Városi és nemvárosi közlekedés
2024 őszén találtam ki, hogy ki kellene próbálni a Pozsony és Bécs közt pörgő Twin City Linert. Jártam már a két főváros közt vonattal és autóval, ideje a vízen is menni egyet! Megvettem a jegyeket, de pechünkre annyi csapadék esett az előző napokban, hogy Alsó-Ausztria katasztrófa sújtotta területté vált, a hajózási cég pedig lemondta a járatot és visszautalta a pénzt. Hogy azért víz közelében legyünk, lementünk Balatonozni, a bécsi úttal pedig 2025 augusztusában próbálkoztunk újra, ezúttal sikerrel.
A "Twin City Liner" egy 2006 óta Bécs és Pozsony közt közlekedő hajójárat. Eleinte két kisebb katamaránnal üzemelt, majd 2019-ben megérkezett a képen látható harmadik, ami nagyobb volt a másik kettőnél, melyektől akkor meg is váltak. Az angol gyártású, 250 fős befogadóképességű masina elég látványos darab, négy vízsugárhajtóművét egy-egy Scania dízel hajtja. Egy ideig szó volt arról, hogy Budapestre is járatot indítanak, nyilván akkor szükség lett volna legalább még egy hajóra, de ez végül nem valósult meg, bár a sajtófigyelem felkeltése végett jártak nálunk. Elgondolkoztam azon, hogy egyetlen járművel hogyan tudják garantálni, hogy ne maradjanak ki járatok, de valószínűleg a négy motor+hajtómű mellett ritkán van működésképtelenséget okozó probléma.
Direkt nem a legolcsóbb jegyeket vettem meg, hogy előre, az ablakhoz ülhessünk. A repülőgép jellegű utastér elméletben klassz, gyakorlatilag viszont a szélvédő mögötti részben, ahova a jegyek szóltak, vagy nem ment a klíma, vagy semmit sem ért, mert a nyári napsütés miatt majd' megdöglöttünk, csak úgy dőlt rólunk a víz. Az út nagy részét emiatt nem itt töltöttük, hanem egyéb üres helyeken (talán félház lehetett, szóval volt szabad szék), vagy hátul, a szabadban. Jó pár eurót megspórolhattunk volna azzal, ha a legolcsóbb jegyeket veszem meg - élményileg ugyanott lettünk volna...
Pozsonyban az Új híd tövéből indultunk, és eleinte méltóságteljesen haladtunk, bár elég nagy hullámokat vetve. Érdemes jobbra megnézni azt a Moszkva típusú hajót: miután gázt adott a hajóvezetőnk, hamar lemaradt.
Nem csak hátul volt nyitott rész, hanem felül is. Adja magát a kérdés, hogy miért üresek ezek a padok itt. Aki jobban megnézi a képet, láthatja, hogy azért, mert vizesek: menet közben a bal oldalon olyan erővel verődött fel a víz, hogy nem lehetett megmaradni! Gyorsításkor épp felmásztam, de a Duna hirtelen a számba akart költözni, úgyhogy elmenekültem :) Érdekes módon a jobb oldalon el lehetett lenni, ott nem volt komoly vízpermet, de pont ezért végig foglaltak voltak a helyek.
A szárnyashajókhoz képest egyátalán nem száguldoztunk: 52-53-nál feljebb soha nem mentünk, viszont minden egyes teherhajónál lassítottunk. Két ilyen "lassítunk - elhaladunk mellette - gyorsítunk" kört a mindjárt következő videón meg is örökítettem. Hajós ismerősöm szerint azért csinálják, mert nagy sebességnél irgalmatlan hullámokat vet a katamarán, amit nem mindenki szeret. Azt nem tudom, hogy a lassítás elő is van-e írva, vagy csak jófejségből csinálják, de az biztos, hogy némileg kiábrándító volt. Meglepő, hogy ehhez képest a szállodahajóknál nem lassítottunk, azokat úgy léptünk le, mintha kergettek volna. Őszintén szólva a szárnyashajóhoz képest csalódás volt ez az utazás, bár az is igaz, hogy ennek a hajónak nem csak normális méretű büféje és vécéje volt, hanem menet közben járkálni is lehetett, amihez egy szárnyason elég kevés hely áll rendelkezésre.
