Városi és nemvárosi közlekedés
2003. március 15. fontos nap volt a miskolci tömegközlekedés történetében, ekkor álltak forgalomba a Bécsből használtan vásárolt E1-es villamos motorkocsik. Ősszel aztán ugyanonnan érkezett c3-as pótkocsik is csatlakoztak hozzájuk. Az ezekből összeállított motor+pót egységekről eddig viszonylag kevés képet osztottam meg, úgyhogy a motorkocsik bemutatkozásának huszadik évfordulóján megpróbálom pótolni ezt a hiányosságot :)
Egy hűvös novemberi délutánt választottam a látogatásra. Napfényre nem számíthattam, arra viszont igen, hogy az egyetlen közlekedő motor+pót szerelvény mellett Bengálikat is láthatok - ekkor még kellett egy év, hogy elég bécsi szerelvény legyen a kiváltásukra (végül 2004. november 25-én búcsúztak). A 181+301 pályaszámú bécsi szerelvényt a Tiszai pályaudvar előtt láthatjuk itt fent. Az E1-es típusú motorkocsit 1969-ben gyártották, akkori pályaszáma 4717 volt, ...
... a c3-as típusjelzésű pót két évvel öregebb volt, és eredetileg 1122-es számmal közlekedett.
Balra: a kocsik közti csatlások fölé egy átjárást megakadályozó rugós szerkezet került. Jobbra: átlátás a pótból a motorba. A látszat nem csal, ezek tényleg nem voltak valami széles járművek (2,23 m) a Tatrákhoz (2,5 m) képest.
Balra: imádtam ezt a faburkolatú hangulatot! Jobbra: a pótkocsiknak eredetileg három ajtószárnyuk volt hátul, ebből egyet lezártak, ahogy itt láthatjuk. A motorkocsiknál ugyanez volt a helyzet, csak ott rendesen "betömték a lyukakat", illetve egy részük már eleve harmadik ajtószány nélkül jött ki. A széles hátsó ajtók az ülőkalauzos üzem miatt kellettek: az utasok itt szálltak fel és álltak sorba jegyért. A pótkocsis ülőkalauz-szolgálatot a hatvanas évelben kezdték felszámolni Bécsben, az E1-esek egy részében viszont a nyolcvanas évekig megmaradtak az ülések. Érdekes, hogy az utolsó ülőkalauzos villamos 1996 decemberében közlekedett a császárvárosban - nálunk ezt a rendszert már a hatvanas években felszámolták.
A szerelvény az Újgyőri főtéren elölről, és...
... hátulról. Felhívnám a figyelmet a baloldalt látható aszfaltcsíkra: ott eredetileg a(z egyik) régi remizbe vezető vágány feküdt. Az egyirányú (=csak az egyik végükön van vezetőfülke, csak az egyik oldalukon vannak ajtók) bécsi villamosok csak a 2-es vonalon tudtak járni, mivel annak az önálló szakasza egy hatalmas fordulóhurkot alkotott. Ezzel ellentétben az 1-esnek akkoriban fejvégállomása volt, melyen csak kétirányú járművek tudtak megfordulni: a Bengálik és Tatrák.
A 2-es vonalon viszonylag ritka volt a Tatra, úgyhogy lefotóztam, ...
... mielőtt körbeért a bécsi szerelvény.
A 2-es igazi fotós paradicsom volt, mivel Bengálik is jártak rajta - eközben az 1-es szinte kizárólag a Tatrák birodalma volt.
Visszamentem a belvárosba: ez itt már a Széchenyi utca az Erzsébet térnél.
Mivel bécsi villamosból csak egy járt, a rá való várakozás közben...
... bőven volt időm Bengálit fotózni.
Szegények ekkor már nem voltak jó állapotban, a bécsi kocsikat pont emiatt vásárolták. A fotón a 173-as éppen a "kőszínház" mellett halad el.
Ahhoz képest, hogy az oldal elején bécsi villamosos képeket ígértem, Bengáliból többet láthatunk :) Itt már Villanyrendőr megállónál vagyunk; valódi "villanyrendőr" ekkor már nem szolgált itt, de a villamosokat még pajzs alakú holdfényjelzők irányították.
Na, végre visszajöttt a bécsi, ...
... mögötte nem sokkal a már többször látott 150-essel. A homlokfal (nekünk) bal oldalán világító nyíl emlékeim szerint az elsőajtós felszállást jelezte a megállóban várakozó utasjelöltek számára. És itt be is fejeztem a fotózást, mert kezdett nagyon sötét lenni.
Utóirat: a bécsi villamosok közül először a pótkocsik koptak ki, ezeket 2010-ben állították le, majd 2013-ban szét is vágták őket, a 300-as kivételével, melyet nosztalgiajárműként megőriztek. A motorkocsik kicsit tovább bírták, őket 2015-ben búcsúztattuk el. Érdekes epizód voltak a borsodi megyeszékhely történetében!