Városi és nemvárosi közlekedés
Erdélyi kirándulás I.
(pontosabban főleg Arad, de kicsit Kolozsvár is, meg Nagyvárad)
2004. június 18-19-20-án Erdélybe látogattam a Kisvasutak Baráti Köre és a Városi Tömegközlekedés-Történeti Egyesület szervezésében. A nyár valószínűleg legforróbb napjai voltak ezek, de megérte a buszban izzadni, mert sok szépet láttunk. És nem csak villamosokat, hanem természeti és történelmi látnivalókat is, bár ezen az oldalon csak a síndöcögényekre fogok koncentrálni. Megjegyzés: tudom, hogy Arad és Várad alapvetően nem Erdély, de a kirándulás oda vitt bennünket (Déva, Gyulafehérvár, Kolozsvár, Király-hágó), a villamosok csak kiegészítették a programot.
Első megállónk Arad volt, ahol a CTP - a helyi közlekedési vállalat - munkatársai bemutatták cégüket. Ez Románia második legnagyobb villamosüzeme, körülbelül 250 kocsival és 92 km-es, méteres nyomtávú vonalhálózattal. A járművek közt találhatunk Tatra gyártmányokat, illetve román gyártású Timis kocsikat, de rengeteg a német eredetű, Ludwigshafenből, Mannheimből, Mülheimből, Stuttgartból, Ulmból, és egyéb városokból használtan vett villamos is.
Ez például egy Bogestra (Bochum-Gelsenkirchen Strassenbahn AG) eredetű DÜWAG GT6-os. Úgy nézett ki, mintha éppen csak valamilyen belső szállítást bonyolított volna le. A kép a két kocsiszín egyike, az U.T.A. remiz előtt készült.
Szervezett programunknak része volt a villamoshálózat egy részének bejárása egy ex-halberstadti (azaz NDK eredetű) "gothai", illetve két ulmi eredetű GT4-es kocsival.
A keletnémet kéttengelyű belseje. A futása meglepően kemény volt, minden sínhibát érezni lehetett! Persze már nem is használják őket utasforgalomban, ki tudja, mióta rozsdásodott félretolva.
A műszerfalnak csak a legfontosabb kezelőemeleit tartották meg.
A kemény futásnak meg is lett az eredménye: az egyik sínfék leszakadt, ezért a kocsi lerakott bennünket, és visszament a kocsiszínbe.
Utunkat egy kék színű, ulmi eredetű, esslingeni gyártású GT4-essel folytattuk. Ennek a négytengelyes csuklós kocsinak érdekessége, hogy kifejezetten Stuttgart számára fejlesztették ki, mi több, Ulm városa is onnan vette őket használtan úgy 18 évvel ezelőtt. A képen látható másik GT4-es viszont egyenesen Stuttgartból érkezett, mi több, még a stuttgarti közlekedési vállalat, az SSB logója is rajta van!
A típus műszerfala. A baloldali kar - melynek fogantyúja szerintem sebességváltókarként kezdte életét - a menetszabályzó, a jobboldali a légfékhez tartozik.
A menetirányváltó kar, illetve a kapcsolómű fokozatjelzője.
A kék GT4-es hátulról. Körülbelül ekkorra a közlekedési vállalat utánunk küldött egy másikat is, hogy a csoportunknak ne kelljen tülekednie a járművön a gothai kocsi kiesése után.
De ne csak GT4-eseket lássunk: ez itt kedvenc típusom képviselője, egy ex-esseni, egyirányú DÜWAG GT8. A "GT" nem típusjelzés, hanem jelleg-meghatározás: "GelenkTriebwagen", azaz gépes csuklós kocsi. Az utána következő szám a tengelyek számát adja meg, tehát a képen látható jószág nyolctengelyes.
Utunkat átszállás után az Arad-Hegyaljai Motorosított Vasút egykori vonalán folytattuk, mely eredetileg nem volt a városi villamoshálózat része, de aztán - többszöri rövidítés és egy alapos átépítés után - 1983-ban végül beolvadt abba. Az eredeti üzemre emlékeztet ez a gyönyörű állapotban levő, működőképes, négytengelyes Ganz motorkocsi, mellyel a vonal még meglevő, Gyorokig (Ghioroc) tartó szakaszát utaztuk be. Érdekesség, hogy az eredetileg 1650 V-os üzemre tervezett kocsi a 750 V-os villamosüzemi feszültség miatt csak elég lassan tudott haladni. Külön érdekes volt, hogy a bennünket idáig hozó villamosok is jöttek utánunk, kész konvojt alkottunk!
A jármű két kocsiosztályra van osztva: ez a párnázott üléses szekció, a másik teljesen fapados. A kettő közt egy toalett és mosdó található.
A kocsi menetszabályozója.
Az 1912-ben Budapesten gyártott járművet 1995-ben újította fel a helybéli Astra Vagongyár.
Meglepő, de a kocsi alvázára szerelt légsűrítő burkolat nélkül forgott, azaz bárki belenyúlhatott volna - ami természetesen szomorú következményekkel járt volna, úgyhogy inkább nem nyúlt bele senki.
A gyönyörűséges kocsi egyik forgóváza.
A gyoroki vonal nagyrészt egyvágányú, forgalmi kitérőkkel. Itt éppen egy román gyártmányú Timis 2 motor+pót szerelvény, pontosabban annak távolsági forgalomra épített változata várakozik arra, hogy befejezzük a fotózást, és továbbmenjünk. Nagy volt az élet: a kitérő egyik vágányán állt ez a kocsi, a másikon a nosztalgia Ganz, a két különjárati GT4-es, és az utánunk jövő, menetrend szerinti, pótkocsis DÜWAG. Kár, hogy a szembefény miatt nem tudtam megörökíteni ezt a "tolongást"!
A vonal egy részlete. Érdekes helyi szokás az oszlopok és fák alsó részének fehérre festése. Valaki azt mondta, hogy a fák alját azért festik fehérre, mert ez megöli/elkergeti a kártevőket, de ez nem magyarázza meg, hogy miért festik be ugyanúgy a beton- és vasoszlopokat is :)
Végállomás: Gyorok. A szerelvények itt deltában fordulnak, mely eredetileg elágazás volt, azaz a vonatok innen két irányba folytatták útjukat: egyrészt Máriaradna, másrészt Pankota felé. Ma már csak maradványai láthatók a két oldalágnak.
A delta egyik ágában egy ex-RHB (Rhein-Haard-Bahn) szerelvény várakozott: egy hattengelyes DÜWAG motorkocsi, ...
... a hozzá tartozó hattengelyes (!) DÜWAG pótkocsival.
Ez pedig egy Bielefeldből származó, később a Mannheim környéki OEG által használt DÜWAG hattengelyes motor + négytengelyes pót szerelvény a deltavágány Arad felé visszainduló ágában.
Következő oldal: az AHMV kocsiszínje, aradi Tatrák, Kolozsvár és Nagyvárad