Városi és nemvárosi közlekedés
Berlin: S-Bahn életképek 2011 szeptemberéből
Berlin legérdekesebb kötöttpályás közlekedési eszköze szerintem messze nem a villamos, hanem a metró és az S-Bahn. Utóbbi persze tulajdonképpen - legalábbis mai állapotában - a metró egy izmosabb verziója, amit nem a városi közlekedési vállalat üzemeltet, hanem a német szövetségi vasút egyik leányvállalata. A berliniek igen nagy szomorúságára, tegyük hozzá.
Lassan ott tartunk, hogy a fentebbi képeken (balra: Treptower Park állomás; jobbra: kilátás az Ostbahnhofról a Jannowitzbrücke irányába) látható 481-es sorozat többet ártott Berlin tömegközlekedési színvonalának, mintha megmaradtak volna a második világháború előtti kocsik, amelyek amúgy a kilencvenes évek közepéig közlekedtek. Bár egyelőre úgy tűnik, a problémákat kezelni tudják, már évek óta kisebb kapacitást közlekedtetnek, mint amennyire szükség lenne, és ez nem holnapra fog megváltozni.
Tűzoltásként újra üzembe helyezték a mi HÉV-eink nagy részét is gyártó LEW Hennigsdorf által épített 485-ös sorozatot, melyet eredeti színe miatt annak idején kólásdoboznak hívtak a helyiek. Most már hagyományos S-Bahn színekben tündökölnek, és kívül-belül látszik, hogy sokat költöttek rájuk (összehasonlításként itt van pár 2005-ös fotó). Kellett is, ugyanis 2010-ben, amikor a 481-esek döglődése miatt fokozottan szükség lett volna rájuk, kiderült, hogy ezek a kocsik egy sorozatban végrehajtott kerékcsere óta tulajdonképpen engedély nélkül közlekednek. 2011-ben végül nagyjavítás után húsz egységet állítottak ismét forgalomba - a képen látható volt a tizedik.
De a berlin S-Bahnon nem annyira a járművek az érdekesek, hanem az üzem lebonyolítása, no meg az állomások (baloldalt az Alexanderplatz, jobboldalt a Friedrichstrasse). Amikor kint voltam, a hétvége folyamán több helyütt is vágányjavítás volt, emiatt a város szívén átvezető Stadtbahn vonalon (ez nem műfaji meghatározása a vonalnak, hanem a neve) a vonatok egy része nem közlekedett, Ostbahnhof és Charlottenburg közt pedig több részletben, egy-egy vágányon ingázott pár szerelvény. Valahogy így:
Charlottenburg Zooloogischer Garten Bellevue Friedrichstrasse Ostbahnhof
1. vágány <===== 0 <=========0=========> X X <========0=========>X X X X X <====
2. vágány =====> X X X <==========0=========>X X X <======0===========0=========0======> X ====>
Savignyplatz Tiergarten Hauptbahnhof Hackescher M. Alex Jannowitzb.
Remélem, ebből, a XXI. század technikai vívmányait ügyesen felhasználó ábrából körülbelül leszűrhető, hogy miről van szó ;) A hétvége egyik napján ez volt a felállás, a másikon felcserélődtek a lezárt és használt oldalak.
Ez a pendlizés elég érdekes egy közlekedésturistának, de a helyiek nem feltétlenül élvezték, különösen mert az egyik nap meccse volt a Hertha-nak az Olimpiai stadionban, amitől akkora tömeg lett a keleti oldalon, hogy csak na. Pedig (a plakátokon, táblákon, szórólapokon túl) folyamatosan mondták mindenütt, hogy menjenek inkább átszállással, metróval, Ringbahnnal, a Friedrichstrassén pedig konkrétan folyamatosan beszélt a hangosbemondó, hogy mi a helyzet, mégis voltak méltatlankodó utasok.
Mindig megfogadom, hogy végigfotózom az érdekesebb S-Bahn állomásokat, aztán valahogy sosincs rá időm. Pedig elég jellegzetesek, különösen a huszas években épült, és azóta is abban a formában megmaradt szigetperonok. Magyarországon egyébként van egy megálló, ami szerintem kiköpött ugyanez a stílus: a máriabesnyői. Vajon miért pont ott, és miért csak ott lett ilyen? (tudom, van még pár hasonló (Zugló, Kőfelső), de ez szerintem filmben nyugodtan játszhatna Berlinit, annyira olyan:) A fentebbi képeken amúgy Wannsee állomás két S-Bahn szigetperonját látjuk, az egyik a Wannseebahn (pontosabban az S1) végállomása, a másik mellett a potsdami vonal (S7) vonatai állnak meg.
Még tipikusabbak a belváros alatti S-Bahn alagút állomásai. Itt éppen Nordbahnhof állomást látjuk, aminek az az érdekessége, hogy maga a Nordbahnhof (Északi, korábban Stettini pályaudvar) már 1952 óta nem létezik. Persze még érdekesebb, hogy a Berlini Fal létezése idején ez volt az egyik szellemállomás, ahol a nyugati vonatok áthaladtak, de nem álltak meg - a felszíni állomásépület konkrétan bele lett építve az erődítés "hátországi" részébe.
Vegyes S-Bahn életképek videón, sok-sok 481-es hajtáshanggal. Rohadt hangosak ezek a jószágok, nem lehet nagy öröm megálló környékén lakni, és pár percenként hallgatni, ahogy elindulnak...
Baloldalt: Potsdamer Platz S-Bahn állomás (azért hangsúlyozom ki, hogy S-Bahn, mert van még a közelben egy négyvágányos vasúti mélyállomás és egy metróállomás is, plusz néhány alagútcsonk esetleges jövőbeli metró- és S-Bahn vonalaknak). Jobbra: Südkreuz alsó szintje az S- és "normál" Bahn vágányaival.