Mozgásban, hanggal jobban vissza lehet adni az élményt, úgyhogy itt egy videó. Természetesen magyarázó feliratokat is írtam hozzá - remélem, hogy lesz, aki végigolvassa őket, ha már ennyit melóztam velük :)
Az út bár nem csúnya, de azért a dévényi váron kívül nem sok néznivaló van a folyó partján. Legalábbis szerintem pár száz kilométerrel feljebb jelentősen szebb a táj!
Kicsit dobált a víz, de már elkezdték betömni a kátyúkat :)
Bécs felé közeledve két ilyen csőhíd alatt is átmentünk. Itthon nem rémlik, hogy lennének hasonlók, legalábbis a Dunán.
És bár hihetetlennek tűnik, ez már Bécs: a Nagy-Dunáról lekanyarodva az út utolsó tizenegykét kilométerét a belvárosba vezető Duna-csatornán (Donaukanal) tesszük meg, melynek partját kilométereken át a fentihez hasonló halászkunyhók szegélyezik.
Az út "hegynek" körülbelül másfél óra volt, a visszautat ("völgymenet") valószínűleg kevesebb idő alatt megteszi a hajó. A képen már a bécsi végállomáson vagyunk, a Schwedenplatznál, ami turisztikai szempontból tökéletes, hiszen ez szó szerint az óváros széle. Mivel elég kevés a hely, visszaindulásnál a hajó egy kicsit továbbmegy felfelé, és egy szélesebb részen fordul meg Pozsony felé.
A sugárhajtás miatt az alumíniumépítésű katamarán hátulról is különbözik a hagyományos hajóktól.
Megdöbbentett, hogy mekkora hullámokat vetnek a fúvókák. Egy hónapal az utazásunk után elmentem megnézni egy bécsi érkezést, és úgy nézett ki, mintha a Donaukanal vize a felszínen legalább egy percen át áramlással szemben, azaz felfelé folyt volna! A videó végén "lépésben" felfelé tartva láthatjuk a hajót, ekkor nem volt vészes a hullámzás.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Mivel útközben nem volt fotómegállás :) csak Bécsben lehetett körbefényképezni a gépet a kikötőhelynél levő hídról.
Érkezéskor mögöttünk állt a Wien nevű hajó (mennyit gondolkodhattak a nevén!), ami kisvártatva sétakörre indult. Ez a hagyományos járgány a kilencvenes években Németországban épült, használtan került ide.
Látványos hajóállomást rittyentettek a Schwedenplatzhoz: emlékeimben nem így nézett ki ez a hely, de persze 2008 óta ritkán járok erre. És ha már itt voltam, elmentem villamost fotózni, hogy pótoljam a kimaradt éveket :)
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
... illetve a visszainduláshoz szükséges megforduláshoz felfelé tartó TCL-t. Egyszer jópofa utazni vele, de a menet közbeni farhullámait látva szerény nyomott magánvéleményem szerint például a Balatonra nem lenne jó, teljesen szétcincálná a tavat (a tó alját, az élővilágot, a kikötőket, a kikötő környéki strandokat, a többi vízijárművet). Igaz, szerintem a Balatonon nincs is tömeges igény a gyors hajózásra, egy-két valódi gőzhajónak biztos nagyobb sikere lenne.
Gondolkoztam azon, hogy egy Szentendre - Budapest - Százhalombatta járatra jó lenne-e, aztán rájöttem, hogy az ilyen ötletelést inkább a szakértőkre kell hagyni, mert ez nem csak technikai, hanem gazdasági kérdés is, hiszen ezt üzemeltetni valószínűleg drágább, mint a Hapci motorost :)