Városi és nemvárosi közlekedés
2024. szeptember 29.
Tavaly elég jól sikerült a szegedi villamos elindulásának 115. évfordulója, úgyhogy szeptember utolsó hétvégéjén megint bepittyentettem egy menettérti jegyet a mávos appban.
Ezen a napon két régi jármű pörgött rendes forgalmi járműként (tehát nem feláras járatként) a 2-es vonalon. Ezek egyike ez az 1977-ben gyártott Bengáli volt.
Bengáli egy ideje már újra van a fővárosban is - több is! -, de a vidéki üzemekben használtak részleteikben különböznek azoktól. Ráadásul a 813-as nem múzeumi példány, hanem többé-kevésbé úgy néz ki, ahogy 2011-ben kivonták a forgalomból. Na jó, annál azért szebben :) Egészen hihetetlen, hogy milyen sokáig éltek ezek a már gyártásukkor elavult járművek!
Igaz, ezt a példányt elég későn (1977-ben) építették, tehát nem olyan régi, mint ránézésre gondolnánk: a Pesten dolgozó ex-hannoveri villamosok jó része öregebb nála!
A budapesti 2500-as ikerkocsikat 1904/5-ben gyártotta a Schlick a Budapesti Villamos Városi Vasút (BVVV) számára, mely az "F" sorozatjelzést adta nekik. A pályaszámok akkoriban folytatólagosak voltak, az egyes típusok nem kaptak önálló számtartományokat; a 239-as kocsiból csak a Beszkárt idejében lett 2543-as, a 229-esből pedig 2533-as. Az ötvenes években látszott, hogy ezeket a járműveket még egy ideig nem lesz lehetőség selejtezni, úgyhogy 1957-ben acélvázas kocsiszekrénnyel korszerűsítették őket. 1970-ben a két kocsi egy-egy ikerkocsi egyik fele lett: a 2543-as 2569-esnek átszámozva a 2568-assal lett párosítva, a 2533-as pedig 2573-asként a 2572-essel. Egészen 1984-ig dolgoztak, amikor a két ikret szétválasztották: a 2572+2568 összeállítás 1884+1984-es számon Debrecenbe került, a 2569+2573 pedig 313+314-esként Szegedre - tudományosan teljesen megalapozatlan magánvéleményem szerint azért, hogy teljesen követhetetlenné tegyék az ehhez hasonló gyors életút-leírásokat :)
De mindegy is az eredetük, a lényeg, hogy igazi öreg csatalovak, melyeket húsz éve (úristen, de gyorsan megy az idő!) elég alaposan felújítottak. Azok számára, akik nem ismerik Szegedet: a jármű a Hősök kapuján át mindjárt az Aradi vértanúk terére fog érkezni.
Ez itt pedig a Bengáli a Rókusi körúton. Az időjárás nem volt kegyes hozzám, de ezt már rég megszoktam. Még hogy a napfény városa! :)
Ekkor már kicsit később vagyunk: ennél a megállónál arról volt szó, hogy a másik irányból jövő ikerkocsi lelassít nekünk fotósoknak, de végül a zöld jelzés elérése érdekében elszáguldott mellettünk. Jobb híján utánalőttem a Bengának.
Érdekes, hogy az ötvenes-hatvanas évek fordulóját idéző Bengáli milyen szépen passzol a régivágású utcaképhez! Fogalmam sincs, hogy pontosan mitől ilyen harmonikus a típus kinézete, de mindenki, még a nem villamosbarátok is szeretni szokták, a gyerekek meg egyenesen imádják. Főleg, ha még soha nem utaztak vele télen, rossz állapotú és/vagy csúszós pályán :)
Fogalmam sincs, honnan jött az "Európa liget" név, de a 2-es külső végállomását valamiért így nevezték el a vonal átadása előtt. Talán mert elég morbidan hangzott volna, ha a mellette levő víz, a Vértó nevét kapta volna meg?
A forgóvázak hiánya miatt (a Bengáli igazából két kéttengelyes összekapcsolva) nem kellenek kivágások a szoknyalemezen, talán ettől is tűnik elegánsnak oldalról ez a tuja?
És itt van megint: a Benga jobban belesimul az utcaképbe, mint az autók, nem?
A Kelemen László utca látványa annyira tetszik, hogy rögtön többször is megörökítettem.
Szomorúságtól párás szemmel búcsúztam a villamostól a Széchenyi téren, mert lassan indult a vonatom hazafelé - de az is lehet, hogy csak véletlenül rossz beállítást kapcsoltam a telefonon, amikor egy utolsót kattintottam rá.
Bár - ahogy az előbb megállapítottam - a szegedi belváros utcái kiváló hátteret nyújtanak a fotózáshoz, ezeket a régi jószágokat mozgásban lehet igazán értékelni, úgyhogy itt egy rövid videó róluk. Mindezen túl a szegedi belváros tényleg szép, régi villamosok nélkül is érdemes megnézni!