Ez pedig a Südkreuz felső szintje. Sokaknak nem tetszik, mert nem is próbál hasonlítani a régi idők állomásaira, illetve azt is mondják rá, hogy olyan, mint egy nagy bevásárlóközpont, de szerintem pont az a jó benne, hogy nagy, és nem csak pár kelletlenül a sarokba odatapasztott peron az egész.
Az S-Bahn hálózaton sok klassz rész van, de a legnagyobb kedvencem a már említett Stadtbahn. Ez a szó németül városi vasutat jelent, itt viszont konkrétan a berlini belvároson kelet-nyugati irányban átvezető, 1882-ben megnyitott vonalat jelöli. Magasvasútként kanyarog a házak közt az Ostbahnhof (eredetileg Sziléziai pályaudvar) és Charlottenburg közt 11 kilométeren át; két vágányán S-Bahn jár, kettőn pedig távolsági/regionális vonatok közlekednek (a főpályaudvart is érinti). Fontos megjegyezni, hogy a városi vasúti funkciót nem utólag találták ki hozzá, hanem kezdettől fogva a koncepció része volt. Bárcsak máshol is ilyen jól felismerték volna, hogy a lakott területek szélére dobált (ott volt olcsó a hely) fejpályaudvarok még nem a fejlődés végét jelentik!
Baloldalt: balra egy "rendes" vonat indul el az Ostbahnhofról, miközben tőle jobbra egy S-Bahn szerelvény közelít felénk. A Stadtbahn bizonyos állomásain az átmenő két vágányon kívül továbbiak is vannak - értelemszerűen a két vége S-Bahn elágazóállomásként ilyen -, más megállóhelyek viszont csak az S-Bahn számára léteznek (Jannowitzbrücke, Hackescher Markt, Bellevue, Tiergarten, Savignyplatz). Jobbra: az állomások többnyire fedett csarnokok, itt például az Ostbahnhof épp felújítás alatt levő íves tetejét látjuk (az építkezés miatt forgalomból kizárt vágányok is voltak, tovább fokozva a felfordulást).
A "fotózni ráérős napomon" olyan eső és ború volt, hogy végül nem erőltettem a témát, de ezt a beállítást nem hagyhattam ki: a képen Schöneberg hátsó ablakai alatt halad egy 481-es szerelvény - a hangulatot fokozandó hátul egy öreg gazométer is látható. A szemfülesebbek észrevehetik, hogy a bevágásban több vágány is van, mint kellene, ezeknek története van: eredetileg erre haladt Poroszország első vasútja, a potsdami vonal ("Stammbahn", 1838), mely Berlinben nem meglepő módon a Potsdamer Bahnhofban végződött. Később (1866 és 77 közt) kiépítették a Ringbahnt, az akkori Berlin körüli gyűrűt, illetve 1874-től létezett a Stammbahn mellett a Wannseebahn is, mely - 1891-től a távolsági vonatoktól elválasztott pályán - csak elővárosi forgalmat bonyolított le (1933-ban villamosították, ma az S1 jár rajta). Hogy a Ring-vonalakról közvetlenül be lehessen jutni a városközpontba, átszállóhely helyett "csúcsfordítót" építettek: a körgyűrűről a vonatok befordultak a Potsdamer Bahnhof mellé, a tüchtig módon külön nevett kapott Ringbahnhofra, majd onnan visszafordulva, egy másik íven át visszakanyarodva tovább tudtak menni a Ringen. Érdekes módon a betérős vonatoknak és a Wannseebahn vonatainak nem volt közös megállója: előbbiek a képen látható pályaudvar elődjén, Schöneberg-en álltak meg (mely nem egyezik meg a mai Schöneberg állomással), utóbbiaknak kicsit arrébb, a Grossgröschenstrasse-nél volt az állomása - ez ma az egyik Yorckstrasse nevű állomás (mert van még egy, kétszáz méterrel arrébb, az S2/S25-nek (azt a vasúti tengelyt Anhalter Bahn-nak hívták eredetileg), plusz egy metrómegálló (U7) a kettő közt). A csúcsfordítós bejárás 1944-ben szűnt meg, a Potsdamer Bahnhof megszűnésével pedig csak az S-Bahn maradt a bevágásban. 1980 és 85 közt szünetelt a forgalom, a háttérben látható állomás pedig már új építés (2008-ban adták át), mivel a régit a háború után megszüntették. Viszont ahogy az errefelé lenni szokott, a nem használt dolgok maradtak ott, ahol voltak... Jobboldalt: ET 165-ös motorkocsi büféként a Kleistpark metrómegállónál. Ezt a típust 1928 és 32 közt építették, és hosszú élete során (az utolsó ilyen vonatokat 1997-ben vonták ki a forgalomból!) a villamosított berlini S-Bahn legjellemzőbb járműve lett (sőt, nem csak a berlinié: a világháború után jóvátételként Gdanskban, Moszkvában, Kijevben és Tallinnban is közlekedtek).
És a végére még egy videó, többek közt a mechanikus autostop működéséről, felújított 485-ös és visító 481-es szerelvényekkel, és éjszakai vonattalálkozással a Spree feletti viadukton.
Bónuszként két szemléltető ábra a legeslegvégére. Balra: az autostop (Fahrsperre) felcsapott, "szabad" állásban. Jobbra: vágányzáró tárcsa a Zoologischer Garten peronjának végén, a korábban látott pendlizés idején. Na jó, nem bírom abbahagyni :) úgyhogy még egy videó annak, aki még nem látta - félresikerült 480-videózási próbálkozások a Hauptbahnhofon:
De most már tényleg viszlát ;)