Városi és nemvárosi közlekedés
2025-ös hajózási évemet fénykompozással zártam Tihanynál, és nem sejtettem, hogy a következő szezont néhány héttel később ugyanott fogom kezdeni. Tavaly kevesebb időt töltöttem a tó vizén, és többet a parton: nem mentünk mindig azonnal vissza Pestre, és ez jó volt; remélem, hogy idén is sikerül több ilyen mini-vakációt szerveznem magunknak.
Ez a kép márciusban készült, és azért van itt, hogy egy szép hajóval kezdődjön az oldal. Rákattintva nagyobb méretben fog felugrani.
Amikor ezeket a sorokat írom, technikailag még a tavasznak sincs vége, szóval nem sok alapja van az összehasonlításnak, de mintha szeszélyesebb lenne ez az év, mint az előző. És szárazabb. Plusz azzal indult, hogy befagyott a tó víze.
Januári jégtörés
Évadnyitó
Kihajózás Keszthelyre
Az első Fonyód - Badacsony járat hűlt helye... szó szerint
A balatoni utakat nem tudom elválasztani a vonatozás élményétől, úgyhogy meg kell jegyezzem, hogy a vasút továbbra is a szétesés határán van. 2025-ben kicsivel több szerencsém volt, mint 2024-ben, tehát kevesebb késéssel szembesültem, és a helyjegyeim is ténylegesen létező kocsikba szóltak, de 2026 május végéig rendesen működő klímával még talán nem is találkoztam, ráadásul egy full összeomláshoz is szerencsénk volt rögtön a hajózási szezon indításakor. Erről majd mesélek is kicsit.
Végre utaztam jégtörő hajóval! Amikor 2023-ban rákattantam a Balatonra, a leutazások szüneteiben kb. félmillió hajós videót megnéztem, és az egyik kedvencem egy hajnali járaton készült: az első komp törte fel magának az éjszaka során összeállt jeget. Szerettem volna élőben látni-hallani ezt!
Félreértés ne essék, többször láttam már befagyva a tavat, sétáltam is rajta, de fel se merült bennem, hogy olyankor még van hajómozgás. Nagyon régen egész évben jártak a hajók, néha bele is fagytak a jégbe. Később már csak néhány viszonylat közlekedett télen, aztán a hetvenes évektől kialakult a nagyjából mostani gyakorlat, hogy ősztől-tavaszig üzemszünet van. A komp ezalól sokáig kivétel volt, de a nyolcvanas évek második felétől ott is leálltak novemberben, és csak márciusban indultak újra. A kétezres években tértek vissza ahhoz a gyakorlathoz, hogy a lehetőségekhez képest egész évben közlekednek, és maximum nagy jégnél állnak le, akkor is csak a legkritikusabb pár napra.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A telek egy ideje egyre enyhébbek, ezért rögtön felfigyeltem arra, amikor a 2026 januári hidegben arról szóltak a hírek, hogy elkezdett befagyni a Balaton. Tudtam, hogy most kell lemenjek, hisz a fene se tudja, mikor lesz ilyen legközelebb! Az világos volt, hogy az első menet a legérdekesebb, amikor az éjszaka folyamán befagyott vízfelületet kell feltörni. Sajnos tömegközlekedéssel nagyjából lehetetlen olyan korán leérni, de szerencsére IC barátomat is érdekelte a téma, úgyhogy autóval már fél hétkor ott voltunk Szántódrévnél.
Nagyon hangulatos volt, ahogy egyre világosabb lett, és egyre jobban izegtek-mozogtak a kacsák! A tavon az északi szél a legjellemzőbb, ami az északon keletkező jég egy részét áttolja a déli partra, ezért ez a kritikusabb oldal. A szántódrévi kikötő ennek ellenére nem volt totál befagyva, csak a hajók által nem használt sarkai álltak be.
Igyekeztünk nem megfagyni, míg félre nem húzták a láncokat, és fel nem sétálhattunk a Széchenyi István fedélzetére.
