtunk (persze nem a fotó készítésének időpontjában). A vontatási telep előtt a szerelvényt megbontották, az L-60-as a zárt személykocsit még eltolta a szobi vasútállomásig, a maradék viszont kiállt a forgalomból.
Ez a kicsit kopott TVG a telepen állt, és kicsit furcsán nézett ki, mert tudtommal normál nyomtávú. (Sajnos 11 év távolságból már homályosak az élményeim, a tudásom pedig hiányos, hogy átnyomtávozhatóak voltak-e ezek.)
De állt arrébb egy Mazsola, azaz M28-as/A21-es mozdony is, ő se keskeny nyomtávú. Nem tudom, hogy átrakó jelleggel feljöttek-e ide nagyvasúti vágányok régen, vagy csak megőrzésre került ide ez a mozdony, mert éppen itt volt hely...
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Míg a telepen nézelődtünk, a pótkocsit elvitték aludni.
Ekkor már nagyon esett, úgyhogy búcsút vettünk a kisvonatoktól. Ahogy már írtam, semmit nem tudok a folytatásról, de valószínűleg arról találni elég képet a neten, én csak ennek a napnak az élményeit szerettem volna mindenkivel megosztani.
Ezen a videón kicsit többet láthatunk a vasútból, nem típusspecifikusan. Nem tudom, hogy összesen hány kört mentünk, de kipróbáltunk mindent, amit csak lehetett. Életem egyik legklasszabb kisvasutas élménye volt!