Közel sem volt homogén a jég: voltak nagy összefüggő, de nem sík, hanem kavargóan megfagyott, hullámos felületek, voltak nagyobb letöredezett táblák, és volt a kompok által az előző napokban kijárt "csatorna", melynek szilánkjai az éjszaka folyamán elkezdtek hártyásan egymáshoz fagyni, de még nem álltak teljesen össze. Ezen kellett átverekednie magát a hajónak. Az említett csatorna a tihanyi oldalon tölcsérszerűen kiszélesedett, a szántódi végén viszont elég keskeny volt, itt a komp többször belemart a szélébe, hogy kiszélesítse. Jó kis hangja volt! A videóhoz magyarázó feliratozás tartozik, abban még több infót találni arról, hogy épp mit látunk.
Jég nulla viszkivel.
A szinte teljesen üres fedélzettel úgy nézett ki a komp, mint egy mini repülőgéphordozó :)
Reggel és este a régi komp mozgott, az újabbik gép tartalékként várakozott.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Nem tudom, hogy a képről látszik-e, mennyire gyönyörű volt az egész!
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A régi komp egyben fénykomp is volt, ami nem csak este, hanem reggel is fordult párat (bár csak az egyik oldala világított). Először gyalogosként mentünk egy retúrt vele, aztán a szántódi mólók végéből fotóztunk-videóztunk egy további fordulást, majd kocsival is átmentünk Tihanyba (és még tovább, vonatokat fotózni).
Este visszajöttünk, de csak pont az utolsó érkezésre értünk oda. Ekkor már a komp mindkét oldalán világítottak a fények.
Furcsa, hogy itt már fél hétkor vége van a világnak, és furcsa volt, hogy milyen csend lett, miután a személyzet nagy része hazament (a hajókon mindig marad valaki).
Az üzemnap utolsó perceit videón is megörökítettem. Jókor mentünk le, mert két nappal később leállították a kompot, és csak tíz nappal később indították újra. A jelek szerint a révtől két oldalra eső jégmezőket összefújta a szél, azaz bezárult az út a két part közt.
A 180. balatoni hajózási szezon tiszteletére március utolsó szombatján a Bahart három ex-csavargőzöse és három új hajója is megjelent a füredi nyitóünnepségen: a 135 éves Kelén és Helka, a 113 éves Jókai, illetve az egyik új katamarán (Tomaj) és a két új komp (Szántód és Tihany). Ezen kívül a másik új katamarán, a Balaton nevű hozta a VIP vendégeket, a zászlóshajó Szent Miklós motoros pedig a hozzánk hasonló civileket.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A Jókai három éve még zöld színben dolgozott egy magáncégnél, két éve a Baharté lett és befehéredett, tavaly pedig a szezon közepe után eltűnt a szemem elől, szóval örültem, hogy láttam.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A siófoki kikötő hátsó fertályáról kiúszott a tóra a Kelén...
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
... és az egyik új komp is. Utóbbi izgalmas volt, mert még sose láttam kompot mozogni itt, pedig tudom, hogy valahogy ki kell jutniuk Szántódra :) Egyszer jó lenne rajta lenni egy ilyen "garázsmeneten"!
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A Hévíz papírjai már lejártak, de jó volt látni, hogy még egyben van a hajó.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Az ex-csavargőzösök hamarabb elindultak a túlpartra, mint mi a Szent Miklóssal, de Füred előtt még így is beértük őket. A viharos szél a felhőket ugyan elfújta, de a vizet is alaposan felborzolta, ami ezen a képen elég jól látszik.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Füred előtt pár száz méterrel a két fehér tesó horgonyt dobott, ...
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
... amivel a Jókai is megpróbálkozott, de neki nem sikerült megkapaszkodnia. Ezt követően fel-alá kószált a két másik hajó mögött.
Az út szeles és hullámokban gazdag volt, maga a megnyitó viszont nem az én műfajom volt, úgyhogy nem örökítettem meg.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Nem igazán értettem a koncepciót, hogy a csak emiatt átjövő hajók a távolban rostokoltak, és semmit sem csináltak. A fényképezőgép zoomjával még csak-csak látszottak, de pont nappal szemben, szóval nem sok hála volt benne. Vártam, hogy lesz valami évadnyitó kürtölés, de nem volt.
"Dokument jeszty" jelleggel itt egy kép a három új hajóról is (a másik új komp valószínűleg Szántódrévből jött ide).
És még nem volt vége a napnak! Ahogy az előző két évben, úgy idén is lehetőségem volt ott lenni a Helka nosztalgiahajó Keszthelyre kihajózásán. Ez korábban a megnyitó előtti napon történt, de mivel most a hajó ott volt a megnyitón, a két programot össze lehetett vonni.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Előttem ismeretlen okból kifolyólag csak Tihanyrév állomáson tudtunk felszállni, ami nosztalgikus érzéseket keltett bennem, mert itt már második éve nem áll meg egy járat se (nem az átkelőről van szó, van mellette egy ilyen nevű "nem-kompkikötő" is).
Már-már tengerinek ható hullámok hátán siklottunk a tó nyugati végébe. Nem túlzás a "tengeri" jelző, hiszen az első fedélzeten konkrétan nem lehetett meglenni, mert állandóan kicsaptak rá a hullámok. Nagyon élveztem!
Útközben a Szent Imre vízi(mikro)buszt is láttuk. Valószínűleg valami próbafutás miatt hozták ki, mert utas nem volt rajta, ami érthető volt ebben az időben. A háttérben a Zánka fölötti hegyoldalak láthatók - a hajót a gyermektábor üzemelteti.
Az első Fonyód - Badacsony járat hűlt helye... szó szerint
Csak pár éve követem a balatoni hajózást, ezért nem tudom, hogy mi a szokás szezonnyitáskor. Két éve a Fonyód - Badacsony járat egy nappal a Siófok - Füred járat után indult, a rákövetkezőn viszont emlékeim szerint egyszerre. Idén megint nem egyszerre indultak, úgyhogy úgy döntöttünk, nem jövünk vissza Pestre, hanem lent éjszakázunk, és az első badacsonyi járaton is ott leszünk. Az időjárás azonban közbeszólt: az előző napi szél és hullámok közepette mi ugyan még átértünk Keszthelyre, de utána lefújták a hajóközlekedést.
Hozzánk azonban nem jutott el ez az infó, úgyhogy vasárnap kora reggel ott álltunk Fonyódon, és ezerrel drukkoltunk, hogy a viharos szél ne fújja az arcunkba a hajóállomást elzáró kerítést :) A mólót még előző évben elkezdték átépíteni, és csak valamikor májusban nyitották meg, de ettől a forgalom még mehetett volna - ha lett volna hajó. De ugye nem volt, szóval potyára éjszakáztunk lent...
A problémánk azonban még ennél is nagyobb volt, ugyanis leállt a vonatközlekedés Lepsény és Balatonszentgyörgy közt, tehát hazamenni se tudtunk. Információból még pótlóbusznál is kevesebb volt: a balatonmáriafürdői és a fonyódi vasútállomáson csak annyit tudtak mondani, hogy nincs pótlóbusz, mert majd úgyis elindulnak a vonatok. Persze nem indultak, de busz se volt. Aztán lett busz, de erről nem nagyon szóltak az utasoknak, úgyhogy egy idő után már be se kanyarodtunk az állomásokhoz, úgyse jött ki senki. Aztán Siófoknál még láttuk a vonatunkat továbbindulni Pest felé, mert a buszra szállításunk után valamiért mégis elindították, és végigengedték egészen Pestig. De a rákövetkező vonatot már nem indították el, úgyhogy onnan is busszal kellett továbbmennünk, Fehérváron pedig egy olyan vonatra kellett volna átszállnunk, amiről ott derült ki, hogy nem fog jönni. Persze volt másik, lassabb, mindenütt megállós, tele levő. Ez a fél nap szépen megmutatta, milyen sok baj van a magyar vasút körül, úgy műszakilag, mint szervezésileg és utastájékoztatásilag. De erről persze abszolút nem a balatoni hajók tehetnek.
Folytatás: hamarosan!